Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-10 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. PRÓBA-PRÉDIKÁCIÓ. Az Istennel, egymással, egyházi hatósággal való tanácskozás célja természetesen az, hogy a megválasztandó lelkészt megismerjük. A mi amerikai magyar reform.tus egyházi életünk a megismerésnek egészen külön formáját hozta gyakorlatba: próba-prédikációra hívja meg a kiszemelt lelkészeket. Amerikában önmagára csak valamit is adó lelkész soha el nem menne ilyen próba-prédikációra. De eszébe sem jut egyik gyülekezetnek sem, hogy ilyen utón akarja megismerni a megválasztandó lelkészt, mert hiszen jól tudja, hogy ezen az utón egyáltalán nem lehet megismerni azt. Hazai egyházunk egyenesen a választhatósági jogától fosztja meg azt a lelkészt, aki a választó gyülekezetben, vagy annak csak a közelében is megjelenik. Mi azonban keresztül gázolunk úgy az amerikai, mint a hazai gyakorlaton s arra kényszerítjük még a legönérzetesebb lelkészt is, hogy magát mint valami primadonna, vagy vásárra vitt jószág, próba-prédikációkon mutogassa. Hiszen ha nem teszi meg a gyülekezet kívánságát: akkor “büszke” s ugyan kinek kellene egy “büszke” lelkész?... Megtörtént az, hogy a választó gyűlést vezető lelkészhez egyenesen fölkiáltoztak egyesek: miért nem áll ott a jelölt a pódiu'monl? A próba-prédikációból egyetlen egy lelkészt sem lehet megismerni. Lehet valaki igen-igen ékes szavú ember, hangja csak úgy zeng, mint a menydörgés, az emberekkel való beszélgetése is csupa méz és kedvesség, — s amellett a leggyarlóbb lelkész. Prédikációjának még csak a tartalma sem irányadó, ment hiszen annyi esze még a leggyarlóbb embernek is van, hogy ha másként nem megy: az ilyen alkalomra kiválasz- szon valami tetszetős prédikációt. Viszont^ lehet talán valakinek a szónoki képessége gyöngébb s annak dacára is esetleg a legkiválóbb lelkészek egyike. Az általános amerikai gyakorlat az, hogy a komoly, megfontolt és. tárgyilagos tanácskozásokon kiszemelt jelöltek egyházába az egyháztanács kiküld egy 2-3 emberből álló bizottságot. Óh igen, meghallgatják ezek a lelkész előadását is, de figyelmüket főleg az illető lelkész munkálkodására irányítják. Megnézik, hogy milyen vasárnapi iskolája, ifjúsági munkája van? Hogy vezeti a felnőttek, férfiak és nők munkálkodását? Látogatja- é az egyháztagokat? Gondot visel-é a szegényekre, a betegekre? Van-e jó rend és békesség a gyülekezetében? Megnézik, hogy milyen népességű gyülekezetben dolgozik s ahhoz képest anyagi téren is milyen eredményt mutat föl egyháza? Milyen bizalomnak örvend, milyen tisztelet veszi körül gyülekezetében s gyülekezetén kívül? Megnézik még a magán-életét is, — szóval beszereznek minden olyan információt, amiből egy lelkészt valóban meg lehet ismerni. Otthon aztán a látottakról jelentést tesznek, a jelentést a másokról szerzett információkkal összehasonlitják, saját szükségükhöz képest mérlegelik s az egyház- tanács ilyen komoly vizsgálódás után teszi meg a maga ajánlatát a gyülekezet előtt. Lényegében otthon is ez a törvényes gyakorlat. Otthon is egy ilyen bizottság megyen el a kiszemelt lelkész gyülekezetébe, de arról szó sem lehet, hogy a jelölt maga menjen el “próba-prédikációt” tartani, amelynek, ismételjük, amúgy sincsen semmi értelme. KÖRKÉRDÉS. Az amerikai magyar reformátusság élete tele van olyan problémákkal, amelyek megoldásra várnak. Egyik fontosabb, mint a másik. Egyik sürgősebb, mint a másik. Az amerikai magyar reformátusság jövője függ attól, hogy ezeket a problémákat miként és mikor oldjuk meg. Körkérdéssel fordulunk olvasóinkhoz: melyik kérdést, vagy kérdéseket tartják legfontosabbnak, a legsürgősebbnek egyházi életünkben? Mi legyen a legfőbb feladatunk az ujesztendőben? Válaszokat kérünk a föltett körkérdésre. Röviden, tisztán megirt válaszokat kérünk s azokat majd újévi számunkban fogjuk közölni. Majd aztán sort kerítünk a válaszok megvitatására is. Fairport, O. A megüresedett lelkészi állást az elmúlt vasárnap töltötte be a gyülekezet, egyhangú szavazattal választva meg Egry László pittsburghi segédlelkészt. A megválasztott ifjú Timotheusban első rangú munkaerőt nyert a gyülekezet. Kitünően képzett, szerény fiatalember, aki három évvel ezelőtt Pittsburghba jött ki segédlelkésznek s munkáját azóta is páratlan lelkiismerettel, az egyház teljes megelégedésére végezte. Iskoláit Sárospatakon végezte s ott szerezte meg lelkészi oklevelét is; majd két éven át, Amerikába történt kijöveteléig, a sátoraljaújhelyi egyház segédlelkésze volt. Uj munkakörében Istennek minden áldását kérjük reája.
