Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-11-05 / 45. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 József, Kosa András, Viécsey A. Jenő és Szabó András lelkészek, összesen tehát 16-an voltak együtt, mig többen kimentették magukat. A gyűlésen három előadás hangzott el. Kosa András: “Az imádkozó lelkész” cim alatt, Vár- konyi Miklós: “A lelkész és a szociális kérdések” cim alatt s végül Szathmáry Bertalan: “A lá­togató lelkész” cim alatt tartottak igen értékes előterjesztéseket. A megbeszélés nem volt időhöz kötve s Így annál kimerítőbb lehetett az. Igaz, hogy éppen emiatt egy pár előadásra már nem jutott idő, de a megjelenteket ez egyáltalán nem feszélyezte. Kimondták, hogy december 11-én megint összejönnek Phoenixvillen s folytatják ott, ahol most el kellett hagyniok. A magunk részéről is szívesen köszöntjük a keleti lelkésztársakat s kérjük minden munká­jukra Istennek áldását. REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. MAGYAR NAP ITHACÁBAN. Az Ithacában (New York állam) lakó ma­gyaroknak nagy napjuk volt október 23-án. Ők maguk tették ezt a vasárnapot magyar ünneppé, amikor felekezeti különbség nélkül csaknem mind megjelentek az Urbán Endre buffaloi és Bernáth Árpád tonawandai lelkészek által tartott Isten­tiszteleten és az esti vetített képes előadáson. Meghatottság, öröm és buzgó áhitat lakozott szi­veikben, csillogott szemükben és hangzott ki éneklésükből azon a szép őszi vasárnapon, amikor hosszú 17 év után magyarul szólott hozzájuk Istennek Igéje. Évek hosszú során szivükben ápolt reményük vált valóra, amikor az Urasztalá- hoz járulhattak. Hazafias érzésük árját egyfor­mán emelték az öröm és fájdalom hullámai, amikor az esti előadáson elvonultak szemük előtt Nagymagyarország tájai, városai és népei, majd végül Csonka Magyarország bajai és sorscsapásai. E képek hatása alatt született meg a készség arra is, hogy a régóta haldokló Magyar Clubot uj életre, virágzásra segítsék. Az ithacai testvérek közül többen igen szí­vesen buzgólkodtak a nap sikere érdekében. így Komáromy Ferenc megszerezte a helyet az Isten- tisztelet számára a First Presbyterian Church- ben, az előadás számára pedig a North Side Social Houseban és vendégül látta a lelkészeket. Kiss János a magyarság összehivogatásában se­gédkezett. Ők voltak a pénztárnál is. Zuti Ferenc és Jenei Imre segítettek a terem elrendezésénél. Meizinger Mátyásné magyar és amerikai zászló­kat hozott. A bevétel a két alkalommal $86.37 volt, a kiadás templomszolgának, teremért, két­szeri útiköltségre, szállásra, vetítőgép kölcsön­zésre összesen $31.37, a maradvány $55.00, mely összeg a buffaloi és tonawandai egyházak közt osztatott szét. Bernáth Árpád, ref. lelkész. PANASZ... “Panasz, panasz és mindig csak panasz. Panaszkodással van tele a levegő, az emberek szája. Mindenütt ezt halljuk, bármerre hordoz­zanak lábaink.” Nyári Pál, a pécsi református egyház lelkésze mondotta ezt, mielőtt a depresz- szió magja gyökerezni kezdett volna. Azelőtt is, azután is, a mai napig is panaszkodik a világ. Az emberiség egy elviselhetetlen szenve­désről beszél. Többeken a pénz megsemmisülé­séről, mások forradalmakról beszélnek, de a pa­nasz egy soha meg nem szűnő láncolat marad, melyet a mai népek csupán megszokásból ko­vácsoltak össze. Egyes helyeken talán nem is lehet ok az aggodalomra és a legtöbb helyen, ahol a családfő ha csak egy pár napot is dolgozik egy héten, nincs helye a folytonos panasznak. Ha az az ember, aki oly szerencsés, hogy dolgozhat, csak egy pillantást vetne a nálánál szerencsétlenebb sorsú családokra, akkor bizonyosan megszűnne panaszos szava. Sokan református testvéreink közül felhasz­nálják a mostani nehéz időket arra, hogy ki­mentsék magukat az egyháztagságból, a temp­lomba járástól, a tagsági dijak fizetésétől. Sokan mondják, hogy nincs egy tisztességes öltőruhám, amelyben elmehetnék a templomba. Azt hittem, hogy az az idő már régen elmúlt, amikor a gyülekezet tagjai azért jártak az Istenházába, hogy uj ruhájukat büszkeséggel mutassák má­soknak. Akik még ma is ezzel a gondolattal járnak az Ur hajlékába, bizonyára elfelejtették azt, hogy mire való a templom s hogy mi az igazi keresztyénség. Mások meg azt mondják, hogy nincs mód­juk az egyháztagsági dijakat fizetni, sőt még annyi sincs, hogy a perselybe is tehessenek. Az egyház fundamentoma a Jézus Krisztus és nem a pénz! Igaz, hogy szüksége van minden egy­háznak a pénzre, de az Evangyeliom ingyen adatott minden nemzetség számára. Református testvéreim! Ti, akik igy gon­dolkodtok: csak magatokat tévesztitek meg. Ha

Next

/
Thumbnails
Contents