Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-04 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. EGY PÁR JELLEMVONÁS. Csel. 17:22. ELŐIMA. örök Isten, ki az Ur Jézus Krisztusban magadhoz emelted a bűnös emberi nemzetet! Alázatos szívvel nyitjuk meg ajkunkat imára, hogy elpanaszoljuk néked gyöngeségeinket, gyarlóságainkat és kérjünk arra, hogy ajándékozz meg bennünket mennyei erővel, hogy járhassunk az élet utján igazsággal. Áldd meg életünket, hogy járhassunk a boldogok ösvényén s soha a csu- folódók székébe be ne üljünk. A Jézusért kérünk. Ámen! TANÍTÁS. Kétes értéke van annak a dicséretnek, amit Pál apostol oda vet az athéni embereknek. Mert lehettek ugyan ezek az emberek istenfélők, de nem voltak vallásosak. Életükben az igaz vallás legfőbb jellemvonásai nem nyilatkoztak meg. Félték az Istent, de erkölcsi életük mélyen alatta állott a legelemibb követelményeknek is. És ez érthető is. Hiszen az igaz vallást tulajdonképpen nem is ismerték. — Hát mi ismerjük-é? Az igaz vallás egyik főjellemvonása az, hogy becsületes életet teremt. Elvetendő az a vallás, mely nem bir becsületre serkentő értékkel. Krisztus születése előtt sok ilyen vallás volt, sőt van még ma is. Ám egyedül csak a keresztyén vallás birt és bir még ma is ezzel a mindenható erővel. Az igaz vallásnak egy másik .főjellemvonása az, hogy nagy feladatokat tűz ki. Az ember gyarló, gyönge és hajlandó a megalkuvásra. Az igaz vallás éltető elemét szivesen kicseréli hamis elemekkel s a vallásos élet színvonalát könnyen felérhető polcra szállítja alá. A pogány embernek olyan vallás kellett, melynek szabályait megerőltetés nélkül betarthatta, főcélját játszva megvalósíthatta. A pogány világban nem az életet szabták a vallásra, hanem a vallást szabták a mindennapi életre. Nem a vallás volt az ember életének zsinórmértéke, hanem az élet szabta meg a vallás kialakulásának irányát. A keresztyének között is vannak ma igen sokan, akik ezt a pogány gondolkozást akarják belopni a Krisztus vallásába. Nem fog sikerülni, mert a mi vallásunk nem sülyedhet le ennyire. A mi vallásunk célja a krisztusi tökéletesség. Ezért küzdeni édes és lelkesitő. Az igaz vallásnak egy harmadik jellemvonása az alázatosság. Ha az ember megismeri a saját fogyatékosságait és tudatára ébred bűnösségének: akkor nála az alázatosság egész természetes. A gyarlóság megismerésének eredménye az alázatosság. Ha őszintén, igazán megismerjük saját magunkat, reá kell jönnünk, hogy mily sok gyarlóság van mi bennünk és hogy nincs okunk az elbizakodottságra. A fönt érintett jellemvonásokat aztán kell, hogy át meg átszőjje szép aranyszálaival a testvéri szeretet. Ez a szeretet aztán felnyitja az ember lelki szemeit és látja maga körül a bűn nyomán keletkezett nyomort és pusztulást s ráeszmél arra, hogy ezen csak a világtestvériség segíthet. De nem szabad elfelednünk, hogy az igaz vallás nem merülhet ki csak a szenvedőleges szeretetben. Meg kell ennek nyilatkozni rendszeres és szakadatlan emberszolgálatban is. Az igaz vallásnak nem lehet célja az időnkénti és helyenkénti jócselekedet, hanem szolgálnia kell mindenütt és mindeneket. Nem lehet a világot a bűn, halál és fájdalom torkából egyetlen lökéssel kiemelni. Ehhez hosszú és szakadatlan, tudományosan szervezett és irányított testvérszolgálatra van szükség. Ez pedig az igaz vallásnak egy újabb jellemvonására világit rá: a türelemre. Időben élünk, tartsuk hát szemünk előtt azt az igazságot, hogy minden cél megvalósítására idő kell. Vetni kell előbb annak, aki aratni akar. A türelmetlenség igen sokszor borította fel már a haladás szekerét. Most már az a kérdés, hogy képes-é az ember ezt az igaz vallást annyira kidomborítani a maga életében, hogy a fönt említett jellemvonások valósággá legyenek? A felelet erre az, hogy saját erejéből nem képes. Ám ennek a vallásnak dicsőséges koronája az, hogy az emberi lélek és a Mennyei Erő között összekötő kapcsot létesit. Ennek a mennyei-erőnek a segítségével aztán mindenek lehetségesek, mert Isten előtt nincs lehetetlenség. Éppen ezért az igaz vallás gyakorlati vallás is. Képessé tesz arra, amire ezen a világon semmi más nem képesíthet bennünket. Látszólag átfoghatatlan erkölcsi mértéket, elérhetetlen eszményképet ad, de ugyanakkor egybe kapcsolja a lelket eredetének forrásával: az Istennel és mi a legfelségesebb becsületességnek az utján haladunk a cél felé. Ez a mi vallásunknak a próbaköve. Erről ismerjük fel. Ámen! UTÓIMA. Mindenekre elégséges erő vagyon tená- lad, örök Isten. Hozzád folyamodunk azért erőtlenségünkben a kegyelemért, hogy lankadatlanul törhessünk a krisztusi eszménykép felé s élhessünk igaz életet. Ajándékozz meg bennünket ezzel a mennyei erővel, hogy életünket szent vallásunk törvényei szerint rendezhessük be. Plántáld szivünkbe a legtisztább becsületességet. Adj nékünk kötelességünk teljesitésére szent lelkesedést. Ajándékozz meg alázatossággal. Gyújtsd fel bennünk a testvéri szeretet örök tüzét, hogy zúgolódás nélkül szolgálhassuk embertársaink javát és boldogságát. Éleszd bennünk a türelemnek a lelkét és kösd ezt a lelket a te Szent Lelkeddel össze. Ámen!
