Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-03-25 / 12. szám

Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM

PITTSBURGH, PA., 1933. MÁRCIUS 25.

No. 12. SZÁM.

PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S.

SUBSCRIPTION RATES:

In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year.

Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3rd, 1879.

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

Publication Office:

4829 SECOND AVENUE, PITTSBURGH, PA.

Telephone: HAZEL 6191

EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742

Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y.

REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O.

.....===== - SZERKESZTŐSÉG: 301 Ruben Building McKEESPORT, PA. =

RÁDIÓ-ÜZENET A SZÜLŐFÖLDRE.

A Presbyterian Church belmissziói bizottsága — Board of National Missions — szeretettel igyekszik ápolni azt a lelki közösséget, amely az Egyház s a kebelébe tartozó különböző nemzetiségi csoportok között fentáll. Nemcsak, hanem igyekszik azt ki is terjeszteni azokra az országokra és testvér-egyházakra is, ahonnan a hozzája tartozó idegen nyelvű gyülekezetek származtak. Evégett rádió-üzenetekben szól saját híveihez is, az anya-ország gyülekezeteihez és közegyházához is.

F. hó 18-án ilyen rádió-üzenetet küldött a magyarországi Református Egyházhoz a pittsburghi KDKA leadó állomásról. Angol nyelven Dr. Arthur H. Limouze ismertette a Presbyterian Church missziói munkáját, mig a magyar gyülekezetek nevében Papp Károly new bruns- wicki lelkész, a magyar Presbyterian Konferencia elnökének üzenete hangzott el. Papp Károly lelkész üzenetét szószerinti szövegében közöljük, amigt itt következik.

Üdvözletei, atyafiul (köszöntést (küldenek a magyarországi testvéregyháza'knak a Presbyterian Church in tihe U. S. A. kebeléiben elhelyezkedett •magyar egyházaik. Ez az egyház volt az, amely minket, az édes hazából sorsüldözötteket itt, a messze idegenben, mint ugyanazon szent hitnek cselédeit fölismert, szeretettel karjaira ölelt, önzetlen keresztyén érzéssel hatásosan segített templomok építéséiben, egyházak szervezésiében, magyar lelkipásztorok képzésében, a magyar egyházi irodaiamnak terjesztésében, szóval az egész egyházi életnek Isten dicsőségére és a halhatatlan lelkek üdvösséglére való irányításában.

Jelenleg negyvenhat magyar egyház, a bloom- fieldi theologiai főiskola már 30 éves magyar tanszéke és több hasznos egyházi intézmény ékesen hirdeti a Presbyterian Egyháznak az amerikai magyarság iránt való nagy lelki és anyagi áldozatát. Mi azért hitbeli hűséggel és hálás szeretettel ragaszkodunk ezen második édesanyánkhoz és arra törekszünk, hogy a nagy és szent munkában amelyet az Isteni Szent Mester reá- bizott, tehetségünk szerint kivegyük a magunk ítészét.

Ámbár politikai és egyházi kötelékek szükségszerűen elválasztanak minket a szülőhazától és

szervezetileg tőletek is, magyar testvéregyházak, szabad-é valamikor is megfeledkeznünk az édes anyáról ?! Méltatlanak volnánk szép magyar és keresztyén nevünkre, ha a nagy történelmi, dicső múltú magyar református egyházra nem gondolnánk, amelyben a mi keresztyén (életünk bölcsője ringott, amely minket az evangyeliumi keresztyén hitben fölnevelt, dajkált lés megerősi- tett. Nagy és drága szellemi kincseket örököltünk tőle: a szabadság szeretetét, a bibliához való ragaszkodást, az istentisztelet puritáni egyszerűségét. Ezekkel és sok szép, nemes lelki és szellemi tulajdonságokkal gazdagítottuk, mint jövevények, úgy Amerikának, mint a Presbyterian Egyháznak életét és ezekért szereztünk magunknak, a magyar névnek is -becsületet és tiszteletet.

Az utóbbi (években többször kerestek föl minket kiváló magyar egyházi férfiak és prédikátorok, akik köztünk járván, az Isten igéjének erejével erősitgették hitünket és ápolták drága, szent hagyományainkat. Mi illő tisztelettel és szeretettel fogadtuk őket. Közülünk is többen megfordultak az óhazában. Köszönjük a szerete- tet, amelyben minket részesítettek. Bárcsak szorosabb lelki és szellemi kapcsolatot létesíthetnénk egymás között, közös szent hitünk és keresztyén tudományunk intenzivebb ápolása dél- jából.

És most, midőn az idők járása megnehezedett az egiész világ felett, amidőn Amerika szintén megérzi a feje felett tomboló vihart: közeledjünk egymáshoz kölcsönös bátorítással, buzdító vigasztalással és azzal az élő és erős hittel, hogy Krisztus nem fogja engedni, hogy egyháza hajótörést szenvedjen. Vonjuk föl egyházaink hajójára a szent reménységnek vitorláját. Krisztus lévén hajónk kapitánya, hajónk el nem merülhet a bősz habokban.

Mártírok vére festette pirosra úgy a magyar Református Egyház, mint a Presbyterian Egy