Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-24 / 52-53. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13 AZ ÁRVAHÁZ KÖRÉBŐL. SZÉP KARÁCSONY. Te vagy, te vagy szép karácsony Legszebb ünnep a világon. Egész évben téged várunk, Álmunkban is téged látunk. Te vagy, te vagy szép karácsony Legszebb ünnep a világon. A didergő szegény árva Mind örül, mind boldog máma. Te vagy, te vagy szép karácsony Legszebb ünnep a világon. Minden gyermek örül, nevet, Kis Jézuska, téged szeret. Szép vagy, szép vagy karácsonyfa, Telerakva minden ágad, Fényességed beragyogja Vig, mosolygó két orcánkat. Szép vagy, szép vagy karácsonyfa, Mindenki csak örül néked, Kis kezünket összetéve Jó Jézusunk, áldunk téged. A LEGSZEBB KARÁCSONYOM. idős emberek emlékezetből élnek. A jelennek az eseményeit is a múlt idők világosságában látják s ennek a világításában mérlegelik. Aki azonban csak azért tekint vissza a múltba, hogy hibákat keressen és tévedéseket találjon: annak jobb ha nem emlékezik. Az emlékezés csak akkor lesz igaz mértéke a jelennek, ha egyszersmind tüköré a jövendőnek Természetes dolog, hogy az adventi előkészületnek az idején karácsonyi emlékekkel van telve mindnyájunknak a szive. Nekem nagyon drágák, kedvesek ezek az emlékek, legfőbbképen azért, mert ezek az emlékek tesznek legfényesebb bizonyságot a mellett, hogy a bethlehemi jászolbölcsőben valóban Isten hajlott íd. Kaiassay Sándor alá a bűnös emberiséghez, sze- retete abban a testvériségben tündöklik, amely a pásztorokat és bölcseket egyaránt odahivja Beth- lehembe. Drága emlékek az én karácsonyi emlékeim! Az első karácsony Bridgeportban, ahol először állítottunk gyertyalánggal ékes karácsonyfát magyar református templomban, 1896-ban. Minden testvéremnek köny ragyogott a szemében és zengett a karácsonyi ének diadalmasan. Dicsősség magasságban az Istennek! Az első karácsony Pittsburghban 1903-ban. A legrégibb magyar református tempómban is az volt az első karácsonyfa, amelyet ekkor állítottunk fel. Kicsi közönség, kevés gyermek, de áldott szivek, mert ettől kezdve mindig ott ég a vágy ezekben a szivekben: “Jertek menjünk el mind Bethlehemig és lássuk meg a dolgot, amelyet az Ur megjelentett nekünk!” Azok, akik akár Bridgeporton, akár Pittsburghban ott voltak az első karácsonyestén, ha életben vannak, ma is ott vannak. Ezek a testvérek, akik vissza tudnak emlékezni az első karácsonyra, azok, akik “a Nyárfák hegyén” is lehetővé tették az első, a legboldogabb karácsonyt. Mert az első karácsony volt itt a legbodogabb karácsonyunk. Egyszerű karácsony fa. Nehány gyertya ragyog rajta. Aranyozott dió, mogyoró sütemény s mindenkinek egy-egy olcsó játék .... Minden gyermek ajkán kicsi vers, minden szívben zengő karácsonyi ének. Fehér hó a hegyeken s a mi hegyünkről, a nyárfák hegyéről belezendül az ének a Loyal-Hanna vögyébe, a magyar ének: “Krisztus Urunknak áldott születésén !” Ez volt a legboldogabb karácsonyunk! Én érzem, tudom, hogy akkor hajlott le idehozzánk, Ligonierba az Istennek áldó, soha el nem fogyó kegyelme! Addig szegények voltunk a szónak a legteljesebb értelmében. Azóta minden szegénység dacára is gazdagok vagyunk, mert tudjuk, hogy laz emberek szive soha sem változhatik olyanná, hogy el tudja felejteni azokat, akiket Istennek akarata reánk bizott: a gyermekeket, elesetteket, aggokat. Az első karácsonyig titkon, ajtómat behajtva, hányszor aggodalmaskodtam én is más pásztorokkal. Sokszor szinte teljes lemondással tekintettem a jövendőbe.... Nem tudtam úgy bizni, úgy reménykedni, amint bizakodnia, amint reménykednie kell annak, aki a maga életét Isten kezébe teszi le! Az első karácsony Ligonierban erre tanított meg! Úgy érzem, hogy ezért kell mennünk mindnyájunknak Bethlehembe! Sok a kétségbeesett ember, az aggodalmaskodó lélek. Reménységet, hitet sehol nem találunk. Egyedül Bethlehemben. Itt van a mi fel - emeltetésünk, üdvösségünk, váltságunk. A bethlehemi jászolbölcső nem csak Isten szeretetének a bizonysága, hanem forrása az emberszeretetnek is. id. Kaiassay Sándor.
