Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-01 / 40. szám
Í4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Toronto, Can. Ez idő szerint még mindig igen kicsiny magyar ref. egyház van Torontóban, noha az ottan lakó hittestvéreink számát tekintve, lehetne bizony jóval nagyobb gyülekezet is. Ez év júliusában az egyház vezetését, az egyházmegye megbízásából Steinmetz Károly hittanhallgató vette át, aki vasárnaponként 25—30 hittestvérünknek hirdeti Istennek igéjét délelőtt Torontóban, délután pedigoshawán. Kicsiny szám ez, de az eddigi templomi gyülekezetnek mintegy ötszöröse s igy mégis az életnek, a haladásnak jele. Ezt igazolja az is, hogy megszervezték a vasárnapi iskolát és az Énekkart, megindították a templomépitési akciót, egyelőre persze csak a költségalap megteremtésével. A mozgalom harmadik hetében ez az alap $82.40 centet mutatott ki. A társadalmi élet emelésére egy nyári kirándulást is rendeztek, amelyen 171-en vettek részt. Valószínűleg nem mindnyájan reformátusok, de ez a szám mégis arra mutat, hogy Torontóban van lehetőség egy egészséges és fejlődőképes egyház megteremtésére. Tonawanda, N. Y. A tonawandai egyház temploma North Tonawandán van s természetesen itt folyik a vasárnapi iskolai munka is. Ennek teljesebbé tétele végett a lelkész most a tonawandai Békesség Otthonban is kezdett vasárnapi iskolai munkát, d. e. 9 órai kezdettel. Beiratkozott 42 gyermek s az első alkalommal jelen volt 34. Ha a szülők is úgy érzik a gyermekek vallásos nevelésének szükségességét, mint az egyház vezetősége, akkor a munka fenntartása biztosítva van. — Az aradi vértanuk emlékezetét október 9-én este közvacsora keretében, alkalmi műsorral fogja megünnepelni a gyülekezet. HÁTRALÉKOS testvéreinket ismét és ismét kérjük, hogy küldjék be előfizetéseiket. Napról- ,napra, rohamosan emelkedik a künt levő pénzek összege s ha olvasóink nem jönnek segítségül az előfizetések beküldésével: hogyan tudjunk akkor a terhekkel megküzdeni... ? Amerikai barátaink segítenek bennünket, de az ő segítségük sem kimeríthetetlen, hiszen az idők súlyát ők is nagyon, nagyon érzik. Ha talán nem is teljes összegében, de legalább felében, ahogy lehet, küldjeníek hát olvasóink előfizetéseket. — A Reformátusok Lapja minden egyházi hirt díjmentesen közöl s a hirek tartalma attól függ, hogy mit küldenek be a lelkészek vagy az azzal megbízott testvérek. Csupán azt kérjük, hogy a beküldött hirek ne legyenek túlságos hosszúak, mert a hely másnak is kell. Egy féloldalon igen sokat lehet elmondani dupla sortávolsággal írógépéivé is s ez a legrendesebb terjedelme egy komoly egyházi hírnek, amely mindig a dolog érdemét és értékét tartja szem előtt. EGY BIBLIOTÉKA TÖRTÉNETE. Irta: Szentkuti Károly. (Folytatás és vége.) — Engedélyt esdek könyveim hazavihetésére. — Ily külsővel nem lehet ön prédikátor s igy könyveire sincs szükség. — S intett őfelsége. A kihallgatásnak vége. Homoródi ép szeméből nehéz könnycsepp hullott le. Visszabicegett a vámházhoz. Szekere már ekkor üres volt. — Legalább hadd nézzem meg, hol lesznek az én kincseim eltemetve, — esengett a vámőrnek. Roppant tágas terembe léptek, tele felbontott könyves szekrényekkel. Valóságos temető, hol a protestáns tudományosságnak egy század alatt elkobzott termékei voltak átadva az enyészetnek: a pornak, pókhálónak és a molyoknak. Homoródi néma borzalommal állt e rettenetes helyen, szemeivel fürkészve az ő kincseit. Mikor megtalálta őket, ráborult a Witringa bibliotékájára, mintha édesanyja koporsója lett volna. Mikor elbúcsúzott tőle, mégegyszer végignézett a nagy szellemek temetőjén. Közvetlenül előtte öt nagy, egyenlő alakú deszkaszekrény feküdt. Látszott a könyvek kötéséről, hogy mind az öt láda egy ember tulajdonát képezhette s a könyvek alakjáról, hogy mind ^az öt szekrény tartalma egy mü. — Mi lehet ez? S kinek az elkobzott kincsei? Letörölte a legszélső szekrény egy könyvének hátlapját s előtűnt a halványuló aranyozott nyomás: “Szent Biblia... Csipkés Komáromi...” Ennek lefoglalt ötezer példánya feküdt ott az öt nagy faszekrényben. Homoródi megkönnyebbülten sóhajtott fel: — Legalább jó társaságban vagytok; nincs köztetek egyetlen kivető! * * * Ez volt egy régi időből való papi bibliotékának szomorú története. Ez az egy olyan kivételes; de a többi mind egy húron pétidül: elkobzással, magazinnal, molyokkal végződik. Azért nem volt a régi atyáknak igazi bibliotékájuk. Csak Homoródinak lett volna, ha a himlő el nem viszi... Hej, mennyit szerzett volna még hozzá!... tán nem is papi könyvtár lett volna az! Az újkori atyáknak, kik a himlőoltás korszakában születtek, már lehetne könyvtáruk és nincs. Miért nincs? Ennek története még szomorúbb. Majd elmondom máskor.
