Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-03 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 tásnak erről a mozzanatáról különben még részletesebben fogunk szólani. És tanácskozzunk végül azzal, akit a mi testvéri közösségünkben mint az egyházi hatóság képviselőjét rendelt hozzánk az Ur. Ne riadjunk vissza sohasem az egyházmegye képviselőjével való tanácskozástól. Higyük el azt, hogy az egyházi hatóság mindig jóakarója a gyülekezetnek s az ő tanácsának meghallgatása sohasem értéktelen dolog. A gyülekezet helyi szükségeit rendesen legjobban ismeri maga a gyülekezet s ismerik az elöljárók, — de viszont: a szóban forgó, vagy tekintetbe vehető lelkészeket meg az egyházi hatóság ismeri rendesen jobban. Amikor a gyülekezeti elöljárók elmondották saját szükségleteiket, óhajtásukat, hogy t. i. milyen lelkészt szeretnének legjobban, milyen orvosra volna leginkább szükségük: higyjék el azt; hogy mindig érdemes meghallgatni az egyházi hatóság véleményét is és csak javukra válik, ha azzal is tanácskoznak. Nem azt teszi ez, hogy akit az egyházmegye ajánl, hát azt kell megválasztani. A gyülekezet szabad lelkészválasztási jogát nem bántja senki sem, — de a vélemények egybevetése, egymásnak szeretettel való meghallgatása, a testvéries, őszinte tanácskozás: ez az egyik legnagyobb biztosítéka a helyes lelkészválasztásnak. ÓVÁST EMELÜNK! (Folytatás a 4. oldalról) Az egyházi hatóság kezében nincs olyan világi hatalom, amelylyel az engedelmességet kikény- szeritse. De azt sem engedheti meg, hogy az igaztalannak ítélt elégedetlenség további háborgások kutforrása legyen. Az ítéletnek ez a része nem egyéb, mint a fentebb említett két lehetőség megállapítása s a lehető legnagyobb gonoszság és roszakarat az, amely ebből a youngstowni lap következtetését vonja le. Az egyházmegye senkit sem tessékelt ki a gyülekezetből s ha az Ítélet következtében bárki is eltávozik onnan, azt csak a maga akaratából teszi meg. Különösen szégyenletes az a végtelenül alacsony terminológia, amelyet szintén csak a bujtogatás nagyobb hatásáért használ a cikkíró. A youngstowni templomban csak magyar föliratok vannak. Nincs is olyan templomunk egyetlen egy sem, amelyben csak angol föliratok volnának, noha pl. az alapkő fölirata a legtöbb templomon kettős nyelvű. Jó lelkiismerettel azonban kicsoda fog ezen megütközni? A youngstowni lap cikkírója tehát itt is tudatosan valótlanságot állít, csak azért, hogy mennél jobban bujtogasson ez egyház ellen. Azt irja továbbá: “Jó pár esztendeje annak, hogy én voltam tolmácsa egy hasonló határozat hirdetésének a régi református egyháznál. Nagyon jól emlékszem, hogy akkor azt mondták: ‘Nem szándékunk titeket szokásaitokban megbolygatni; nyelveteket elvenni tőletek; a ti portátokon az egyház fegyelmi szabályainak és szervezetének szem előtt tartásával ti vagytok az urak.’ Hja, azóta elmúlt pár esztendő. Úgy látszik, ma már nem igy van.” Micsoda kirívó plédája a roszakaratu ferdítésnek! Az ítélet most is hangoztatja ugyanezt az alapelvet. Arra hiv és sürget mindeneket, hogy jöjjenek és megbékélt lélekkel eddigi szokásaik szerint imádják tovább is az Istent! Ugyanabban a lapban, ugyanazon az oldalon van megírva ez is, de ez teljesen mindegy a cikkírónak, mert ő bujtogatni akar. Hogy milyen eszközökkel, az teljesen mellékes, mert ő bujtogatni akar. Nem akarjuk leírni azt a szót, amit megérdemel — de az ilyen eljárásra azt mondja a német: “unter allen kritik.” * * * Tiltakozunk a youngstowni “Magyar Hirlap” tendenciózus, roszakaratu s a valóságnak meg nem felelő, bujtogató közleménye ellen. És tiltakozunk minden olyan kísérlet ellen, amely ezt a közleményt propaganda célokra akarja fölhasználni. Youngstowni testvéreinknek pedig azt üzenjük: ne engedjék meg, hogy soraikban egy pillanatra is tért hódítson az ilyen konkolyvetés! Ha vetélkedtek eddig: szálljanak magukba, imádkozzanak s egyik oldalon is, a másikon is keressék az egymás megértésének, a békességnek útját. Ha vétkeztek egymás ellen: kicsoda az közülünk, aki sohasem tévedett volna? Mindnyájukban megvan az Egyház iránti szeretet, jóakarat: ne engedjék, hogy ez a Krisztusi lélek akár az emberi szenvedélyek, akár külső intrikák által meg- csufoltassék. Legyenek egyek a megbocsátásban, a békességben, a szeretetben, az Isten imádásá- ban s 'igy igyekezzenek betölteni Istennek minden parancsolatját. Philadelphia, Pa. A mind jobban közeledő szent ünnepek nemcsak a felnőttek szivét és lelkét hozzák közelebb egymáshoz és Istenhez, hanem a gyermekek is komoly lélekkel készülődnek annak megtartására. Már szorgalmasan próbálják “A legboldogabb karácsony” cimü alkalmi színdarab egyes jeleneteit s mindent megtesznek arra nézve, hogy ünnep első napján ők is adjanak valamit Jézusnak: szivök szeretetét, lelkűk buzgó- ságát.
