Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-26 / 48. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA/ Bement a “dárdás” a debreczeni kollégiumba. Nem volt talán senkije, semmije: mégis megélt, mégis tanulhatott. Jóformán napról-napra érkeztek az élelmi szerrel megrakott szekerek a falvakból a diákság részére. Pénzt nem tudtak küldeni, — hiszen még a gazdag földbitokosok kezén is alig fordult meg pénz. Azért mégsem hagyták el fiaikat, a jövendő reménységeit. A szív és a lélek azt adta, ami volt neki s amiben a diákok közt legnagyobb volt a szükség. Nekünk is vannak szegény fiaink: a lancas- teri magyar diákok, akiknek részére vagy 10 esztendővel ezelőtt egyházaink rendes évjáradékokat szavaztak meg. Fizettük is, amig volt pénzünk. Mos elfogyott az is: nincsen nekünk sem. Az évjáradékok elmaradtak. A lancasteri “Magyar Alap” kasszája üresen ásitozik s a szegény diák hiába nyújtja ki feléje kezét. Dr. Tóth Sándor tanár hajlékában öt magyar diák húzódik meg. Öt szegény, de kiváló tehetségű magyar református fiú, akik nemhogy tanulni tudnának, de még hajlékuk sem volna, ha a magyar tanár nem nyitotta volna meg számukra házának ajtaját. A fedél azonban nem elég. Enni is kell. A magyar tanár jósága ketté töri számukra a saját szűkös kenyerét is, — de hányszor és hányszor törik ketté az ő kezében is a kenyérnek botja!... A napokban ezt irta lapunk szerkesztőjéhez: “Tegnap sem ettek már és napok óta nem rendesen. Ma adtam egy pár dollárt, de nekem sem lesz az már a hét végén. Mi lesz akkor?” Vájjon n'em elevenithetnénk-e föl a régi jó időket?... Társzekereket nem indíthatunk élelmiszerekkel megrakottan: de egy-egy postacsomag még mindig kitelhetne tőlünk. Hiszen nem egy egész kollégiumról: csak egy .nehány szegény tanulóról kellene gondot viselnünk. Próbálják meg a testvérek. Ha pénzzel nem segíthetünk: tegyük meg azt, amit őseink megtettek. Mindenféle élelmicikk nagy segítség: ezek a fiuk maguk főznek maguknak, — ha van mit. A szegény tanulók fölkarolása szintén hozzátartozik a református öntudathoz. Amerikában kétszeresen hozzátartozik. KÖRKÉRDÉS. mátusság jövője függ attól, hog]$ ezekét a^pfr^b lémákat miként és mikor oldjuk meg. Körkérdéssel fordulunk olvasóinkhoz: melyik kérdést, vagy kérdéseket tartják legfontosabbnak, a legsürgősebbnek egyházi életünkben? Mi legyen a legfőbb feladatunk az ujesztendőben? Válaszokat kérünk a föltett körkérdésre. Röviden, tisztán megirt válaszokat kérünk s azokat majd újévi számunkban, fogjuk közölni. Majd aztán sort kerítünk a válaszok megvitatására is. AZ ÁRVAHÁZ KÖRÉBŐL. ÁRVAHÁZI VASÁRNAPOK. November 27-én délelőtt az árvaatya a south chicagói és whitingi, este pedig a south bendi egyházban tart Árvaházi vasárnapot. December 4-re New Brunswick és Manville van programba véve. December 11-én reggel Homesteadon, délután Rankinban szól az árvaatya a ligonieri Intézetről. Ugyancsak december 11-én este az árvaházi növendékek egy csoportja a pittsburghi egyház iskolájában mutat be műsoros programmot. Pittsburghban megelőzőleg a Nőegylet tagjai gyűjtést tartanak az Árvaház javára. AZ ÁRVAHÁZ KÉRELME. Az amerikai magyar reformátusság élete tele van olyan problémákkal, amelyek megoldásra várnak. Egyik fontosabb, mint a másik. Egyik sürgősebb, mint a másik. Az amerikai magyar reforAz Árvaházi Naptárak december hó első hetében készen lesznek és kiküldjük azokat egyház- községeink címére. Arra kérjük az egyháztanácsosokat, hogy sziveskedjenek a naptárakat mielőbb áruba bocsátani és egy naptárárulót megbízni. A lelkészekhez pedig az a kérelmünk, hogy az árvaházi naptárak vásárlását a szószékről már az adventi vasárnapokon sziveskedjenek ajánlani.^ A BÉCSBEN LAKÓ magyar reformátusoknak havonként egyszer tart Istentiszteletet Dr. Incze Gábor budapesti vallás-oktató lelkész. Bécs- ben igen sok magyar él s közöttük egész bizonyosan épp olyan arányban vannak reformátusok, mint bármely más külföldi ország magyar kolóniájában. Egész bizonyosan vannak annyian, mint 100 amerikai magyar református egyház közül 90-ben. Milyen csudálatos mégis, hogy a bécsi magyar reformátusoknak nincsen egyházuk. Pedig már a kétfejű sas sem fenyegeti őket s oly közel vannak az édesanyához, a hazai egyházhoz. Az anyai szeretetnek bírnia kellene annyi hatóerővel, hogy megteremtse a bécsi magyar református egyházat.
