Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-08-13 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. A KRISZTUSI SZERETET BÉLYEGE. Máté 25:40. ELŐIMA. Hallgasd meg könyörgésünket, szarvainkat, Úristen, értsd meg! Légy velünk és szenteld meg ez órát! Lépteinket vezesd jó ösvényen, hogy arról soha le ne térjünk. Szivünket töltsd meg a Krisztus szereteté- vel, hogy másokon könyörülhessünk! Ruházz fel a bátorság leikével, hogy embertársainkat erősíthessük, mert mi csak éretted, véled és a te ügyedért akarunk élni! Ámen! TANÍTÁS. Keresztyének vagyunk s mint ilyeneknek az a végcélunk, hogy hasonlatosak legyünk a Krisztushoz. Mikor ez a hasonlatosság megnyilatkozik életünkben, akkor kezdünk igazán segítői lenni embertársainknak. A mi szeretetünk csak gyümölcstelen érzés mindaddig, mig önfeláldozó cselekedetekre nem serkent és testet nem ölt nagy lemondást követelő szolgálatokban. A bennünk élő Krisztus szellemének minőségét a személyes szolgálatkészség mutatja meg, mélységét és magasságát pedig a személyes áldozatkészség méri meg. Az emberek nagy része állandóan érzi a segítés szükségét. És nekünk ez elől kitérni nem lehet és nem is szabad. De ez nem azt jelenti, hogy mi hordozzuk terheiket, mi fizessük ki adósságaikat, mi végezzük el dolgaikat és mi harcoljuk meg harcaikat. Az ilyen segítés több kárt okozna, mint hasznot. Az volna az emberiség legveszedelmesebb jótevője, aki a sült galambot készen adná az ember szájába. Mi, keresztyének, egészen más fogalommal birunk az embersegités magasztos munkájáról. Igazán segítünk másokon akkor, ha bátorítjuk és erősítjük őket, hogy hordozni birják saját terheiket és küzdelmeikben megálljának rendületlenül. Az igazi szolgálatkészség örvendeztet, erősít és bátorit, ihletet kölcsönöz, szélesebb látókörbe vezet, édesebb reménységet és szilárdabb bizodalmát ajándékoz. Mindenütt találhatók emberek: elnyomott, levert, letört emberek, akik fok- ról-fokra sülyednek, hogy végre elvesszenek, de akiket az erős, a testvéri rokonszenv még megmenthet. Körülzárta őket a bánat és keserűség sötét fellege. A csalódások megrendítették hitüket emberben és Istenben. Terveiket romba döntötték a viszonyok és körülmények kedvezőtlen alakulásai. És most kétségek között hányattatnak. Ezeken segíteni: a legmagasabb szolgálat, amit e világnak adhatunk. A sötétben, a szükség idejében másoknak a biztatás kezét nyújtani, a csüggedés legválságosabb pillanatában az emberi léleknek az erő poharát adni: ez koronázza meg dicsőséggel az életet. Ez az a magasabb szolgálatkészség, amely szinte határtalan lehetőségeket tár elénk. És ez vezet el a teljes életre, amit akkor ér el a keresztyén, amikor önmagát kiürítette és az űrt megtöltötte Krisztussal. Mikor aztán Krisztus bennünk él, képesek vagyunk másokon segíteni az ő erejével. Amikor aztán igy élünk és igy cselekszünk, magával a Krisztussal teszünk jót. Igaz ugyan, hogy őt érzéki szemeinkkel nem láthatjuk. De minden ember, akinek szolgálatot tehetünk, akire nagyon is ráfér a mi segítségünk: úgy áll előttünk, mint a Krisztus személyes képviselője. És ha ezekkel jót tettünk: a Mester úgy veszi azt, mintha egyenesen véle, magával tettünk volna jót. A Krisztus nem tett különbséget ember és ember között. Szolgálta az egész világot. Segített minden emberen. Szerteszéjjel járt és jót cselekedett. Ott ül dolgozó szobájában a nagynevű evangélista, Dr. Moody, mikor belép hozzá egy idegen és bemutatja magát: “Börtönviselt ember vagyok, tehát gonosztevő. Most szabadultam ki a fegy- házból, hol tiz évet töltöttem. Barát és támasz nélkül állok. Foglalkozásom nincs és nem is tudok szerezni. Hallottam jó szivéről. Kérem: adjon tanácsot! Mit tegyek? Segitsen rajtam!” Mielőtt még Moody felelhetett volna, kis lánykája véletlenül benyit a szobába. Odalép az idegenhez. Szépen üdvözli és megcsókolja. Ebéd ideje lévén, Dr. Moody meghívta a volt fegyencet asztalához. De a fegyenc ezt nem akarta elfogadni. Végre mégis engedett a szives hivásnak s együtt ebédelt Dr. Moody családjával. Ennek az ártatlan kis lánykának ártatlan csókja és jó édesatyjának keresztyéni szívessége ezt a börtönviselt, hajdan gonosztevő s romlott embert egészen ujjászülte. E perctől fogva soha sem szűnt meg dicsérni az Urat s élete végéig állhatatosan megmaradt a becsületesség, az Istenfélelem ás a Krisztusszeretet ösvényén. “Bizony mondom néktek, amennyiben meg- cselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Ámen! UTÓIMA. Megtört szívvel valljuk be előtted, irgalmas Isten, hogy bűneink terhe igen nagy. Megfeledkeztünk arról, hogy mi gyermekeid vagyunk és minden ember testvérünk. Képmásodat rajtunk beszennyeztük, mert vonakodtunk embertestvéreinkkel szemben a Krisztus példáját követni. Midőn mindezekért bocsánatot kérünk tőled és bűneink elnézéséért esedezünk: szent fogadást teszünk, hogy mi már ezután minden megállás és kitérés nélkül az igazság, a jóság, az irgalom és a szeretet ösvényén fogunk járni. Adj, óh Uram, lelki erőt fogadalmunk megtartására! Ámen!
