Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-25 / 12. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ni-------ii— --n==iFiBBi=i[^=ir:"--; ::.-ie=iei I A NAGYKÁROLYI TEMPLOM 1 ü Történelmi rajz. ü □ Q irta: Sárándy István. mi——ir=------------ir=rir=imni=ni--------ir=^—^-ir=^n (Negyedik folytatás) A kemény férfiú miig jobban nekipirult, aztán, mintha elfúlt volna a szava, csendesen mondá: — Én már áttértem az egyedül üdvözítő anya- szentegyházba. a római katholikus hitre . . . — A főispánság ára, hördült fel Szalóky. — Kötözzétek meg, ordított Károlyi. Te kegyelmed pedig csináljon itt rendet, kapitány uram. Ez a népség kotródjék innen. A hajdúk pedig lépjenek elő s szegezzék be az ajtókat! Száz meg száz kard repült ki hüvelyéből egyszerre. A lovaik megmozdultak s kifelé kezdték szorítani a népet a cinteremből. Szivet dermesztő halálos csend volt ezalatt . . . Egyszerre ... az öreg pap éneket intonált gyenge, reszketős hangján. Egy másik hang hozzá csatlakozott, azután a harmadik, negyedik . . . Végül zúgva, harsogva tört égre a zsoltár zengő szava: “Az Isten a mi reménységünk . . A templomajtót most becsulkta egy hajdú, sze- get illesztett beléje s rázugott a kalapáccsal... “Midőn reánk tör ellenségünk . . .” S mikor az utolsó szöget is beverték az ajtóba s az éneik végső sorának is vége volt, Hajós uram ismét égnek emelte a kezét s felfohászkodott az égre. És az Isten megkönyörült öreg szolgáján. Egyet sóhajtott, az arcára halálsápadtság borult. Lerogyott. Halott volt. A férfiak, asszonyok vállukra vették ősz pásztorukat s bevitték a parókhiára. Másnap eltemették; de nem a cinterembe. A nagykárolyi reformátusoknak nem volt templomjuk többé. III. Olyan hirtelen, olyan váratlanul jött mindez, mint derült égből a villámcsapás. Ki hitte volna, hogy a Persenczki Jóska inaskodásából a károlyi reformátusok fejére kárhozat szakad? Ki hitte volna, hogy a kicsinyes viszálykodásból, rokoni előjogok feszegetéséből a vallásüldözés rettenetes vihara fog kerekedni? Hanem ha a történelem hátteréről ellebent- jük kicsinyég a függönyt s tekintetet vetünk az események titkos rugóira, meg fognak érteni mindent. A török uralom Végét járta Magyarországon, Buda 1686-ban ismét osztrák kézbe került s a többi török kézen levő várak egymásután hódoltak meg Lotharingi Károly herceg győzelmes seregének s hovatovább nyilvánvaló lett, hogy ezután már csak egy lesz az ur Magyarországon: a német. Azok, akik még nem is régen török segítséggel akarták a németet kiűzni az országból, belátták, hogy erről a reménykedésről immár végképen le kell tenni. Erdély is, amely inkább szimpatizált a törökkel s Bocskay, Bethlen, Rákóczi alatt nem egyszer vette erkölcsi támogatását igénybe, hogy Magyarország függetlenségét megóvja s a vallásszabadságot biztosítsa: hajlandónak mutatkozott a Lipóthoz való csatlakozásra. A magyarországi főurak egy része, akik eddig hallani sem akartak Becsről, egyszerre más húrokat pengettek s hajlandóknak mutatkoztak Lipót császár előtt behajtani a derekukat, csakhogy birtokaikban megmaradhassanak s el ne veszítsék azt a hatalmat és befolyást, amelyet eddig az ország sorsára gyakoroltak. Lipót császár hajlandónak mutatkozott, hogy kegyeibe fogadja a pártütőiket. Ám feltételeket is szabott ehhez a hajlandósághoz. A kegyelem első feltétele az volt, hogy minden megtérő, ha netalán protestáns volna, áttér a katholikus hitre. A második: hogy miután a gazda katho- likussá lett, cselédjeit, a jobbágyokat is visszatéríti, a birtokain levő protestáns templomokat visszaadja a katholikus egyháznak s végül kötelező ígéretet tesz arra, hogy az összehívandó rendi országgyűlésen vótuimát adja a Habsburgoknak a magyar trónon való öröklési jogára... Akadt persze egy-két főur, aki sem a hitét, sem az ország szabadságát nem volt hajlandó eladni a maga jóvoltáért, hanem a többi megadta magát feltétel nélkül. Ezek közé tartozott nagykárolyi Károlyi László, Nagykároly város leggazdagabb földesura is. A Károlyiak azelőtt protestánsok voltak. Hit- buzgó, hű protestánsok, akik nem engedték, hogy a károlyi reformátusoknak hajukszála is meggörbüljön. Ha Caraffa utasítására gr. Stah- remberg uram olyan szándékkal jött Károly felé, hogy elvegye a protestáns templomot s egy kis vallásüldözést kezdeményezzen: Károlyi László uram ő kegyelme azonnal talpon állt s megfenyegette a grófot, hogy rögtön átpártol a törökhöz s Szkender béget a nyakára viszi, ha a károlyi reformátusokon csak a legcsekélyebb sérelem is esik. Stahremberg erre a beszédre szépen visszahúzódott az odújába, fogcsikorgatva gondolván rá, hogy hiszen eljön még az ő napja is. (Folytatása következik) ni tf ICniLII/ 1° szolgálatot tesznek lapunknak, ha támogatják azokat az üzleteket, amelyek lapunkban hirdetnek s ha vásárlásnál hivatkoznak lapunkra.
