Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-08 / 14. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA □F=^][= ir==ir=1nnr=ii--------ii= ii==in LORÁNTFY ZSUZSANNA | 1600—1660. | □ □ Irta. Dr. Nemes Béla. ni-----ir= ir=ir=innr=ir^^=n=...-..__-ii==in A hogy nézegetem a jóságos képét, mintha mondaná: nekem sok keresztem van, de bizoim az én Istenemben, megsegít bennünket. Csak ilyen vallásos asszony viselhette békével a sok megpróbáltatást és szomorúságot, mely kijutott neki. Gazdag volt, hatalmas fejedelemasszony volt. Akkor boldog, ha mással jót tehet. Munkás keze nem ismert fáradságot, imával kelt, Istennel pihent le, sohasem szűnt meg biztatni és szeretni. A régi magyar anyák lés gazdasz- szonyok mintaképe. Ennek az áldott emlékű magyar asszonynak édesapja Lorántfy Mihály volt, a zemplénme- gyei Sárospatak ura. Itt született Zsuzsánna 1600 körül. Anyját Zeleméri Kamarás Borbálának hívták. A takarékos és vallásos református szülők gondosan nevelték őt és húgát, Máriát. Kis leány volt még, mikor apját elvesztette, majd mostoháját, Andrássy Katát is. Előálltak a kapzsi rokonok s a két leányt ki akarták forgatni gazdag örökségéből. Tizenhárom évi pörösködés után az árvák igaza győzött. Zsuzsánna 16 leves volt, mikor egy derék magyar ur, Rákóczi György, akkor Borsod főispánja és Ónod’ kapitánya, megkérte és hamarosan feleségül vette. A férj a fiatal asszonyt előbb szerencsi birtokára, majd Sárospatakra vitte, melyet Lorántfy Zsuzsánna hozományul kapott. Itt éldegéltek boldog szeretetben, de nem sokáig. Háborús idők jártak akkor. Hol a némettel, hol a törökkel gyűlt meg a bajunk. Nagy volt akkor a bátor katona ára. A gazdag birtokos várat csinált palotájából, odagyüjtötte a szegény népet, a jobbágyait, ha veszély fenyegetett. Országunknak három ura volt. Nyugaton és északon a magyar király, középen le a Dunáig a török parancsolt, Erdély önálló fejedelemség volt. A magyar királyt idegen tanácsosai ráakarták beszélni, törölje el törvényeinket, vegye el szabadságunkat, olvassza be szép hazánkat német tartományai közé. Fájt ez nekünk nagyon. De tudtuk, ha bátran és becsületesen megállunk, nem veszünk el. A töröktől se volt nyugodt az álmunk; szerette, ha összetűzünk a némettel, hadd pusztuljon ez is, a magyar is. Az ország délkeleti része, Erdély, önálló magyar fejedelemség volt akkor. A hegyes-völgyes ország a maga véréből való derék embert ültetett a trónra. A kis Erdély nemcsak magát, hanem a nyugoti Magyarországot is oltalmazta. Nem nézhette ölbe tett kézzel, mint rontanak minket ellenségeink. Sok pénze és katonája fogyott az örökös harcokban; de ember dolgozott, Isten segített. Alig hogy Zsuzsánna asszony sorba jutott, Erdély akkori hatalmas, buzgó fejedelme Bethlen Gábor azt üzente az urának, Rákóczi Györgynek, kössön kardot és segítse harcaiban. Rákóczi engedett a hívásnak. A fiatal asszony magára maradt, de nem nagy időre. Rákóczit a lengyelek megverték, a mi kedvét szegte, amúgy se bíztak rá különös feladatot: sietett vissza Patakra, feleségéhez. Zsuzsánna újra boldogan élte napjait. Fia született, de a kis Samu himlőbe esett és meghalt. A ki látott valaha édesanyát keseregni első gyermeke koporsójánál, megérti Rákóczidé szomorúságát. Jó ura vigasztalta; kis kertet csináltatott a pataki vár udvarán, ott jártkelt a feketerühás asszony virágai között. Betértek a templomba, vasárnap kétszer is, hogy Prágai András és Szepesi Mihály káplánok prédikációit hallgassák s hitükben erősödjenek. Az iskolát se kerülték el, érdeklődtek a tanulók dolgai iránt, buzdítottak, jutalmaztak. A derék asz- szony együtt viselte urával a háztartás és gazdaság gondjait. Második gyermekét, Ferencet is korán eltemette. Fájt a szive, de nem tudta, hogy még több szenvedést tartogat számára a végzet. Közben meghalt Erdély fejedelme, Bethlen Gábor. Utódja nem maradt s egyszerre többen akartak elsők lenni. Egy ideig a fejedelem özvegye parancsolt, majd a fejedelem öccse. István szerzett pártot, hogy bátyja székére ülhessen. De az erdélyi urak nagy része nem bízott benne. Okos, vitéz, hatalmas embert kerestek, Bethlen Gáborhoz méltó utódot. Választásuk Lorántfy Zsuzsánna urára esett, ki Erdélyből származott. Tőle várták a régi rendet és békét. Rákóczi csak akkor fogadta el a meghívást, mikor látta, hogy a kis ország urai igaz szívvel kívánják. 1630 novemberében lett fejedelem. Sóik tenni való szakadt a vállára. Bethlen Istvánhoz még sokan ragaszkodtak, a török is szorongatta Erdélyt, a magyarországi nádor sem látta szívesen a gazdag és református Rákóczit a fejedelmi székben. Rákóczi megírta neki, hogy “mint eddig is, mindenkor szegény hazája és nemzete békességének megőrzésén igyekezett, úgy abban ezután sem akar megfogyatkozni.” Nem is csalódtak benne. Lorántfy Zsuzsannát férje-ura fényes emelkedése nem tette elbizakodottá. Istennek köszönte családja szerencséjét. Gondos és szerető anya, jó feleség, takarékos és szorgalmas gazdasszony maradt azután is. El-elbusult, ha Rákóczi Gyula- fehérvárra, fejedelmi székhelyére utazott. Pedig ez sűrűn történt, országos dolgok parancsolták. (Folytatása következik.)
