Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-04-08 / 14. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5

sí-----ír---- =11 ir=innr=ir==ii---- <r==in

1 CSENDES ÓRÁK. I

□ □ írja: Tóth Mihály lelkész.

□ üz: IC-------....—II ■ l!E3E]E]!=)I==3l----------CSATLAKOZZUNK AZ ÖVÉIHEZ.

Luk. 19:38.

ÉLŐI MA. Ur Jézus, szivek boldog országának királya, hozsánnát kiáltunk néked e napon! Óh jöjj és vonulj be szivünkbe s művelj csudát! Szabadits meg a bűntől. Vedd el a halál erejét! Törd meg a koporsó fulánkját! “Vezéreld jóra egész életünket. Tégy tulajdon népeddé bennünket.” Ámen.

TANÍTÁS. Ha a Jeruzsálembe való bevonulásnak igazi jelentőséget meg akarjátok ismerni, jöjjetek velem Görögországba és nézzétek meg Nagy Sándort, amint visszatér keletről a rabláncra fűzött foglyok ezreivel s felbecsülhetetlen 'értékű hadizsakmánynyal. Vagy jöjjetek el Rómába és nézzétek meg a nagy Cézárt, amikor visszatér északról győztes seregei élén. Fogságba esett királyok verik fel utána Róma utcáin a iport. A nép pedig diadalmámorban úszva köszönti a nagy hadvezért.

így vonult be Jézus is a fővárosba: Jeruzsálembe. Vannak itt is foglyok. De ezek önkéntes foglyok. Láncra vannak ezek is fűzve. De ez a lánc a hálának és a szeretetnek lánca. Győzelmének is vannak jelvényei. Ott van Bartimeus, aki tegnap még vak volt, de ma már lát. Ott van Zakkeus, aki tegnap még milliomos volt, de ma már szegény és mégis gazdag, mert mindennél nagyobb kincse a Krisztus. Ott van Lázár, aki még tegnap halott volt s ma ő éljenez a leghangosabban. Ott vannak a bűnösök, akiknek megbocsátott, a bélpoklosok, akiket megtisztított, a sánták, akik járnak: előtte és utána megtelik az ut Bethániától Jeruzsálemig és szent lelkesedéssel kiáltják: “Hozsánna! Áldott, aki jő az Ur nevében!”

A pogány római katonák közömbösen legyintettek kezükkel: hadd ujjongjanak! Nincs ennek semmi jelentősége! A pénzéhes kalmárok megvetéssel tekintettek az örvendező tömegre. Mert szerintök semmiért hozsánnáznak. A képmutató farizeusdk pedig gúnyosan mosolyogtak. Gondolták: csak tomboljátok! Fogtok ti még sirni is!

A történelem azonban rájuk cáfolt. A pogány római birodalom rövid időn belől keresztyén lett, keresztyén császárral, Konstantinnal az félén. Ugyanekkor Görögország már a keresztyén műveltség forrása. Egyiptom a keresztyén tudományok otthona. Afrika a keresztyén theológia bölcsője. A keresztyén tudomány, műveltség és theológia igy hálózza be az egész ismert világot. Elmúlik ezer év és észak, melyről a tanítványok még csak nem is álmodtak, megismeri és

megszereti a Királyok Királyát, mint a megváltás Urát. A frankok és normandok, a szaxónok 'és kelták, a szlávok és skandinávok, a germánok és magyarok térdet hajtanak Dávid fia előtt. A tudós leteszi gazdag tudományának adóját a Mester lábaihoz. A művész halhatatlan müvein keresztül ad kifejezést szeretetének és ragaszkodásának. A költő glóriát fon a Mester homloka köré. A zene óratóriumokban, kántátákban, zsoltárokban és dicséretekben kiált hozsánnát az Urnák.

De mintha valaki megrettenve mondaná: “Ez mind a középkorban történt. De ma már Isten oltárán a tűz kialvó félben van. A múlt idők buzgósága ma már nem létezik.” A kishitüek véleménye és kétségbeesése ez. Ott fekszik az ő lábai előtt ma is az egész világ. Miként hajdan Galileából és Judeából, Samáriából és a Jordánon túlról jött a sokaság, hogy a dicsőséges bevonulás napján hozsánnát kiáltson: úgy ma is a világ minden tájáról, minden szinü és formájú arc a Dávid, az Isten Fia felé fordul s egy imádkozó világnak kiáltása hallatszik, amint a közeledő Királyt hozsánnával üdvözli. Nézd az örvendező, a hálás sokaságot, amint dicséreteket zeng az ő nevének! A sornak se vége, se hossza. Vissza nyúlik ez a keresztyénség történetének a múlt ködében elmerülő határáig. Ott áll a sokaság két felől az ut mentén.

És hol álltok ti? Mellette-e? Vagy pedig távol tartjátok magatokat, mint az első virágvasárnap farizeusai? Követitek-é őt? Vagy pedig csak az ut mentén álltok közömbösen? Ti, akik mellette álltók, sőt követitek öt: maradjatok ott és tartsatok vélünk! Szüksége van Néki rátok, de nem annyira, mint amennyire szükségetek van néktek Ő reá! Azt mondod, hogy tiszteled Őt? Jól van. Jöjj közelebb és imádd is őt! Ó hányán vannak, akik csak úgy tisztelik s távolról követik Őt, a nagy Királyt. Jöjjetek közel Őhozzá és azonosítsátok magatókat az Övéivel!

Vajha mindannyian csatlakoznánk ehhez a tizenkilenc századon keresztül szakadatlanul hömpölygő virágvasárnapi menethez és az ő kíséretében belépnénk a hit örök fővárosába s szent érzelemmel zengenők azokkal, akik kezdettől fogva lankadatlanul követik Őt: “Áldott, aki jött az Urnák nevébe, általa léptünk az Isten kedvébe, békesség ott fenn a mennyországban, áldott az Isten a magasságban!” Ámen!

UTÓIMA. Elkisértünk téged, lelkünk nagy királya, áldott Ur Jézus, a virágvasárnapi utón. Oda csatlakoztunk mi is azok közé, akik hozsánnát kiáltottak néked és a mi ajkunkon is elhangzott a magasztaló szózat: “Áldott, aki jő az Urnák nevében!” Óh, vezess minket is ama jobb és szebb haza felé, hol nincs tövis, csak virág; hol nincs bánat, csak öröm; hol nincs keserűség, csak örök és soha meg nem szűnő boldogság! Ámen!