Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-08 / 14. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA a “living” God! Remember that, “as many as received Him, to them gave He the right to become the children of God, even to them that believe on his name.’’ (John i -.12) And let us recall the words of Carey, “Expect great things from God,” and “Do great things for God!” Elizabeth Balázs, Member of Missionary Committee. Suggested books for further reading: Outline of Missionary History, Mason; Re-Thinking Missions; Out of My Life and Thought, Albert Schweitzer; Servants of the King, Robert E. Speer; The Moffatts, Hubbard. nr=n— 1 "=i[=====iG=immi=3i---------------------------lf==3a I 0 0 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. 0 0 ni-------ir= ■■:,.::-3Tin=ir=innr=ii^=ir: 23c==]n MIÉRT VESZÍTJÜK EL A MI IFJAINKAT ? Irta Fekete András. (Folytatás.) I LYEN HÁTTÉRBŐL jön a gyermek a lelkész elé, konfirmációi oktatásra. A magyar iskolát elhanyagolta, szülei sem fektettek reá felettébb nagy súlyt. Magyarul éppen hogy gagyogni tud. Nyelve az angol, melyet napról-napra használ. Testvéreivel még otthon is angolul beszél. A szülők azonban azt kívánják, hogy a katekhizmust magyarul tanulja meg. A lelkész előtt is kedves a gondolat, hogy legalább konfirmálni magyarul konfirmáljon. És megkezdődik a mindennél nehezebb munka: a legnagyobb dolgokat tanítani és értetni meg a gyermekkel azon a nyelven, amelynek még köznapi formájával sincs egészen tisztában. Máról- holnapra akarjuk pótolni azt, amit elmulasztottunk. Valamiképpen, legalább külsőleg, elértük célunkat. A gyermek megtanulja az imádságokat, még talán egy néhány kérdésre is megfelel magyarul. De amikor már másodízben kellene jönnie az Urasztalához: már elfelejtette azt is, amit megtanult s inkább elmarad, semhogy ismét élűiről kezdje. Elmarad a vasárnapi iskolából is, mert ő mát “felnőtt” tagja az egyháznak, a vasárnapi iskolában pedig felnőtteket nem lát. Ellenben azt nagyon meglátja, hogy azok, akik ő előtte konfirmáltak, azok sincsenek ott. Miért menjen hát Ő...P Csuda-é, keresztyén szülők, ha ilyen körülmények között gyermekeink elmaradnak a templomból is, a vasárnapi iskolából is? * * * A nyelv nagy akadály. Számos ifjú elmenne a - templomba, ha az egyházi beszédet megértené. Ha angolul volna egy Istentisztelet az ifjak részére, szívesen mennének el. Erről azonban szó sem lehet: “mi a magyart nem engedjük!” És inkább engedjük, hogy gyermekeink vesszenek el. Pedig ha megtekintenénk a más nyelvit egyházakat, amelyek szintén ilyen lánggal ragaszkodnak nyelvükhöz, belátnánk azt, hogy a mi egyházaink is hasonló változáson fognak átmenni. Eljő az idő, amikor az angol Istentiszteleteket be kell vezetnünk ifjaink részére. Inkább tartsuk meg azokat most, mint hogy- később ifjúságunkat más egyházaktól kelljen visszahivni. Most könnyebb megtartani őket, mint később hozni vissza az egyházba. * * * A lelkészek is követtek el hibákat a gyermekek vallásos nevelésében. Sokszor megkonfirmáltak olyan ifjakat, akinek nem volt semmi összeköttetésük sem az egyházzal. A 12. évet betöltötték, az Úrvacsorát fölvehetik. Amikor pedig megkonfirmáltak, nem volt rájuk több gondjuk. Mindig felnőtt tagok után jártak. Nem kérdezték meg az ifjút: van-é valami nehézsége? Miért nem jön el a vasárnapi iskolába? Miért nem jár a templomba? A gyermek gépisen megtanulta a kátét, eleget tett a követelményeknek. Hánnyaí éreztettük meg, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, mi a kötelességünk az egyházzal szemben a konfirmálás után? Vájjon hány ifjú konfirmált meg csakugyan azért, mert ő maga akarta azt megtenni? Itt kell a hibát javítani. Itt kell az ifjúval megértetni, hogy mit jelent ez a lépés! * * * Több hibát lehetne még felsorolni, de legyen ez elég. Hibák történtek a múltban, de ne keressük, hogy ki követte el azokat. Nagy feladat áll úgy a szüle, mint a lelkész előtt: megtartani a gyermeket az egyház részére. Vállat vetve, sízülék és lelkészek törekedjenek arra, hogy a múltak hibái ne forduljanak többé elő. C=SII=1QI=IQI=IIS=> LAPJAINK EGYESÍTÉSE. A lapok egyesítése ügyében a Vezértestület által megválasztott hatos bizottság Március 29-én Pittsburghban gyűlést tartott s az egyesítési tervet egyelőre levette a napirendről. Intézkedésének legközvetlenebb oka, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJA a Ligonierban elfogadott tervet nem tette magáévá. Hozzájárult ehhez Molnár István titkár ama bejelentése, hogy a gazdasági helyzet miatt anyagi okokból is alig látja lehetőnek az egyesítés keresztülvitelét. Ha a kísérlet meghiúsulásának egyedüli oka a gazdasági helyzet volna, ennek sajnálatos bejelentésén kívül aligha lehetne több mondani valónk. De mert a határozatnak másik oka is van s talán még az anyagiaknál is fontosabb oka: kötelességünk az alábbiak elmondása.
