Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-24 / 39. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN SZEPTEMBER 25-ÉN? Mózes negyven esztendeig vezette a népet a pusztában. Velük együtt éhezett és szomjuhozott, velük együtt szenvedett. Vigasztalta a népet, mikor bajban voltak és bátorította őket, mikor féltek. Néha dicsérte a nép Mózest, néha pedig szidalmazták, ha bajban voltak. Nehéz volt az a feladat, amit Isten Mózesre bízott, de megküzdött minden bajjal, mert Istenbe vetette minden bizalmát. Mikor megöregedett, Isten megmondotta neki, hogy nemsokára meghal és készítette őt a halálra. Isten szavának engedelmeskedett Mózes, mikor felment a Nébó hegyére 120 éves korában, ahonnan látni lehetett az ígéret Földjét, Kánaánt. Szomorúság foghatta el a lelkét, hogy ő nem láthatja meg közelről azt a földet, de megnyugodott Isten akaratán és végigjáratva szemeit az előtte elterülő földön, Istenben vetett hittel meghalt. A nép hiába várta vissza Mózest. Még a sírját sem tudták, hol van, mert senki sem volt vele a hegyen. Még életében Jézusé tette meg vezérnek és ő vezette át a népet a Jordán folyón a Kanaán földére. Olvasd el figyelmesen a Mózes V. könyvének (Deuteronomy) 32 részéből a 48—52 és a 34 részből az 5—8 verseket és felelj meg a következő kérdésekre: Ki volt az, aki épenugy egy hegyen halt meg, mint Mózes? (50 v.) Miért nem láthatta meg Mózes a Kanaán földét? (51 v.) Szedd össze a leckeképeket, amiket julius elsejétől kaptál és ismételd át az aranyigéket. Vagy ha leszoktad írni az aranyigéket, vedd elő azokat és mondd el mind. Ha leckeképeid nincsenek és nem Írtad le az aranyigéket, próbálj visszaemlékezni annyira, amennyire csak tudsz. Gondold végig Mózes gyermekkorát, a zsidó nép életté és vándorlását és Istennek azt a sok jóságát, amit megmutatott velük szemben? Hányszor szabadította meg nagy veszedelmektől? Hányszor segítette meg őket bajukban? Bizol-é jobban Istenben azóta, hogy ennyi sokat hallottál a zsidó népről? Aranyige: Az Ur az én életemnek erőssége: kitől remegjek? (27-ik zsoltár 1 vers.) JÓ SZÍV. Aki hozzád fordul, Segíts a szegényen, Ne fordulj el tőle Hidegen, kevélyen. Lehet, hogy már holnap Te fordulsz hozzája, Vándorol a balsors Koldustarisznyája. — Ha a földi élettől, mely oly sok viszontagsággal teljes, nem válunk meg szívesen, milyen lehet akkor az élet odafent? (Bunyan.) ALI ÉS AZ OROSZLÁN. Élt Bagdadban egy szegény virágkereskedő. Alinak .hívták. Gyönyörű rózsákat termelt, amit jó pénzért vettek meg tőle a gazdag kalifák. (Caliphs.) Nem volt semmije e földön, csak egy szamara. A rózsaföld messze a városon kívül feküdt, s a szamár segített neki a vizet odahordani, mert a rózsák öntözéséhez sok viz kellett. Egyszer, mikor éppen a rózsaföldön dolgozott, egy oroszlán jött a sivatagból a város felé. Az emberek ijedtükben szétfutottak, egyedül Ali maradt a helyén. Az oroszlán közelebb jött, megállt Ali előtt és fájdalmasan nyivákolt. Úgy nyávogott, mint egy macska. Ali odament hozzá, az oroszlán felemelte bal első talpát s ő meglepve látta, hogy egy nagy szálka van a talpában. Óvatosan kihúzta a szálkát, majd leszakított egy darabot a ruhájából és bekötözte vele az oroszlán talpát. Az oroszlán hálásan dorombolt, ott maradt nála és segített neki ahol csak tudott. Ali arra használta az oroszlánt, hogy fel- vigyáztatott vele a szamárra. Reggel kikisérte a mezőre, este meg haza. Egyik meleg napon, miután az oroszlán kikisérte a szamarat a mezőre, a .nagy hőségtől elaludt. Ezalatt egy karaván (caravan) ment arra s mikor látták az egyedül legelésző szamarat elfogták és magukkal vitték. Mikor estefelé hűvösebb lett, felébredt az oroszlán s mikor nem látta sehol a szamarat, nagyon megijedt. Ide-oda futkosott a mezőn és ordítozott, de nem felelt neki senki. Ekkor bánatosan lehorgasztotta a fejét és hazaindult. Nagyon szé- gyelte magát, hogy a könnyű hivatalának ,nem tudott eleget tenni. Amikor Ali látta, hogy az oroszlán egyedül jött haza, nagyon meglepődött. A szomszédok azt mondták neki, hogy kergesse el az oroszlánt, mert biztosan megette a szamarat. Ali azonban hitt az oroszlán ártatlanságában és nem kergette el. A szamár helyett, most már az oroszlán húzta a vizeshordót. Nagyon bántotta, hogy jótevőjének egyetlen szamarát elvesztette és elhatározta hogy ha csak lehet, jóvá teszi könynyelmüségét. Mikor egyik napon ismét a pusztában volt, arra ment az a karaván, amelyik a szamarat magával vitte. Az oroszlán ott látta a karaván élén elvesztett pajtását. Örömében akkorát ordított, hogy a rablók, mert azokból állott a karaván, szétfutottak. Ekkor az oroszlán behajtotta a karavánt, a szamárral az élén, a városba, Ali háza elé. Az emberek nagyon meglepődtek, mikor meglátták a furcsa menetet. Midőn kibontották a csomagokat, azok tartalma csupa drágakő és
