Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-24 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA nem tette le, hanem mint segédlelkész munkálkodott s hogy helyét mennyire jól töltötte be, azt semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy Amerikába való meghívása idején már Berettyóújfaluban volt helyettes lelkész. Amerikába való kijövetelére nagy befolyással volt Csutoros Elek és Kuthy Zoltán. Ök bátorították fel arra, hogy a nehéz állást fogadja el. Az utazó misszionáriusi állás kétségtelenül a legnehezebb állás volt. Se országa se hazája. Minden magyarlakta helyet fel kellett keresnie, ahol nem voltak szervezett anya- vagy leányegyházak. Össze kellett szednie a szétszórt csontokat. Virág István ezt a nehéz állást nagy buzgó- sággal töltötte be. Lelkesedése, nagy gyakorlati tapasztalata, az emberekkel való bánásmódja mindenütt kedves vendéggé tették s nem egy gyülekezetünk van olyan, ahol a magvetőnek a munkáját ő végezte el. De nem sok ideig maradt ebben az állásban. Csánfordy Ferenc trentoni lelkész állásáról lemondván, a gyülekezet óhajtására a belmissziói bizottság határozata alapján, Virág István foglalta el ezt a lelkészi állást. Rendes lelkészi állásba kerülvén háztüzhelyet alapított. Megnősült, feleségül vevén halálálig hűséges feleségét, három esztendeig tartó betegségében önfeláldozó ápolóját, Abaházy Juliánnát. Trenton ebben az időben még inem az a nagy magyar kolónia volt, ami ma. A gyülekezet nem volt nagy: de buzgó, áldozatkész tagjai készen voltak a munkára s ha kellett, a legnagyobb áldozatokat hozták azért, hogy eredményeket érjenek el. Virág István teljes odaadással, hűséggel viselte gondját a nyájnak s kivette a maga osztályrészét az egyetemes egyházi munkából is. Magyar ügyekben mindig előljárt. Hívei becsülték, szerették. De érzékeny lelke volt. Mimóza-lélek. A legkisebb méltánytalanságot is nagyon megérezte s igy történt, hogy onnan, ahol egy egész életre rendezkedett be: az alapvető munkának a befejezése után a daytoni újonnan alakult egyháznak a lelkészi állását foglalta el. Itt a gyülekezetnek a megszervezése után megépítette a templomot, a lelkészlakást s ismét csak azért, hogy átmenjen Lorainba, ahol a gyülekezeti életnek a megerősítése, kifejlesztése várt reá. Lorainból East Chicagóba hivta meg a gyülekezet s majd érezvén erőinek a fogyatkozását, a nagyobb izgalmakkal járó nagyobb gyülekezetekben kifáradva, a kala- mazooi kis egyháznak a lelkészi állását fogadta el. Rövid ideig tartó munkálkodása alatt a kis gyülekezet lelkészlakást vásárolt, gyülekezeti termet építtetett. A kis egyházban még nagyobbak lettek a gondjai. Sokan nem tudták megérteni, s érzékeny lelke nem bírta a nehéz megpróbáltatásokat, tört, összetört. Szárnyaszegetten zuhant alá. dig de szeretett volna még repülni, dolgozni népéért, az övéiért, a református magyarságért, akiknek odaadta minden tudását, lelkének minden kincsét. Ő nemcsak egy gyülekezetnek élt! Ha rendes anyaegyházban szolgált is, lelkében mindig utazó misszionárius maradt. A Magyar Református Egyesületnek egyik legtevékenyebb tagja, gyűléseinek vezető felszólalója, tanácsadója, aki egy Ízben az egyesületnek számvizsgálója is volt. Mikor arról volt szó, hogy a Kuthy-Konyha-Csutoros tulajdonát képező Reformátusok Lapja megszűnik, ő is odaállott a lap mellé teljes anyagi felelősséggel, nagy buzgósággal. Olvasom a cikkeit, a vasárnapi iskolai leckéket. Mennyi mélység, s milyen csudálatos magasság, életbölcseség van az ő írásaiban. Nádszál egyenesség, szilárd kitartás, meg nem alkuvás, halálig tartó hűség irányították minden lépését. Ha egyszer valamit igaznak ismert: attól senki sem téríthette el. Nehéz volt vele vitatkozni. Nagy tudásával mindig könnyen győzött. Élénk humora egyike volt legerősebb fegyvereinek. Humorának a sziporkázásában mennyiszer gyönyörködtünk a fehér és a zöld asztalnál egyaránt. Fáj, hogy többé nincsen a testben velünk! Lélekben velünk van. Velünk, akik ismertük és szerettük őt! ö vár reánk s úgy érezzük, hogy mi is megyünk a boldog találkozásra! Hogy mennyire szerették hívei: amellett életének utolsó, szenvedésekben gazdag élete és temetése szolgáltatott bizonyságot. A loraini gyülekezet tagjai megtettek minden lehetőt arra, hogy életének, folytonos betegségben eltelt pár esztendejét vigasztalással töltsék be s mikor meghalt, a maga halottjának ismerte s a legnagyobb tisztelettel és részvéttel vette körül hűséges lelkipásztorát. Volt gyülekezetei közül is csak egy feledkezett el róla. A többi vele volt az utolsó után is! Meg is érdemelte! Hűséges volt a reá bízottakban. Ez a hűség legyen a mi örökségünk! Kalassay Sándor. Crescent, Martinsferry, O. A martinsferryi Női Club 5 dollárt ajándékozott az egyháznak, emelyet ezen a helyen is hálás szívvel köszön meg a vezetőség. — Szeptember havát az egész körzetben az Árvaháznak szentelik. A lelkész erről a munkáról és ennek mindeneknél nemesebb voltáról beszél a hívek előtt s remélhetőleg a hivek is megteszik az Árvaházért mindazt, amit a mostani körülmények között megtehetnek.
