Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-24 / 52-53. szám
16 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA E HELYETT MI TÖRTÉNT? Már a Krisztus születése utáni második században minden keresztyén gyülekezet nagy ünnepként ünnepelte a karácsonyt, de a pogányok- tól kölcsönzött mellékes jelentőségű részleteket, a karácsonyfát, a gyertyát, a születést megelevenítő drámákat, az egymás megajándékozgatását sem hagyták el, hanem az évszázadok során jobban és jobban fejlesztették. Sőt később, — a római pápák elhatalmaskodása idején, — olyan csodásán misztikus ünnepet csináltak belőle a Krisztus születésnapjának címe alatt, hogy ez ellen a Reformáció evangéliumi lelkű apostolai jogosan keltek ki. — Magyarországon még csak 50 100 évvel ezelőtt is (sőt Erdélyben szórványosan még a háború után is igy volt) háromnapos óriási ünnep volt a Karácsony, ami tisztán római kathólikus hatás a magyar reformátusságon. Ha most már erre gondolunk, akkor méltányosnak kell elismernünk az angol puritánok szent felháborodását, akik a Reformáció első idejétől kezdve elutasították maguktól az összes pápista ünnepeket s ünnepként csak az egy vasárnapot szentelték meg. Hosszú viták folytak azon, hogy Krisztus talán nem december 25-én, hanem március 8-án, vagy valamikor áprilisban született — mig végül régi Írások nyomán bebizonyult, hogy valóban december 25-én (szerdai napon) született Krisztus Urunk s az utóbbi időben mind jobban él a törekvés (most már minden felekezetben), hogy karácsony valóban keresztyéni módra ünnepeltessék meg. * * * MI A MAI ÁTLAGOS KARÁCSONY? Voltaképen nem más, mint a pogány “családi öröm ünnep” váratlan visszatérése! Épen úgy ünnepelünk karácsonyt, mintha Krisztus soha se született volna meg, mert hiszen nem is Őt ünnepeljük! A kathólicizmus odaállította híveinek képzeletébe a Krisztust, mint egy “ma-született kisdedet.” Egy kisgyermeknek a megszületése azonban semmi élő jelentősséggel nem bir az emberi lélek váltságára, ha csak az ajándék adás és társadalmi (szociális) gyógyitgatás programm- ját szentebbé nem varázsolja. — Az igazi lelki szépsége és az egyetlen szent jelentősége azonban teljesen elvész a karácsonynak, amikor csupán az üdvözlet küldözgetés és ajándék adogatás időszakává válik. * * * MILYEN LEGYEN HÁT A MI KARÁCSONYUNK? Semmiképen .se legyen elkeseredett és szomorú ünnep e nap, csupán azért, mert épen most nem tudunk adni. Majd adunk, amikor lesz! Nem igaz tehát az a szellem, amit e cikk legelején érintettünk, hogy karácsony csak akkor lehet ünnep, ha adunk is valamit ekkor szeretteinknek. — Egész életünkben sem tudnánk any- nyit adni egymásnak, mint amennyit kaptunk az első, az igazi karácsonyban az Istentől! Félretéve tehát a régi karácsonynak csillogó, pogány örömeit s kevesebb jelentőséget tulajdonítva ez ünnep mostani középpontjában élő, világias lelkűiéiből fakadt, egyetlen örömének — az ajándékozásnak, tegyük üinnepünk igazi középpontjává Krisztus Urunk születésének áldott emlékét. Egyedül csak az Ő jövetele az, ami okot adhat egy keresztyén embernek a karácsonyi ünnepkör szent, bensőséges örömére, egymást köszöntő, Istent dicsérő énekeire, áldott vidámságára és a jóságot, nemességet kifejező ajándékozás gyöngéd szokására. Ha azonban ez utóbbi egyszer s másszor el is kell, hogy maradjon, ne fájjon hát a szivünk, hogy nem tudtunk adni, hanem szent élettel, alázatos szívvel és mély bünbánattal arra törekedjünk, hogy most, épen e legszegényebb karácsonyban — kapjunk, nyerjünk Istentől bűnös lelkűnknek Megváltót és Üdvözítőt — az értünk megszületet Ur Jézus Krisztust! KARÁCSONY ESTÉJÉN. Irta Szabolcska Mihály. A mi falunkban Karácsony estéjén, Álmok szövődnak A szivek mélyén. S ez ünnepesti Áldott levegőben: Álmok szövődnek A szivredőkben, Kántáló fiuk Házak ablakánál: Énekbe fognak Már az esthomálynál. Egyenlőségről, Testvériségről, Isten országa Eljöveteléről. S az ének árján Sorra megjelennek: Hü pásztornépe Kis Bethlehemnek. Átfogja majd, át, Az egész világot A szent szeretet, Mint egy családot. Keleti bölcsek, A három királyok ... Szikrázó csillag Fénye hull rájok. S ez édes hitnek Áhítatában Alusznak ott el Most minden házban. S tömjénnel, mirhával Ölelkezésben: Friss kalácsillat Terjeng a légben. ... Istenem, áldd meg Az álmodozásuk’, S boldog karácsonyt Virrassz reájuk!
