Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-17 / 38. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA LORAINI IFJÚSÁG DICSÉRETE. Pár héttel ezelőtt lapunkban egy cikk jelent meg, amely az ifjúság szórakozásával foglalkozva többek között azt mondotta, hogy a legtöbb és a leghasznosabb szórakozást az önművelődésben lehet megtalálni. Ennek a megállapításnak pompás bizonyságát adta s adja állandóan a loraini ifjúság. Amint jelentettük is már röviden, az ottani jubileumi ünnepélyen egy színdarabot adtak elő, amely messze felülmúlta az átlagos műkedvelői előadások színvonalát. Mi elsősorban nem erről az előadásról aka- íunk írni. Jó volt, szép volt, gyönyörködtető volt. A szereplők közül nem játszott .rosszul senki sem, de voltak, akik a többiek közül kiemelkedtek. Talán több volt bennük az előadói képesség, vagy há- lásabb volt a szerepkörük. Mindegy. A lényeg az, hogy egy igen magas színvonalon álló előadást nyújtottak. Miért? Egyszerűen azért, mert lélekből, örömmel és boldogan, igaz akarattal és komoly munkával készültek az előadásra. Csak igy lehet ilyen eredményt elérni. És a legnagyobb eredmény nem a sikerült előadás volt, hanem az a tiszta és igazi boldogság, amely elsősorban a szereplők szivét árasztotta el. Láttátok volna őket, kedves olvasók, amikor előadás után lejöttek a színpadról! Hogy ragyogott mindegyiknek arca az igaz és tiszta boldogságtól! Láttátok volna társaikat: milyen ujjongó örömmel szorongatták kezeiket és kacagtak és sirtak, — az örömtől, a boldogságtól! Egész tengere áradt szét rajtuk a boldogságnak és velük együtt örvendezett» és gratulált az egész közönség. ... Csak természetes, hogy- az ifjúság vágyakozik az örömre, amelyben oly bőséges része volt a loraini ifjúságnak. De gondoljunk csak reá s hasonlítsuk csak össze ezt az örömöt a többi “szórakozások” örömeivel! Azokkal, amelyeket, — fájdalom ! — oly sokan űznek! Hol van az a tele pohár, amely annyi örömet szerezhetne, mint amennyiben a lorainiaknak része volt? Micsoda öröm az, amit az utcasarki ácsorgás szerez? Össze lehet-e ezzel hasonlítani a pool roomok “örömét”? Méltó-e még csak említésre is a “dance hall”-ok kétes értékű öröme? És az a sok hiábavaló, üres szórakozás, amivel oly sokan mételyezik meg lelkűket s teszik tönkre egész életüket! Pedig egy-egy ilyen előadás nemcsak örömet szerez, hanem műveli is azt, aki ezzel foglalkozik. Egy szorgalmas műkedvelőnek mindig növekedik az intelligenciája. Kedvesebb és értékesebb lesz a társaságban való forgolódása, beszéde, megjelenése. A loraini ifjak között volt egy, aki jóformán, már nem is tudott magyarul beszélni s ma már teljes folyékonysággal bírja őseinek nyelvét. A többiek magyar beszédén is csak itt-ott ha megér- zett az idegen hatás. Vájjon kevésbbé tudnak-e most már angolul? Vájjon nem lettek-e gazdagabbak magyar nyelvük teljes ismeretével? Játszva, szórakozva és nem múló örömöket hajhászva! Igaz, hogy a lorainiak örömének megszerzése munkába kerül. De ne feledje el senki sem, hogy a lélekkel dolgozónak a munka is öröm. És amint a vagyon csak akkor értékes igazán, ha megdolgozunk érte: úgy a szórakozás és öröm is annál értékesebb mennél több komoly munkával jutottunk hozzá. A loraini ifjúság pompás példájára lapunk jövő heti számában még visszatérünk. THE STEAMSHIP EUROPA! In very few days, the EUROPA, one of the greatest of modern ships, was to commence her maiden voyage. Her sleek, gleaming black hull, dotted with thousands of rivets, dazzling white superstructure and teakwood railings were wonderful to look upon. She lay proudly at her dock, flags flying. Suddenly came a frenzied shouting: —• “FIRE! FIRE!” Ugly black smoke curled upward from her hatches, port and companionway. Destructive hungry flames snarled angrily for hours through her interior. When at length the fire was conquered, she still rode the surface, perhaps not so proudly— BUT, she was not at the bottom. Her black sides were stained with rust, the whitework blackened by smoke, the flags hung limp. It was the interior that suffered the brunt of the disaster. It had been entirely gutted, the luxurious furnishings entirely destroyed. One year later the EUROPA again lay ready to make her maiden voyage, completely reconditioned, prouder than ever before. Inside the furnishings were more wonderful than ever. Experts claim she is now more stronger than ever, having undergone the severe punishment of fire. Cannot this be possible in our lives? Fires have burned within us and we have been left smokestained and rusted, with our interiors gutted of worthwhile motives. But the hull is still on the surface! And When the fires are conquered comes rehabilitation. With the interior refurnished with finer motives, will there not be greater strength ? ? Columbus, O. Elizabeth Kiss.
