Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-11-05 / 45. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 József, Kosa András, Viécsey A. Jenő és Szabó András lelkészek, összesen tehát 16-an voltak együtt, mig többen kimentették magukat. A gyűlésen három előadás hangzott el. Kosa András: “Az imádkozó lelkész” cim alatt, Vár- konyi Miklós: “A lelkész és a szociális kérdések” cim alatt s végül Szathmáry Bertalan: “A látogató lelkész” cim alatt tartottak igen értékes előterjesztéseket. A megbeszélés nem volt időhöz kötve s Így annál kimerítőbb lehetett az. Igaz, hogy éppen emiatt egy pár előadásra már nem jutott idő, de a megjelenteket ez egyáltalán nem feszélyezte. Kimondták, hogy december 11-én megint összejönnek Phoenixvillen s folytatják ott, ahol most el kellett hagyniok. A magunk részéről is szívesen köszöntjük a keleti lelkésztársakat s kérjük minden munkájukra Istennek áldását. REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. MAGYAR NAP ITHACÁBAN. Az Ithacában (New York állam) lakó magyaroknak nagy napjuk volt október 23-án. Ők maguk tették ezt a vasárnapot magyar ünneppé, amikor felekezeti különbség nélkül csaknem mind megjelentek az Urbán Endre buffaloi és Bernáth Árpád tonawandai lelkészek által tartott Istentiszteleten és az esti vetített képes előadáson. Meghatottság, öröm és buzgó áhitat lakozott sziveikben, csillogott szemükben és hangzott ki éneklésükből azon a szép őszi vasárnapon, amikor hosszú 17 év után magyarul szólott hozzájuk Istennek Igéje. Évek hosszú során szivükben ápolt reményük vált valóra, amikor az Urasztalá- hoz járulhattak. Hazafias érzésük árját egyformán emelték az öröm és fájdalom hullámai, amikor az esti előadáson elvonultak szemük előtt Nagymagyarország tájai, városai és népei, majd végül Csonka Magyarország bajai és sorscsapásai. E képek hatása alatt született meg a készség arra is, hogy a régóta haldokló Magyar Clubot uj életre, virágzásra segítsék. Az ithacai testvérek közül többen igen szívesen buzgólkodtak a nap sikere érdekében. így Komáromy Ferenc megszerezte a helyet az Isten- tisztelet számára a First Presbyterian Church- ben, az előadás számára pedig a North Side Social Houseban és vendégül látta a lelkészeket. Kiss János a magyarság összehivogatásában segédkezett. Ők voltak a pénztárnál is. Zuti Ferenc és Jenei Imre segítettek a terem elrendezésénél. Meizinger Mátyásné magyar és amerikai zászlókat hozott. A bevétel a két alkalommal $86.37 volt, a kiadás templomszolgának, teremért, kétszeri útiköltségre, szállásra, vetítőgép kölcsönzésre összesen $31.37, a maradvány $55.00, mely összeg a buffaloi és tonawandai egyházak közt osztatott szét. Bernáth Árpád, ref. lelkész. PANASZ... “Panasz, panasz és mindig csak panasz. Panaszkodással van tele a levegő, az emberek szája. Mindenütt ezt halljuk, bármerre hordozzanak lábaink.” Nyári Pál, a pécsi református egyház lelkésze mondotta ezt, mielőtt a depresz- szió magja gyökerezni kezdett volna. Azelőtt is, azután is, a mai napig is panaszkodik a világ. Az emberiség egy elviselhetetlen szenvedésről beszél. Többeken a pénz megsemmisüléséről, mások forradalmakról beszélnek, de a panasz egy soha meg nem szűnő láncolat marad, melyet a mai népek csupán megszokásból kovácsoltak össze. Egyes helyeken talán nem is lehet ok az aggodalomra és a legtöbb helyen, ahol a családfő ha csak egy pár napot is dolgozik egy héten, nincs helye a folytonos panasznak. Ha az az ember, aki oly szerencsés, hogy dolgozhat, csak egy pillantást vetne a nálánál szerencsétlenebb sorsú családokra, akkor bizonyosan megszűnne panaszos szava. Sokan református testvéreink közül felhasználják a mostani nehéz időket arra, hogy kimentsék magukat az egyháztagságból, a templomba járástól, a tagsági dijak fizetésétől. Sokan mondják, hogy nincs egy tisztességes öltőruhám, amelyben elmehetnék a templomba. Azt hittem, hogy az az idő már régen elmúlt, amikor a gyülekezet tagjai azért jártak az Istenházába, hogy uj ruhájukat büszkeséggel mutassák másoknak. Akik még ma is ezzel a gondolattal járnak az Ur hajlékába, bizonyára elfelejtették azt, hogy mire való a templom s hogy mi az igazi keresztyénség. Mások meg azt mondják, hogy nincs módjuk az egyháztagsági dijakat fizetni, sőt még annyi sincs, hogy a perselybe is tehessenek. Az egyház fundamentoma a Jézus Krisztus és nem a pénz! Igaz, hogy szüksége van minden egyháznak a pénzre, de az Evangyeliom ingyen adatott minden nemzetség számára. Református testvéreim! Ti, akik igy gondolkodtok: csak magatokat tévesztitek meg. Ha