Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-15 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 MAGYAR SZEMLE. KOVÁCS PÉTER, az Amerikában is járt földmives ifjúsági titkár írja, hogy az itt gyűjtött s lapunkban nyugtázott adományokból, illetőleg annak $366.00 tiszta maradványából egy hold elsőrangú földet vettek Hajdúböszörmény határában, amelyet ünnepélyesen avattak föl s adtak át a KIÉ Református Ágának birtokába. A földet Kovács Péter maga vetette be luczer- nával s annak legelső termése $20.00 jövedelmet hozott az Ifjúsági munka javára. “Ha a hazaiak is oly megértéssel lennének munkánk iránt” — írja Kovács Péter — “mint az amerikaiak: akkor hamar megvalósíthatnánk terveinket.” Az adományokat különben ismétetlen köszöni s köszönő szavait mi készséggel továbbítjuk. * * * A FÖLDiMIVES KIÉ (Y. M. C, A.) mintegy 250 helyen dolgozik Magyarországon. Legutóbbi országos konferenciájukon azonban 17 helyről csak 70 ifjú volt jelen, akik közül sokan 120—130 mértföldet kerékpároztak, hogy ott lehessenek. Nem a közönyösség, hanem a nagy .szegénység volt oka az arányleg kicsiny létszámnak. Az egyes osztályok mindenütt igen szépen dolgoznak s valóságos kovászai a falvak életének. Konferenciájuk is nagyon lelkes, nagyon komoly s azonnali eredményekben is igen gazdag volt. REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. A HOMESTEADI KONFERENCIA UTÁN. Lelki szemeim előtt van még most is az a kép, amely a f. hó 2-án tartott homesteadi presbiteri konferencián tárult fel előttem. Nagyon szép és nemes dolog volt, hogy még messze vidékről is oly. szép számmal jelentek meg a presbiter testvérek. A konferencia tanácskozása azonban csak akkor lesz igazán értékes, ha az életben is igyekszünk megvalósítani azokat, amiket ottan beszéltünk. * * * Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy a mi keresztyén életünket kell még jobbá és igazabbá tennünk. Maga a Jézus mondotta, hogy legyetek egyekké és szeressétek egymást, mint én is szeretlek titeket. Már pedig mi sokszor tartunk magunk közt is haragot és sokszor nem tudunk egymásnak megbocsátani. Ha megértenénk Jézus parancsolatját innen is, a túlsó oldalról is, higy- jék el kedves testvérek, hogy még e nagy világ- krizis közepén sem kellene féltenünk egyházaink jövőjét. Ha mi sem tudjuk egymást igazán szeretni, akkor mi módon van jogunk azt remélni, hogy minket is igazán szeressen az Isten? Mig teljesen meg nem alázzuk magunkat, ne is reméljük, hogy szorongattatásunk hamar el fog múlni. * * * Másik fontos tárgya volt a konferenciának az egyházak anyagi helyzete és erre tekintettel a boritékrendszer behozatalát ajánlották. Ez a rendszer nagyon jó és megkönnyíti a tagok adakozását is, de csak akkor lesz igazán jó, ha mi magunk adakozunk is, és pedig jobban, mint eddig tettük. Fáj a szivem, ha arra gondolok, hogy a hét bőesztendő idején kilencven százalékunk egy nap alatt többet keresett, mint ameny- nyit az Anyaszentegyház részére egy egész esztendőben áldozott, mint dézsmát. Pedig a Szent- irás nyilván mondja, hogy: “Hozzátok bé az egész dézsmát az én tárházamba.” (Mal. III. 10.) Ez az egész dézsma a jövedelemnek tizedrésze volt. Ha csak felét is megadtuk volna vagy megadnánk az egyháznak: még ma sem volna semmi baj, amikor pedig keresetünk ugyancsak lecsökkent. * * * Adják meg a gazdagok is legalább felét az egész dézsmának. Jól tudom én, hogy nincsenek közöttünk millionosok, de voltak és vannak, akik ezrekkel birnak. Mily sokan voltak ezek között olyanok, akik annyit sem áldoztak az egyházra, mint a legszegényebb egyháztag! A szegények mellett hívjuk őket is, presbiter testvérek, hogy jöjjenek tehetségük szerint az egyház segítségére és ne mondják azt, hogy most nekiek sem megy úgy, mint régen. Hiszen akinek több adatott, attól több kívántatik. Nagy segítséget nyújthatnának azzal is, ha magukhoz váltanák az egyházak adósleveleit kamatmentsen vagy kisebb kamattal. Az egyháznál elhelyezett kölcsön van olyan biztos, mint akármelyik bankibetét, amelyre ma alig adnak többet 3%-nál. Az egyházakra szükségünk volt eddig, és még nagyobb szükségünk lesz ezután. * * * Ha mindezeket igaz lélekkel mindenütt megtesszük, akkor szerintem velünk lesz az Isten és átalsegit minket a gyötrelmek idején. Adja Isten, hogy úgy legyen. McKeesport, Pa. Hadar Benjamin,
