Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-22 / 16. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Hát mi, amerikai magyar reformátusok, hozzá- járulunk-é a magurik vallásos életével ahhoz, hogy Istennek országa rajtunk keresztül is állandóan növekvő legyen? . . . □1==][=■...-......—II--------n=inni=ir=^-n-............. =u-------in 0 0 MAGYAR SZEMLE. 0 0 ni——ir= —-I p:------II—innr=ii——u=------- = ir=—in IDRÁNYI BARNA abauji esperest, nagysza- lánczi lelkészt választották meg a cseh megszállás alatt levő Tiszáninneni Egyházkerület püspökévé, a nemrégen elhunyt Péter Mihály püspök helyére. A megválasztott püspök már idősebb ember, akit nagy tudása, sok tapasztalata emelt fokról-fokra, mig elérte egyházi életünkben a legnagyobb tisztséget. Istennek minden áldása kisérje sok felelősséggel járó uj tisztségében. * * =ts A KARLE (Kárpátaljai Református Lelkész Egyesület) kiadásában uj lap indult meg “Református Lelkész” cim alatt. Szerkesztője Isaák Imre técsői lelkész. Az egyházi sajtó fontosságát mindenütt érzik s még az olyan nehéz helyzetben is, mint amilyenben a Kárpátaljai hittestvéreink vannak, igyekeznek azt mennél erőteljesebben odaállítani közös érdekeik és céljaik szolgálatába. Csak mi vagyunk azok, akik oly közönyös lélekkel nézzük egyházi sajtónk küzdelmeit. * * SZÉP CSÖNDESEN elalszik otthon az a méltó fölháborodás, amelyet a magyar protestánsok leikéből egy katholikus vallásu törvényszéki biró tapintatlan, tudatlan és rosszakaratú megjegyzése váltott ki. Pedig a sérelem oly nyilvánvaló, — az ellene való tiltakozás oly egyetemes volt, hogy joggal gondoltuk: adatik majd_ valami elégtétel a megsértett lelkiismereti szabadságnak. Hja, ez a mi sorsunk. Sérelmeinket évszázadok óta elpanaszolhattuk, el is panaszoltuk, — de hogy azokra valaha is elégtételt kaptunk volna: arra nem volt még eset az elfogult katholicizmus által uralt szülőhazánkban. * * * JUGOSZLÁVIÁBAN a parányi magyar református egyház kebelében külmissziói bizottság ala-< kult. “Olyan utakon kell járnunk, írja a bizottság nevében Ládi István lelkész, amelyik jórészben töretlen.” Amire nem tanítottak bennünket soha. Bennünket sem, jugoszláviai testvéreinket sem. Mily megható, hogy Jugoszláviában most az egykor hatalmas egyháztest letört kicsiny részecskéje igyekszik végezni a munkát, amire nem tanították soha! Vájjon mi, a másik töredék, nem kezdhetnénk hozzá ehhez a munkához? A LELKÉSZCSERÉKRŐL. (Folytatás a 4. oldalról.) Egy lelkészcsere vagy az érdekelt lelkészek és egyházak közös megegyezésével, vagy a gyülekezetek fölkérésére, az egyházmegye rendelkezésével jöhet létre. A közös megegyezés meglehetősen nehézkes. Egymástól rendesen távol élő, egymással érintkezni nehezen tudó tényezők közös megegyezésére van szükség s a gyakorlat is azt mutatja, hogy az csak a legritkább esetben sikerül. Sokkal könyebb az, hogyha az ilyen gyülekezetek az egyházi hatóságokhoz, az egyházmegyéhez fordulnak s azt kérik föl az intézkedésre. Ennek az intézkedésnek sem kell okvetlenül a gyülekezet hozzájárulása nélkül történnie. Bízzon meg az ilyen gyülekezet egy szükebbkörü bizottságot s hatalmazza föl azt arra, hogy nevében az egyházmegyével együtt jogerősen intézkedjék egy lehető lelkészcsere ügyében. Egy ilyen bizottság kiküldése és teljhatalmú megbízatása azt jelenti, hogy a gyülekezet lemond a maga lelkészválasztási jogáról, illetőleg azt a maga által választott bizottságra ruházza át s annak az egyházmegyével közösen hozott intézkedését a később tartandó közgyűlésen is elfogadja. Tulajdonképen nem is áldozat, hanem jóformán egyedül elképzelhető megoldása egy olyan helyzetnek, amelybe a gyülekezet a saját szabad lelkészválasztása miatt jutott. * * * Egyházmegyéinknek a lelkészcseréket minden lehető módon elő kell mozditaniok. Gyülekezeteinknek és lelkészeinknek pedig be kell látniok, hogy sok, sok nehézségen csak igy lehet igazán segíteni s csak igy lehet elejét venni annak, hogy a kicsiny bajból nagyobb baj legyen. O=SI1EIQI=10E]&O NYILATKOZAT. Hegyi Sándor lelkésztársammal együtt a Töl- téssy Zoltán árvái részére gyűjtött pénzhez utólag 'érkezett Névtelen Lelkésztől $3.00, Bodnár Istvántól $2.00. így a gyűjtött összeg 40 dollárt tesz ki. Köszönet ez adományokért is. Sajnálattal tudatom azokat a testvéreimet, akik erre a szép célra adakoztak, 'hogy ez ösz- szegből lő dollár a loraini City Bankban le van foglalva, igy az egész összeget nem tudjuk az érdelkelteknek átutalni. Ez a magyarázata annak is, hogy mindezideig a Töltéssy árvák nevében még nem nyugtázhatta senki a pénz átvételét. Tisztelettel: Csontos Béla.
