Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-12 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 kérdésre, hogy hogyan kell viselkedni egy gyermeknek a templomban, olyan szép feleleteket kaptam, hogy valamikor irok róla nektek az újságban. — Novák Pista, Toledo, O. Csakugyan a tizediket küldted be. El is küldtem a címedre egy jutalomkönyvet. Meg fogod becsülni? A tanitónénit megkértem, keressen neked a perselypénzben indián pennyt. Már van is kettő. Majd valahogy megkapod. AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. C. E. Topic for November 13. GOOD AND EVIL IN NEWSPAPERS. Lesson: Acts 8: 30; Phil. 4: 8. The average daily paper reflects in all phases, and quite accurately, the times in which we live. It contains news of every description, aiming to satisfy the taste, hunger and curiosity of people in all walks of life. That is why everyone finds in it items of interest written particularly for his own personal relish and gusto. If we look at the average newspaper with a scrutinous eye of ethically dissecting and classifying its contents, we shall discover at least two things. First, that the good and evil in it just about equal each other. (By “evil” is meant anything that is not strictly edifying.) Second, that the paper on the whole, morally speaking, does not lead the way for advancement, but that it simply and indifferently rides along with the tides of the times. In all fairness, however, we must admit that the average daily does carry a few grand, but platitudinous mottoes that it occasionally airs in a bombastical editorial, which in reality though is merely done for the sake of appearance and the feigned dignity of the paper. A vital and pertinent question here seems to be, Which is the best paper to read? My humble, but sincere answer is — the paper that has the least evil in it. Pick up your favorite daily. Scan the columns of its pages. Divide the articles by your judgment of right and wrong into groups of evil and good. Omit and ignore the evil — that which is harmful, worthless and trash. Read and imbibe that which is good — the human interest stories, the news about people’s welfare, the lively issue of our age and other edifying and enlightening subjects. Follow this suggestion; I am sure you will benefit by it. Frank Nagy. AZ IFJÚSÁGI SZERVEZKEDÉS EGY ÚJABB MÓDJA. Közöttünk, amerikai magyarok között, az ifjúsági munka végleges szervezete még nem alakult ki.. “Ahány ház, annyi szokás.” Nemcsak az ifjúsági körök gyűléseinek menete, hanem a szervezet is a legtöbb helyen más és más. Bizonyára érdekelni fogja a többi C. E. és Y. P. Society-kat, ha nehány szóval elmondjuk leechburgi egyházunk C. E. munkájának szervezetét, melyhez hasonlóról még eddig az amerikai magyarok között nem hallottunk. A leechburgi C. E. munka egy önálló csoportnak az élete az egyház testében, mely azonban számadással tartozik minden dolgáról az egyház vezető testületének. Ezt az önállóságot és ezt a függést építette ki szervezetileg az ifjúság. Az “ifjúsági presbyterium” a vezető-testülete a C. E. munkának. Nyolc, erre választott fiatal ember és leány, a lelkész összehívására havonként tartja gyűléseit, amelyeken éppen úgy, mint az egyház presbyteriumában, minden ifjúságot érdeklő ügy megbeszélésre kerül és elintézést nyer. Az “ifjúsági presbyterium” három tagja képveseli az ifjúsági munkát az egyháztanácsban, ahová időről- időre jelentést tesznek a munkáról és a pénztári számadást is benyújtják. A C. E. meetingek tehát nem foglalkoznak “business” dolgokkal, hanem kizárólag az ifjúság lelki szükségeinek kielégítését szolgálják. Áhitati részből és előre meghatározott kérdéseknek megbeszéléséből állanak. A megbeszélések tárgya a REFORMÁTUSOK LAPJA ifjúsági topic-jai és más angol folyóiratoknak a nyomán haladnak. Természetesen időt vett igénybe, amig az ifjúsági munka mai szervezetét kifejlesztettük. Egyházaink életében azonban annyira fontos ifjaink állandó tervszerű munkája, hogy annak érdekében semmi fáradságot nem szabad sajnálni sem az ifjúságnak, sem a lelkésznek s minden nehézséggel szemben is virágzóvá kell tennünk mindenüt munkánknak ezt az ágát is. Draskóczy István. ATTENTION YOUNG PEOPLE! Sixty Penny-Postals lie upon my desk, staring up at me as I write. “A month ago there were sixty-five of us here”, they are saying, “then you sent us out into the field of work, and in due time only six of us returned.” They wonder, just as I wonder what happened to the other fifty-nine? So little was asked of the person to'whom the letter, with the enclosed card, was sent, that I was sure he would be willing to do it. Conferences, officers, leaders — are blamed for not giving young people solid, concrete foundations upon which to build their societies. Th? easiest thing in the world is to blame everything and everyone else for our failures. We never think of striking home, blaming oursÄVdl* and realizing that we can’t take out anything from a place where we never put in anything. If you have never deposited money in the bank you have nothing to draw out, but if you have, it is
