Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-02-06 / 6. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. PAPNÉK EGYMÁSÉRT. V. Hálátlanok lennénk Isten iránt, ha meg nem köszönnénk, hogy a december közepén Ligonier- ban tartott értekezlet ismét egy lépéssel előbbre vitte az amerikai magyar református lelkésznék szövetségének ügyét. Hálátlanok lennénk, ha meg nem látnánk, hogy az eddig legyőzhetetlennek vélt akadályok és nehézségek szinte észrevétlenül simulnak el és Isten kegyelméből immár minden reménységünk meg van, hogy őszszel Ligonierban véglegesen megalakulhatunk. Az első előkészítő gyűlés alkalmával célul tüztük ki: “A testvéri összetartás érzésének ápolását, a gyülekezeti munka minden ágának felkarolását és fejlesztését, a magyar faji öntudat erősítését, hazai lelkészné testvéreinkkel való szoros kapcsolat kiépítését és az egyháztársadalmi élet színvonalának emelését.” Az azóta eltelt két esztendő sok áldott alkalmat adott elmélyítő és kettőzött tevékenységre serkentő eszmecserékre és meleg, építő, nevelő, baráti levélváltások által is a célkitűzések nagy jelentőségének világosabb meglátására. Azóta sokan látták már be, hogy ebben a mai modern korban mi sem mellőzhetjük a “szenvedést”. Sokan ébredtek tudatára annak, hogy tervszerű, erőteljes, egységes munka nélkül igen nehezen haladunk. Bátorító, megértő, meleg, baráti, testvéri szó nélkül pedig elcsüggedünk, ellankadunk. Az amerikai magyar református gyülekezetekben több, mint száz papné munkálkodik. Óh, ha ezek majd mind szövetségbe tömörülve felismerik felelősségteljes helyzetük és küldetésük Istentől rendelt voltát!... Ha ezek az Isten országáért hevülő és dolgozó lelkek majd egymásra találnak! Milyen nagy lelki megújhodást fog ez jelenteni! Lelkészné testvéreim, munkatársi meleg kéz- szoritással és őszinte baráti szívvel várlak Benneteket a közös nagy célért való küzdelemre, az amerikai magyar ref. lelkésznék szövetségébe. Takaró Gézáné. GONDOLATOK. Amint az ember öregedik és okosodik, annál kevesebbet beszél, de — többet mond. A világ megfizet azért, amit teszel, de csak az Isten azért, amit — szeretnél tenni. REFORMÁTUS EGYESÜLET. A VEZÉRTESTÜLET GYŰLÉSE. Dr. Nánássy Lajos lett az árvaatya. Az elmúlt héten folyt le Egyesületünk Vezértestületének és az Árvaház igazgatóságának évi gyűlése. A Vezértestület a rendes ügyek elintézése mellett két kiemelkedőbb határozatot hozott. A konvenció határozata értelmében megindítja az Ifjúsági osztályok szervezését úgy, hogy azok működésének megkezdéséhez rendelkezésre bocsátja a szükséges anyagi eszközöket is. Másik igen fontos határozat, hogy tekintettel a sorozatos bankbukásokra, ezután az osztálypénztár- inokoknak postai money orderen kell beküldeniök a pénzeket. Az árvaházi Igazgatóság legfontosabb határozata, hogy Dr. Nánássy Lajost véglegesítette az árvaatyai állásban. Egyénileg teljesen rátermett munkaerő, akinek körültekintő gondossága, systematikus munkája, pontossága már eddig is sok jót szerzett az Árvaháznak. A magunk részéről a legnagyobb szívességgel köszöntjük véglegesített állásában s hisszük, hogy az Árvaháznak, mint jótékonysági intézménynek a sze- retete eloszlatja, el is kell hogy oszlassa mindazokat az aggodalmakat, amelyek vele szemben itt és ott keletkeztek vagy keletkezhetnek. Dr. Nánássy eddig sem adott okot ezekre az aggodalmakra s bizonyos, hogy ezután meg ke- vésbbé fog arra okot szolgáltatni. Az Intéző Bizottság választott tagjai a következők lettek: a Reformed Churchhöz tartozók részéről Varga Lajos és Katona András, Presbyterian részről Kovács Andor s a Független egyház részéről Sebestyén Endre. A konvenció határozata volt az, hogy e bizottság összeállításánál ezek az “árnyalati” különbségek szem előtt tartassanak. Az Igazgatóság teljes megnyugvással vette tudomásul az árvaházi jelentéseket, amelyek jogos alapot nyújtottak erre a megnyugvásra úgy anyagi, mint erkölcsi téren. A jelentéseket az Egyesület hivatalos lapja ismerteti majd részletesen. E helyen legyen elég annyi, hogy híveink ezután is teljes bizalommal részesíthetik támogatásukban az Árvaházat s egy pillanatra se adjanak hitelt azoknak az alaptalan híreszteléseknek, amelyeknek terjesztése amúgy is bocsánatkéréssel ért véget.
