Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-08-27 / 35. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN AUGUSZTUS 28-ÁN? Múlt vasárnap hallottunk a gyülekezet sátoráról (the Tent of Meeting), ahol Mózes és a nép imádták az Istent. Az Isten azt is megmondotta Mózesnek, hogy ezt a sátort gyönyörűen kell megépíteni, hogy mindennél szebb legyen. Az Isten házának minden tekintetben szépnek kell lenni. Mindenből a legjobbat kell használni hozzá. Az oszlopokat arannyal és ezüsttel kellett bevonni. A legfinomabb dolgokból készítettek függönyöket, arany és ezüst hímzéssel (embroidered in gold and silver). A nép mindent meg is adott a sátorhoz. Mindenki az ő tehetségéhez mérten odaadta aranyát, ezüstjét, ékszereit és egyebeket, még többet is összeadtak annál, amennyi kellett és Mózes megmondotta nekik, hogy már elég, ne vigyenek többet.. így szerette Istent az a nép és mindnyájan boldogok voltak. Olvasd el figyelmesen a Mózes II. könyvéből 35. rész 4. versétől a 36. rész 7. verséig és felelj meg a következő kérdésekre: Kényszerítve volt a nép arra, hogy adjon, vagy önként adtak? (36. r. 5. v.) Kik végezték a munkát? (10. v.) Mit tett a nép? (21. v.) Kik vitték az ajándékokat? (22. v.) Mit csináltak az asszonyok? (25. v.) Mit vittek a főemberek? (27, 28. v.) Mi dolga volt Besáléelnek és Aholiábnak? (30-36. v.) Mit mondottak, akik építették a sátort? (36. r. 4. v.) Mikor épült az a templom, melybe te jársz? Mennyi pénzbe került? Kik adták a pénzt? Nézz körül a templomodban és mondd meg, mi van ott, amit asszonyok, vagy leányok- készítettek? Ha van valami felírás a templomban, nézd meg, mit olvashatsz ott? Hogyan lehet most is segíteni Isten házát, hogy szép, tiszta és rendes legyen? Te mit fogsz tenni, ha nagy leszel? Felveszed-e a szemetet, ha látsz a templom mellett? Vigyázol-e arra, hogy sem te, sem aki melletted ül, semmit el ne dobáljon a templomban és á templom körül? Jól viseled-e magad ott, ahol Istennel beszélünk, az Isten házában? ARANYIGE: Tiszteld az Urat a te vagyonodból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Honor Jehovah with Thy substance, and with the first fru.ts of all Thy increase. Példabeszédek könyve, 3. rész 9. v. A SAS ÉS A PACSIRTA.-— De jó volna, — igy szólt a pacsirta a sashoz, — ha énnekem is olyan szemem volna, mint a te szemed! Sokkal többet látnék és jobban is megnézhetnék mindent! — Ha már ilyen nagyon kívánod, — felelt a sas, — megteszem a kedvedet. Gyere ide, megsimogatom a szárnyammal a szemedet. Á sas megsimogatta szárnyaival a pacsirtának mind a két szemét, — No már most, holnap reggel ha felébredsz, úgy fogsz látni, mint, jómagam! Másnap reggel a pacsirta nagy sirás-rivással állított be a sashoz. — Hát nem látsz jól a sasszemekkel? — Jaj, éppen az a bajom, uram, hogy nagyon is tisztán látok! Ha a harmatra mézek, látom, hogy csak vízcsepp, hip a felhőre nézek, látom, hogy gőz, ha a patakra nézek, látom, hogy mennyi piszok úszkál a tetején, ha pedig a messzi hegyeket nézem, látom, hogy sziklák azok!... És, jaj, az én szegény fejemnek, mióta mindent ilyen nagyon is jól látok, mem tudok semmiről se énekelni! A sas megsimogatta szárnyaival a siró madárnak mind a két szemét és a pacsirta visszanyerte pacsirta-szemét és vígan énekelve szállt fel a kék ég felé. A sas sokáig eltűnődött a pacsirta dolgán, gondolkozott, gondolkozott, aztán leintette a magasból magához a pacsirtát. — Hallod-e te pacsirta, most már én szeretném a világot a te szemeddel látni. Simogasd meg hát szárnyaiddal te az én szememet. A pacsirta szívesen megtette a parancsot, megsimogatta szárnyával a sasnak mind a két szemét. — így la, felséges uram; holnap reggel, ha felébredsz, olyannak fogod látni a világot, mint amilyennek én látom. Másnap délfelé sietve hivatta a sas a pacsirtát. A pacsirta annyira sietett, hogy meg se tisztálkodott és úgy ment a sas elébe, ahogy éppen volt. — No, fiam, — szólt a sas, — varázsold vissza szárnyaid simogatásával az én régi látásomat! — Hát nem láttad az. én szememmel szebbnek a világot? — Bizony, ezerszer szebbnek láttam! Olyan szépnek, de olyan szépnek láttam, hogy folyton csak gyönyörködtem, nem törődtem a kormányzással és egy fél nap alatt minden rend felfordult az országomban! A pacsirta megsimogatta szárnyával a sas szemét és az nyomban visszanyerte éles tekintetét. — Mit látok!? — rikoltott a sas. — Te valami friss szántásról sáros lábbal merészkedtél elébem kerülni?! Nyolc napi áristomot kapsz! Nyolc napig nem szabad felszállnod és nyolc napig meg ne halljam nótázásodat! Az elitéit szegény kis pacsirta erre nem szólt semmit. — Ugy-e, — kezdte megint a sas, — mert igy megbüntettelek, most már a te mindig szépet látó pacsirtaszemeddel is csúnyának látsz engemet?! — Lehet, hogy más szemével csúnyának látnálak, — felelt a pacsirta, — de a magam szeme azt mutatja nekem, hogy bizony csak úgy szép és felséges a sas, ha szigorú, semmi piszkot nem tűr maga körül és inem komázik senki fiával!
