Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-12 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. A FEJLŐDŐ ÉLET. II. Tim. 1:6. ELŐIMA. Hálát adunk néked, gondviselő Istenünk, hogy alkalmat adsz nékünk arra, hogy szolgáljunk téged tiszta szívvel. Áldott Ur Jézus Krisztus, mutass nékünk utat arra, hogy mi megszakítás nélkül te benned éljünk s magunkat megtagadva, napról-napra növekedjünk a kegyelemben. Ámen! TANÍTÁS. “Mennyire haladt már a lelki élet terén ?” — kérdi a lelkipásztor egyik egyháztagjától. “Semennyire” — hangzott a közömbös felelet. “Olvassa-e rendszeresen a bibliát?” — faggatja tovább a lelkipásztor. “Nem én” — felelt a nő. “Úgy néha-néha, ha van egy kis időm, hát bele nézek.” Véletlenül egy kis csecsemő feküdt mellettük a bölcsőben s a lelkipásztor rámutatott mondván: “Tegyük fel, hogy ezt a kis gyermeket megéteti ön ma minden két órában egyszer. Holnap pedig minden hat órában egyszer. Azután egy-két napon keresztül nem táplálja, mert nem volt rá ideje. Gondolja, hogy ilyen táplálkozási rendszer mellett fog ez a gyermek fejlődni?” “Dehogy is fog” — felelt a nő. “Ilyen rendszer mellett ez a gyermek hamarosan elpusztul.” “Látja, kérem! Ön ugyanezt teszi a leikével.” Óh a mi lelkünket táplálnunk kell még pedig épp oly rendszeresen, mint testünket. Nem elég az, hogy úgy néha-néha felnyitjuk a bibliát. Egy kicsit olvasunk belőle és egy kicsit vallásosak vagyunk. Még csak az sem elég, hogy úgy néhanapján, mondjuk vasárnaponként ellátogatunk Isten házába és egy kicsit imádkozunk. Minden nap rendszeresen kell tudakoznunk az írásokat s ezekkel táplálnunk lelki életünket. Mindenek előtt pedig és szakadatlanul keresnünk kell Istennek országát. Elibe kell ezt helyeznünk mindennek ezen a világon. Igaz, hogy ezt igen kevés ember teszi meg. Az emberek nagy része nem törődik véle. Talán egyszer egy héten egy kis vallásosságot öntenek életükbe. Ez azonban kevés. Tegyük fel, hogy a hajós a kormánykereket leveszi a hajóról és igy bocsátkozik véle a tengerre. Vájjon átjut-e ez a hajó valaha a tenger túlsó oldalára? Persze, hogy nem jut. Nem fog elmerülni. Sőt fog a tengeren ide-oda úszkálni, de csak úgy céltalanul. Egyszer aztán a vihar oda vágja a sziklához s darabokra zúzva elpusztul. Most már a mi életünk hajójának kormánykereke a biblia. Legyen ez mindig a mi életünknek központjában, szóval a maga helyén s ennek segítségével könnyen átevezünk az élet tengerén, ha mindjárt olykor-olykor vihar dühöng is rajta. Az élet után pedig egyenesen mennyei Atyánkhoz vezet bennünket. A bibliában az érdeklődés központja maga a Krisztus. A Krisztusnak pedig célja van velünk. Használni akar bennünket Isten országának építésénél. De ezt csak úgy teheti meg, ha magunkat teljesen néki szenteljük, ha az ő zászlójára felesküszünk és minden fenntartás nélkül az ő szolgálatába szegődünk. Egy hírneves iró azt mondotta, hogy Istennek jóleső érzést okozott az, hogy igazságát kinyilatkoztatta. Ez a kinyilatkoztatott igazság a vallás alapja. Ebben a vallásban szinte megérez- zük Istennek örömét. Ez az öröm csak fokozódik akkor, amikor Isten látja, hogy egy bűnös ember teljesen néki szenteli önmagát és arra törekszik, hogy megismerje és cselekedje Istennek akaratát. Istennek örömöt szerezni: ennél a világon nem lehet nagyobb boldogság. És ez a boldogság a miénk, csak szenteljük oda mindenünket, sőt egész életünket az Istennek. így megismerhetjük Istent és az ő akaratát. így az Isten valóban hasznunkat veheti örök tervének megvalósításában. így fogunk aztán szellemileg is lelkileg is fejlődni. Az önzés elhomályosítja bennünk a szellemi és lelki fogalmakat. Szellemi erőnk, környezetünkre ható befolyásunk és lelki életünk olyan mértékben fejlődik, amilyen mértékben meg tudunk önmagunkról feledkezni és csak Istennek élni. Horácius azt mondotta, hogy nem lehet nagy költő az, aki önző és kapzsi. Milton pedig azt mondotta, hogy nagy költő csak az lehet, akinek élete is egy nagy költemény. Isten csak akkor veheti teljes mértékben hasznunkat, ha fenntartás nélkül borulunk kebelére, egyesülünk véle és teljesen néki szenteljük magunkat a legönzetlenebb szolgálatban. Nekünk nem szabad megelégedni egy kis kegyelemmel, mikor Isten a legnagyobb kegyelmet is elérhetővé tette számunkra. Legyen hát ránk nézve a légnagyobb parancs ez: növekedjetek a kegyelemben, az evangyéliomi tudományokba^, az önfeláldozó szolgálatokban és az Ur Jézus KÉsz- tusban, ami édes Megváltónkban! Ámen! UTÓIMA. Hálát adunk néked, jpságos Istenünk, azért, hogy szent igéd prédikáltatásában kinyilatkoztattad a te igazságodat. Taníts minket ezután is, hogy megismerhessük bűnös voltunkat, hogy óhajtsuk ebből szabadulásunkat és törekedjünk elnyerni a te legszentsége- sebb kegyelmedet. Ámen!
