Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-18 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 ról” a legkülönbözőbb folyóiratokban és a napilapok hasábjain is. Ezek közül a maga egész terjedelmében olvashatjuk lapunk mostani számában a Protestáns Szemlében megjelent kritikát, de természetes, hogy mindegyiket leközölni képtelenség volna. A napilapok hasábos kritikáiból és méltatásaiból csupán mutatónak álljon itt egy pár mondat: A “Magyarság” igy ir egy hatalmas méltatás után: “Kedves ajándék nekünk ez az éposz, az Arany-ünneplések között a legdrágább áldozás.” A “Budapesti Hirlap” ezzel fejezi be kritikáját: “Aki búvárkodni szeret, bőségesen talál kincset a tizenkét énekes eposzban. Évezredes orgonán zendit felénk Szabó László vigasz dalt.” A szépirodalmi és politikai lapok lelkes elismerése és kritikái mellett azonban megszólaltak irodalmi, politikai és társadalmi közéletünk legnagyobbjai is és szebbnél szebb üdvözlő leveleket írtak Szabó Lászlóhoz: gróf Apponyi Albert, gróf Bethlen István, Szász Károly, Hegedűs Lóránt, összes püspökeink, stb. — s a nagy magyar lelkesedés és nemzeti öröm hatása alatt kifejezésre juttatta elismerését idegen földről is a mi legnagyobb barátunk: Lord Rothermere. Hát az amerikai magyarság mivel juttatja azt kifejezésre? . . . Igen szép dolog, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJA teljes mértékben meghajtja az elismerés zászlaját előtte, — de a legszebb és legnagyobb elismerés az amerikai magyarság részéről az lesz, ha . . . megvesszük és elolvassuk a Csaba Királyfit és Szabó László többi könyveit is. (BEI) PROTESTÁNSOK A MAGYAR IRODALOMBAN. Irta: Vasváry Ödön. (Szabó László, a református lelkész, méltán sorakozik azokhoz az irodalmi nagyságokhoz, akiket a magyar protestantizmus adott a magyar irodalomnak. Hosszú és nagyon diszes névsor ez, csudálatosán szép bizonysága annak, hogy az Evangelium világossága hogyan ihleti meg irodalmi téren is a lelkeket. Az alábbi cikk csak nagy vonásokban rajzolja meg azt a protestáns hátteret, amelyből Szabó László kinőtt és folytatója lett a diszes névsornak. — Szerk.) A REFORMÁCIÓ sokkal egyetemesebb horderejű szellemi mozgalma volt a világnak, semhogy ott ne hagyta volna a nyomát az emberi haladás minden mezején. Az a mozgalom, amely az Isten igéjén alapult, ezáltal szinte akaratlanul azt bizonyitotta, hogy nincs az emberiség életének olyan mezeje, amely sikeresen el tudna zárkózni az Isten akaratának befolyásától. Természetes, hogy a reformáció elsősorban lelki megújhodásnak indult s mivel a lélek életének is sokféle elágazódása van, jutott a hatásából bőven tudománynak, irodalomnak, művészetnek is. Ez a hatás első sorban a biblia-forditások terén jelentkezik. 1533-ban jelenik meg könyvalakban az első magyar bibliaforditási részlet, Komjáthy Benedek, munkája, amely Pál apostol leveleit tartalmazta. Akkor még protestáns magyar nyomda nem volt az országban s Komjáthy könyvét Krakkóban nyomták. Amikor azonban az első teljes magyar ujtestamentum megjelenik Szylveszter János fordításában, nyolc esztendő múlva, 1541-ben, ez a könyv már az ujszigeti magyar nyomda munkája. Örök dicsősége marad ennek az első protestáns magyar nyomdának, hogy ez volt a legelső, tisztán magyar nyelven Írott könyv, amely Magyar- országon .nyomtatásban megjelent! Hosszú volna elmondani mindazt, ami az ezután következő évtizedek alatt történt. Hogyan jelent meg Károli Gáspár teljes magyar bibliafordítása 1590-ben s milyen hatást gyakorolt az egész magyar nemzet irodalmára, hogyan alakítja át ez az egyetlen könyv az ország kultúráját s hogyan teszi azt magyarrá, hogyan hódítanak teret a magyar zsoltárok és dicséretek, hogyan bontja ki a szárnyát egy egész sereg uj magyar iró és költő, akiknek már a 16-ik században túlnyomó része protestáns. A tizenhatodik századból 87 magyar költő munkáit gyűjtötték össze az Akadémia kiadásában s ezek között alig tiz volt a katholikus egyház tagja. Rendkívül érdekes statisztikai kimutatásokat lehet készíteni afelől, hogy a reformáció hogyan éreztette hatását Magyarországon az iskoláztatás, az általános művelődés és a sajtó terén. Az az egy tény, hogy a 16-ik században Magyarországon működő 30 nyomda közül 29 protestáns nyomda volt, egyedül is eleget mond. (Harsányi István: A reformáció hatása a magyar közművelődésre.) Nem hiába mondta a hires gárdista költő Bessenyei György: “Magyar nyelvünknek megmaradását, nagy erejét nagy részben a reformátusoknak köszönhetjük: azaz vallásuknak.” A régi magyar irodalomban a protestáns irók voltak a legkimagaslóbbak: Zrínyi, a költő, Balassi Bálint, a végvárak énekese, Gyöngyösi István, a régi magyar románcok kedves szavú költője, Bessenyei György, aki bécsi gárdatisztből lett magyar költővé és nyelvújítóvá, Kazinczy Ferenc, akinél többet senki sem tett a modern magyar irodalom és nyelv kialakulásáért, Berzsenyi Dániel, a komorszavu klasszikus költő, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi elődje, a csapongó kedvű dalos, Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar
