Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-15 / 42. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKEESPORT, PA., 1932. OKTÓBER 15.__________________No. 42. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th ol January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. DELELŐ UTÁN ... Gyermekkori emlékünk. A szérűn rekkenő hőség. A gabona-asztag és szalma-kazal tövében munkások hüsölnek. Egyik még majszolja szerény ebédjét, másik már befejezte falatozását. Itt halkam diskurálnak, nem akarják zavarni társaik szundikálását. Éles fütty hasit bele a csendességbe. A lassú evő hirtelen a tarisznyájába dugja elemózsiáját. Felugrálnak a heverők. Még egyet gyorsan húznak a korsóból. Mire a gép újra felsivit, egyik az asz- tag, másik a gép tetején. Egyik zsákot emel, másik szenet lapátol. Mindenki a helyén, mert egy óra. Lassúságnak, vagy éppen lustaságnak itt nincs helye. Az idő drága, a munka fontos, az “élet” betakarításáról van szó. Az élet függ ettől a munkától. Azé is, aki a munkát végzi, meg sok mások-é is. * * * Hatalmas gyár. Körülötte is, benne is minden csendes. A munkások lunch-ölnek. Van, aki már befejezte, van aki még a thermos-ból kávéját szürcsölgeti. Itt politizálnak, ott szunyókálnak. Megszólal a sziréna. Egyszerre hangyabollyá lesz a gyár. Ide-oda futkosnak, helyükre sietnek. Kerekek mozdulnak, szijjak pattognak, gépek zugnak, láncok csörögnek. Mert elérkezett — egy óra. Melyik munkás merne akár egy percig is nyújtózkodni még? Pontosan a helyén mindenik. Egy se hiányozhat, m'eert azonnal zökkenés áll be az egész vonalon. íjí A túl hosszú delelő megárt. A prosperitás hét bőesztendőjét nem pihenésre, megerősödésre használta a világ. Erőgyűjtés nélkül kell szembe néznie a mai problémákkal. Az amerikai magyarság is túl hosszú vakációt vett magának, egyházainak munkaterétől távol sok mindent csinált, csak azt nem, ami erejét felfrissíti, fokozza, nehéz feladatokkal megbirkózni képesíti. És akik büszkén emlegetik, hogy ilyen, vagy olyan vallásuak, azok is évek, talán évtizedek óta deleltek. Nos, a vakációnak legyen vége. Nem halljátok a vész-sipot? Itt az idő, most, vagy soha! * * * Jertek! Oda, ahol sokan már rég nem voltak. Talán keresztelésük óta. Magyar templomba. “Magyar”. Van-e még varázsa ennek a szónak? Halljuk-é benne bus tilinkó szavát pásztortüz mellett? Ki tudjuk-é belőle olvasni ezer esztendő tündérmesébe illő történetét? Látjuk-é benne egy sokat bűnhődött nép hazájának széttördelt földjét? “Templom”. Megrezdül-é még szivünkben valami e szóra? Elnémult hurok régi hárfán? Meg- elevenit-é drága emlékeket falusi vasárnapokról? Magyar templomba hívunk. Mindenkit. Fáradt, csalódott, megkeseredett magyarokat. Férfiakat és nőket. Háztartások robotosait. Asszonyokat, akiknek élete egy-egy szomorú, megrázó regény. És ifjakat hívunk, akik még nem tudják, milyen meredek szélén járnak. Leányokat, akik nem sejtik, milyen könnyen megperzseli a láng a flirt-ölő lepke szárnyát, s azokat is hívjuk, akik úgy érzik, hogy ez a tanács számukra már elkésett. És a gyermekeket, akik a legfogékonyabb korban vannak, jóra is, rosszra is. Az idő elfut, a percek gyorsan leperegnek, mint az őszi falevelek. Életünk nagyszerű alkalmai elmúlnak. Vész-szirénák sivitanak. Talpra! Jertek a templomba. Egyszer már hadd kerüljön rá a sor erre is. Legyen a vasárnap, vasárnap. És ne vásár-nap. Hiúság vásárának napja. Nem halljuk-é a félelmes mennydörgést, mint egykor régen: “A hetedik nap az Urnák, a te Istenednek napja!” Kegyes frázis? A komoly ember máskép vélekedik. Például Roger W. Babson, akire egy egész ország figyel, ha közgazdasági, vagy egyébb kérdésben megszólal: “A vasárnap megtartása nem csak vallási ügy, de közgazdasági szükség. Egy haladó ország érdeke megköveteli, hogy népe az ideje egy részt meditálásra és pihenésre fordítsa. Ha az Ur napja nem volna isteni intézmény, megteremtett volna valami ilyet az emberi szükséglet. Olyan szükséges a dolgozó ember számára, mint
