Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-03 / 36. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AZ IDŐK JELEI. (Folytatás.) A SPORTJÁTÉK a legvonzóbb képe az igazi életnek Pál apostol szerint. A magyar költő az emberi életet utazáshoz hasonlítja, amelynek végén "révbe ér a hányt hajó.” A legnagyobb drámairó, Shakespeare szerint mindnyájan az élet színpadán szerepelünk. Van, aki harcot lát a földi életben, amelyet a sir békéje fejez be. Mindeniknél vonzóbb, modernebb és az evangélium szellemével telitettebb az apostol hasonlata: az élet sport-játék, elejétől végéig. Mennyivel könnyebb volna, ha igy fognánk fel!.. . Két legkisebb gyerekünk, az öt és hét éves, bizonyos ételeket nem akar elfogadni. Az apjuk megtehetné, hogy beléjük erőszakolja, ha a két kis gyerek feje fölött sötét, villámló felhőket gyűjt össze, rájuk mennydörögve a kikerülhetetlent. Az édesanyjuk más utat választ, mesélni kezd nekik, vagy ami még ennél is eredményesebb, versenybe állítja őket, — ki lesz az első? És a két kis kanál egyszerre gyors mozgásba jön, mialatt ide-oda villannak, egymás tányérját lesve. A célt vidáman érjük el. * * * A NEHÉZ DOLGOKAT JÁTÉKKÁ kell változtatni. Játszi kedély, sőt humor csillan ki az apostol szavaiból, amikor a legkeményebb küzdelméről beszél, amelynek félelmesen komor valóságába enged bepillantást a Római levél 7-ik és 8-ik fejezete. A test és szellem élet-halál harcát látjuk itt. “.. .Nem a jót cselekszem, amit aakrok, hanem a gonoszt, melyet nem akarok .. . Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadit meg engem? A testnek gondolata halál, a Lélek gondolata élet....” És ez a vivődő ember sportszellemet visz bele küzdelmébe és győz diadalmasoknál felettébb való módon. Azt mondja a sportjátékokkal ismerős korin- thusiaknak: “Én — a versenypályán — úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; megsanyargatom a testemet (a görög szó szerint “megütöm,” mint mikor a boxoló az ellenfelét a szeme alatt találja öklével). S amikor a futásban és a “box”-mérkőzésben leverte ellenfeléd és már “nem test és vér ellen, hanem fejedelemségek, hatalmasságok, az élet sötétségének világbirói ellen” veszi fel a küzdelmet, akkor is sport-kifejezést használ: “tusakodom,” szószerinti fordításban: “birkózom” (Eféz. 6:11). A sopánkodás helyett azzal a nemes játékszenvedéllyel kell nekivágni feladatainknak, mint a sport- kedvelők az Olimpiádon, azzal a különbséggel, hogy mig azok négyévenként egyszer, mi naponként ezerszer állunk szemben ellenfeleinkkel. TRENIRÜZÁS NÉLKÜL azonban senki nem várhat sikert. Kinek jutna eszébe a százezer néző közül, hogy lesétálva az arénára minden teketória nélkül egyszerűen beáll a futók, súlyemelők, magasugrók, diszkoszvetők, úszók, birkózók, boxolók meg a többi mindenféle atléták közé, akik hónapok, talán évek óta készültek, gyakorlatoztak? Kicsoda merne nekivágni az 50,000 méteres távgyaloglásnak minden előkészület nélkül?... Hát aki még messzebb akar jutni? Aki előtt egy egész élet-pálya, egy egész örökkévalóság áll! “Elfáradnak az ifjak és meglainkadnak, — a legkülönbek is ...” de vannak, akik “futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” Ezek azok, “akik az Urban bíznak,” akik — mint a verseny- pályára lépők, lehánynak magukról minden feleslegest — “félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással futják meg az előttük levő küzdőtért, nézvén — Jézusra,” aki az Ut, nem 50,000 méter távolságra, de halhatatlanságba. — Szakemberek Írják, hogy Amerika azért aratott minden nemzet fölött olyan fölényes győzelmet Los Angelesben, mert itt a sport már valóságos tudománnyá fejlődött. Laboratóriumai vannak, amelyekben specializálva tanulmányozzák a sport összes kérdéseit a dietetikától az izom-reakció szférájáig. Vizsgálják a levegő hatását a diszkoszra e célra készült szél-alagutakban, figyelik mértföldekre terjedő filmfelvételeken a rúdugrás technikáját, mérik a másodperc ezredrészéig az indulás előnyeit... Pedig ez csak játék. Pedig itt csak a testi ügyességről, fizikai felüdülésről van szó. Ha ennyi komolyságot és alaposságot követel ma már a sportjáték is, megelégedhetünk-e a lelki atlétikában egy kis kátéval, az egyházi élet arénáján néhány öreg prédikációval, s egy világválság közepette vasárnapi templomozás rutinos lemorzsolásá- val, hivatalos adminisztráció fárasztó és zötyögős régi kerékvágásával?... T. G. (Befejezés legközelebb.) A NÉGER SZOLGA BÖLCSESÉGE. "Igaz, hogy te fölcsaptál igehirdetőnek?” — kérdezte egy amerikai ur néger szolgáját. — “Annyi igaz belőle, hogy tartok hébe-korba egy-egy beszédet gyülekezetünkben,” — felelt szerényen a néger. — “Hát akkor mondd meg nekem, mit tesz az, hogy: “akiket eleve elrendelt, azokat el is hívta”? — “Szívesen megmagyarázom, kedves uram,” szólt a néger. “Csak kezdje el Máté evangéliumán s tegye meg mindazt, amit a jó Megváltó ott mond nékünk. Csináljon ugyanígy Márkkal, Lukáccsal, Jánossal. Ha azután a Római levélben ideér, ehhez a helyhez, akkor az már magától is világossá válik előtte. Csak nem kell ilyen nehéz helyen kezdeni.” jó szolgálatot tesznek lapunknak, ha támogatják azokat az üzleteket, amelyek lapunkban hirdetnek ■ ha a vásárlásnál hivatkoznak lapunkra. OLVASÓINK
