Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-19 / 47. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 az a reformáció és miért ünnepeljük meg? Hogy te református vagy, annak köszönheted, hogy volt egyszer reformáció. Ha nem lett volna, vagy katholikus volnál, vagy semmi. A nyertes: Balázs Irmuska, 500 Elmwood Ave., Buffalo, N. Y., akinek a jutalomkönyvet elküldöttük. A TISZTELETES BÁCSI POSTÁJA. 9i h; Gyerekek! Levelet kaptam attól a fiútól, akiről a múltkor azt Írtam, hogy 90 éneket tud könyv nélkül. Most megirta, hogy ő csak 10-et tud, de még vagy 90-ét kellene tudni neki. Ugye gyerekek, az is jó, ha valaki tudja, hogy mennyit kellene tudni neki, ha nem is tud annyit. Mert aki tudja, hogy mennyit kellene tudni neki, az igyekezni is fog arra, hogy annyit tudjon. Én hiszem is, hogy az a fiú törekedni fog erre. Jósvai Ilonka, East Chicago, Ind. Köszönöm a leveledet. Az Intermediate csoportunk levelezni fog veletek. Ti is válasszatok ki valakit, aki a ti nevetekben a leveleket írni fogja. A Chicago Convention Club nálunk már megkezdte munkáját. Az Intermediateből még nincsenek sokan benne. A mi C. C. Clubunk december 4-én rendez Cherry Blossom Tea Party-1, melyre jönnek japánok is Oberlinből. Az egész bevétel azokat fogja segíteni, akik jövő évben Chicagóba mennek a konvencióra. Sofranko András, Detroit, Mich.; Barna Elemér, Windber, Pa.; Balogh Irénke és Angi Ferenc, Ligonier, Pa. A múlt héten ti küldtetek először levelet. Küldjétek máskor is, minden héten. Séra Boriska, Chicago, 111. Örülök, hogy olyan hosszú hallgatás után újra írtál. AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. C. E. Topics for November 20. OUR BLESSING. Lesson: Psalm 145. According to my humble estimation we have especially three great blessings. The first is unquestionably life itself. The second is living these extraordinary and interesting times. The third — and the noblest of the three — is the distinguished opportunity of building the Kingdom of God here on earth. It is particularly these last two that I want to consider with you in detail. There has never been a time so replete with advancements, inventions, luxury, misery, inconsistency, hypocrisy, and genuine altruism as ours. Just think for a moment of all that has happened in our short span of life. The automobile, airplane, radio, the world war, numerous beneficial discoveries, the distressing depression have all been compressed into the brief space of the last twenty years. I say, there is no other twenty year period in the annuals of the ages that can parallel or equal these twenty years. What a gracious blessing and what a delightful privilege to live in these lively, unusual and epoch-making times! Then again remember the regal honor of witnessing and establishing the brotherhood of mankind in this old, blood-soaked, sinful world. To be selected by the Almighty to live in this age and to enchance this monumental cause must be considered a royal distinction. One cannot but feel enthused and thankful that we are being blessed with more and more of such capable, righteous and unselfish leaders in the cause of down-trodden and forgotten suffering humanity as Norman Thomas and his colleagues. We ought to thank God from the depths of our hearts for giving us such courageous and towering men who show us how to stand always and squarely on the teachings of the Master of men. Frank Nagy. MIT TEHET IFJÚSÁGUNK AZ EGYHÁZÉRT? (Részletek Szabó András lelkész new brunswicki előadásából.) “Tegye meg az ifjúság egyházáért azt, hogy lehetőleg látogassa rendszeresen az Istentiszteleteket. Mert ezzel a cselekedetével egyfelől követésre méltó példát ad ifjú barátainak, másfelől pedig segiti a lelkészt munkakörének hivebb és nagyobb örömmel való betöltésére. Tegye meg az ifjúság, hogy látogassa rendszeresen a Vasárnapi Iskolát s vállaljon részt az ott felmerülő munkából, a tanitásban, a felügyeletben. Kisérje figyelemmel a gyermekeket, hogy azok illedelmesen viselkedjenek. Keressék fel őket otthonaikban, hívják meg őket saját házaikba, hol egy kis party keretében játszva ismételhetik el velők a már megtanult leckéket, énekeket, imákat. A gyermekek, látva az ő tanítónőjük vagy a tanitóbácsi lelkiismeretes pontosságát, maguk is igyekeznek olyanok lenni. Megteheti az ifjú, hogy minden kérés és biztatás nélkül fölkeresi barátait vagy barátnőit otthonaikban és biztatja őket hűséges templomba járásra vagy a Vasárnapi Iskola munkájának végzésére. Énekórákon, színdarab próbákon pontosan és rendszeresen való részvételre. Milyen szégyen az, hogy sok egyházunknál elvállalják az ifjak, hogy kisegítenek minket mint vasárnapi iskolai tanítók. Egy-két hétig pontosak is. Beiratkoznak az Énekkarba s egy-két éneket elő is adnak. Vállalnak szerepet a színdarabban, de ha nem kapják a főszerepet, vége mindennek. Újra és újra kell mindig kezdeni. Istennek legyen hála, mindig több és több olyan ifjú van egyházainknál, kik zenetudással bírnak. Ezek megtehetnék, hogy az ifjak között ének- és zenekarokat szervezzenek. Attól az ifjúságtól, ki szivét odaadta Istennek, bátor lélekkel merem kérni azt, hogy: hozz
