Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-18 / 11. szám
14 AMERIKAI MAGYAk REFORMÁTUSOK LAÉjÁ A NAGYKÁROLYI TEMPLOM. Történelmi rajz. Irta: Sárándy István. (Harmadik folytatás) Várjon csak, álljon meg csak kicsinyég... — Elkésem, szabódott a föcéhmester s megmutatta a zsoltárát; pedig azt nem szeretném. Turenecz az égre nézett s olyanformán tárta ki a karját, mint a ki tanuul akarja hívni az egész égi sereget. — Tudja, mi az újság? Mától fogva Károlyi László a főispán.. — Éltesse az Isten, úgyis öreg volt már Kende Tamás. Nincsen abban semmi baj. — Stahremberg uram útban van Károly felé. — Meghívták az installációra bizonyosan. — Szép kis installáció lesz az! Meglátja. Tudom, a mit tudok, nem azért vagyok írnok a megyénél, hogy még egy kis státus-titok se jusson a fazekamba . . . — Siessünk, siessünk! — Jól van, hiszen itt vagyunk már. Látja kelmed, hogy tömve van a cinterem legényekkel? Itt még ma verekedés lesz. — Nem engedem. Az este elbocsátottam a paraszt-inast. — Későn egy kicsit. — Miért későn? — Mert a forrongó lelkek nem fognak lehűlni egy-két minuta alatt. Ahol ni, már kezdik is! . . . Szaladjon urambátyám, válassza szét őket! Beszéljen a lelkűkre . . . Mondja nekik, hogy . . . De már azt nem hallotta Szalóky uram. Úgy nekiiramodott, mint a nyúl. Pár pillanat alatt a cinteremben volt s olyat kiáltott, hogy a templom falai megremegtek bele. — Szilencium! Csittvásár! Legények! Ki az a vakmerő, a ki e szent helyet megszentségtele- niteni merészli? Annak én látom el a báját! Öklök emelkedtek a légbe, zűrzavaros kiáltások hallatszottak. — Ne bolonduljatok, tegnap elbocsátottam a paraszt-inast! Általános csatakiáltásba fűlt el a szava. Nem hallgattak már azok a józan beszédre. Sőt magát Hajós tiszteletes urama’t is félrelökdösték, a ki ott állott a templomajtó előtt s úgy rimánko- dott a kegyetleneknek. — Fiaim, drága gyermekeim, meglássátok, megver bennünket az Isten! És mintha az Ur nem akarta volna, hogy ősz szolgája hiába vegye ajkára szent nevét: az utcán hirtelen porfelhő támadt, lovak dobogása hallott. — Stahremberg! a németek! sikoltozták rémülten az asszonyok. Csakugyan. Gróf Stahremberg jött meg uhlá- nusai élén. Fényes mellvértje csak úgy aránylóit a reggeli napsugárban. Ezer kemény vitéze körülvette a templomot, őmaga kihúzott karddal Hajós tiszteletes uramhoz ugratott, mintha lovastól akarna az Ur hajlékába menni. Az ősz pap elsápadt, vad fájdalom markolt a szivébe s mintha legféltetteb kincsét akarná megvédeni, tiltakozólag emelte fel a kezét s rákiáltott a kapitányra. — El innen ! Ez itt az Isten háza! A kapitány megállitot'ta lovát a küszöb előtt. Akkor szó nélkül hátranézett, mintha azt várná, hogy onnan kerül elő valaki. Az a valaki csakugyan előkerült; szép, magas, délceg ember volt. Valami pir futotta el az arcát. Az öreg pap nem tudta megállapítani: a büszkeség vagy a szégyen pirja-e az? — Károlyi . . . Károlyi László . . . suttogták itt is, ott is. Vájjon mit akar? Templomba jött ő is? Nagykároly város nagyurának nem igen lehettek ilyen Istennek tetsző szándékai. Leugrott a lováról, egyenesen Hajós Tiszteletes uramhoz ment s rádördült kemény, recsegő hangon. — Ez a ház e perctől kezdve nem Isten háza! — Hát? rebegte Hajós uram megroggyant térddel. — Senkié! Talán majd pajta lesz belőle. — Ki mondja ezt? harsogta Szalóky uram stentori hangon s a tömegen át odafurakodott a templomajtóba, ki mondja ezt? — Én: nagykárolyi Károlyi László, nemes Szatmár vármegye főispánja! — A főispán Kende Tamás uram ő kegyelme! — Ne povedáljon kend, vén szamár! — Ugy-e mondtam? rikkantotta el valaki ma gát hátul a tömegben. — Mától kezdve Szatmár megye főispánja vagyok s a királytól kezembe adott hatalomnál fogva elrendelem, hogy ez a kőhalmaz becsukassék, harangjai elnémuljanak és soha többé ne használ- tassék arra a célra, a miért épittetett. Az öreg pap szédülten lépett előre s esengve, rimánkodva kulcsolta össze a kezét. — Fiam, miért sújtasz igy bennünket? . . . A hitvallásodat? A kemény férfiú még jobban nekipirult, aztán, mintha elfúlt volna a szava, csendesen mondá: (Folytatása következik)
