Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-03 / 36. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA elő nagy sikerrel. Előadás után közvacsora volt a kicsinyek és nagyok részére, melyet a Nőegylet szolgált fel. — Sikerült operáción ment keresztül Nagy Ferencné testvérünk, akinek ezúton is teljes javulást kívánunk. — Szeptember 24-én a Nőegylet szüreti bált rendez. Buffalo, N. Y. Buffalo magyarságának életében különös esemény volt a west sidei egyház nyári iskolájának vizsgája, melyet a következő vasárnap este még külön előadással fejeztek be. Igen értékes az iskola statisztikája, amely szerint a beiratkozott 83 gyermek közül jelen volt a vizsgán 63, betegség miatt elmaradt 5, a vizsga idején campen tartózkodott 10. Tehát igazolatlanul egy gyermek sem maradt el a vizsgáról. — Az ujkenyér áldásainak elvételéért szintén aug. 21-én terítették meg az Urasztalát. — Szeptember 4-én szezonzáró pikniket tart az egyház a Cherry farmon. Loraini egyházunkban augusztus 28-án volt megteritve az Ur asztala. — Harminc éves jubileumi ünnepségünk szeptember 4-én lesz, melyhez minden szükséges előkészület megtörtént. Az ünnepély felvonulással veszi kezdetét, melyen testületileg vesznek részt a helybeli magyar és egyházi testületek és képviseletileg a katholikus egyletek. Az Istentisztelet 10.30-kor kezdődik. Utána bankett lesz az Andorka Hallban. Este a Műkedvelő Ifjak adnak elő egy háromfelvonásos operettet. Ezúton is szeretettel meghívjuk a gyülekezetek pásztorait és az érdeklődőket ünnepségünkre. — Gyülekezetünk tanítónője, Tarczali Irénke, a múlt héten kötött házasságot Nagy Sándorral, egyik egyháztagunk fiával. Isten áldása legyen rajtuk. Cleveland, O. A west sidei egyház újonnan renovált templomában aug. 28-án 25 ifjú testvérünk tett vallást hitéről s vétetett föl a gyülekezet felnőtt tagjai közé. Ugyanekkor járultak először az Urasztalához is, melyet az ujkenyéri hálaadás alkalmából velük együtt nagyszámú gyülekezet állt körül. Legyenek mindvégig hűséges fiák és leányok. A FALÁBÚ EMBER. Irta: Gárdonyi Géza. (Folytatás és vége.) Ábris a szemét meresztette a falábúra. — Hát aztán mért tetted ezt? A falábú vállat vont: — Aki bűnt követ el, szolgája bűnnek. Boldogok a tiszta-szivüek, mert ők meglátják az Istent. És a szemét lehunyta. Ábris elhülve nézett reá: — És a bort visszaadtad? — Vissza. Én magam ástam föl és magam toltam haza talicskán. Nem tud róla senki semmit. Hosszú szünet következett a beszélgetésben. A két ember csöndesen szivogatta a pipáját. Ábris folyton a falábú arcára bámult. A falábú csak maga elé révedezett. Aztán ismét a falábú szólalt meg: — Hát most azért jöttem hozzád, hogy az ellened elkövetett vétkemet igazítsam el. Mikor hazajöttél az apád temetéséről, a falu határában jártam. Megszomjaztam és a forráshoz mentem. Ott találtalak alva. Kiváncsi voltam, hogy mit örököltél az apádtól? A tarisznyád melletted hevert. Kibontottam. Egy könyvet találtam benne. Ábris vállat vont. A falábú folytatta: — Tudod, hogy szeretek olvasni. Megnyitom a könyvet. Látom, hogy biblia. Visszatettem volna azonnal, ha azt az írást nem láttam volna az elején. De ott állt az irás, hogy aki a könyvet hétszer elolvassa, elmúlik a szegénysége, aki meg hetvenhétszer elolvassa, meggazdagul. Ez az irás gondba ejtett. Hátha valami elásott kincsről van benne szó, talán a betűk titkos jeleiben vagy másképpen. Elloptam tőled a könyvet. ? Tartsd meg, — felelte Ábris legyintve. — Nem. Köszönöm. Visszaadom. Vettem magamnak másikat. Ami a tied, a tied. De olvasd el te is. Először, másodszor nem sokat értesz belőle, de aztán megtalálod apránkint a kincset. Lebontotta a papirost a könyvről és Ábris elé tette. Aztán kezet nyújtott: — Bocsáss meg. Ábris nem értett ebből a beszédből semmit. Ott maradt ülve az asztalnál. — Mi a fene? — mormogta. — Kincs? Dehát legalább azt mondta volna meg, hogy miképpen? Igazán kincs volna? Ez az ember csakugyan úgy viselkedik, mint akinek száz forint van a kebelében. És az uraság pénze se kell neki. Hát akkor mégis valami kincsre vezette ez a könyv! Folyton ezen tűnődött, emésztődött. Délután aztán neki indult, hogy bővebben beszéltet a könyvről. Lőrinc nem volt otthon. Az anyja azt mondta, hogy a szomszédban van. A falábú csakugyan ott ült a Királyék diófája alatt. Mellette ült a gyepen az asszony. A kis gyermek az ölében aludt. A nagyobbik fiú a fűben ülve olvasott egy könyvből, amelyet a falábú tartott. — Mi-kor pe-dig lát-ta vol-na Jé-zus a so-ka- sá-;got, fel-mé-ne egy hegy-re ... Az asszony ezalatt áhitatos elmélázással nézett a falábúnak az arcára.
