Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-07-30 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 vagyok és itt magyar iskola nincs és én Daisytownba járok.” Tiborka, nincs mit megbocsátani, mert szépen írsz. Ha itt volnál mellettem, megölelnélek. — Boros Juliska, Lorain, O. Leveledet elküldtem a szerkesztő bácsinak, amiből megtudja, hogy köszönöd a könyvet és örülsz neki. — Jósvai Ilonka, East Chicago, Ind. Jól teszed, ha jó példát akarsz mutatni a többieknek. — Gömbös Jolánka, Phoenixville, Pa. írod, hogy már félig elolvastad a jutalomkönyvet. Igen szép dolog! — Ferenczi Róza, Windsor, Can. Ha még egyszer nyerni fogsz, vagy tízszer egymásután beküldőd a megfejtést, ha csak lehet, a “Kollégiumi Történetek” cimü könyv második kötetét fogod megkapni. Igyekezni fogok arra, hogy ezt a kérésedet el ne felejtsem. — Kovács Ferenc, Bloomfield, N. J. Örülök Feri, hogy azt a bibliai verset, amit én tettem bele az újságba, olyan jól összehasonlítottad azzal a verssel, amit a te bibliádban találtál. De egyikünk sem tévedett. Mert te a régibb fordítású bibliában nézted meg, én pedig az újabb fordítású bibliában, amit angolul “revised bible”-nek neveznek. Szerezz magadnak te is egy ilyen bibliát, ha lehet, amelynek a címlapján a bibliaforditó neve alatt ezt találod: “Az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadás.” A 22-ik számú feladat megfejtését nem Írhattam be neked, mert nem küldted el azon a héten, mikor kellett volna. Nem baj. Most élőiről kezded a tizet és remélem, hogy nem fog elmaradni egy sem. — Varga Sárika, Elyria, Ohio. Olvasd el a fenti üzenetet, van benne valami, ami neked is szól. Phóbálj más rejtvényt küldeni. A GYERMEKEK TESZNEK BIZONYSÁGOT. Páratlan az az érdeklődés, amellyel gyermekeink az ő számukra irt rovatot kisérik. Immár 150 körül jár azoknak a gyermekeknek száma, aiket a rovat kiváló vezetője, Csontos Béla lelkésztársunk nyilvántart s akik magyar Amerika minden részéből szebbnél-szebb levelekkel keresték föl, rejtvényeket küldve, vagy azokat megfejtve. Számuk mindig emelkedik s velük együtt növekedik az egyházi lap jövendő olvasóinak, az amerikai magyar reformátusság öntudatos tagjainak száma is. Nagy és fontos munka az, amit a lelkészek a vasárnapi iskolában végeznek, de munkájuk mellett ime kifejlődik egy másik, egyetemes “vasárnapi iskola,” mely a maga fontosságában azzal egy fokon áll, mert az egyetemes magyar református testvériséget, közösséget épitgeti. Megható ezeknek a gyermekeknek minden levele. Magyar nyelvükben persze van sok hiba, — de szivüknek, lelkűknek magyar és református mivoltában nincs egy fikarcnyi sem! Soraikból, amelyek nem csupán a rejtvényekre vonatkoznak, sokszor igazán meglepő érdeklődés és bizonyságtétel sugárzik ki. De legmeghatóbb talán annak a gyermeknek levele, aki azon aggódik, hogy az édesapja nem tudta beküldeni az előfizetést s most már a szerkesztő bácsi bizonyosan nem fogja ne- kiek küldeni a lapot: mi lesz ővele?... Megnyugtatjuk ezt a kedves gyermeket: küldeni fogjuk a lapot továbbra is. Nemcsak külön levélben nyugtattuk meg, hanem itt, a nyilvánosság előtt is biztositjuk arról, hogy ezután is olvashatja a REFORMÁTUSOK LAPJÁT. A nyilvánosság előtt, mert ez a levél s a többiek is nemcsak nekünk szólnak, hanem talán még több tanulsággal szólnak a szülőkhöz, szólnak az egész amerikai magyar reformátussághoz. Elmondják, hogy a mi gyermekeink lelkében mennyire ott van a mag, amelyből jövendőnk, az amerikai magyar reformátusság jövendőjének fája fog megnövekedni. Elmondják, hogy azok az apró magyar református szivek megvannak, élnek és élni akarnak. De elmondják azt is, hogy gondolnunk kell rájuk. Mi lesz, mi lehet az elvetett magból, amit többé nem gondoz senki? Mi lesz a madárfiókából, amelynek az édes anya nem ad táplálékot? Mi lesz a gyermekből, akinek testi, lelki táplálékát elhanyagolták?... Elvész, elpusztul, vagy el- satnyul és elkorcsosodik annyira, hogy mire felnő, az édesanyja sem fog ráismerni. íme, maguk a gyermekek tesznek bizonyságot arról, hogy az ő lelkűknek édes és drága tápláléka az egyházi lap, a REFORMÁTUSOK LAPJA. Tegyük szivünkre kezeinket s mondjuk meg igazán : vájjon nem valóságos bűnt követünk-e el azzal, ha ezt a lelki táplálékot megvonjuk tőlük?.... Szükségünk van arra magunknak is, de szükségük van arra a mi gyermekeinknek, — az amerikai magyar reformátusság jelenének és jövőjének is. Ezt a bizonyságtételt nagyon ajánljuk olvasóink s az egész amerikai magyar reformátusság figyelmébe. AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. C. E. Topics for July 31. “PROBLEMS OF YOUTH ON MISSION FIELDS”. Scriptures; I Thess. 1; 1—8. Sometimes it is a good thing to consider, that others have problems as well as ourselves. It is easy to realize, that those young people in none Christian countries, who want to follow in the steps of Jesus, must overcome great obstacles. In many cases their elders are pagans who want their children to continue in the old traditions and young people who have given their lives to the Master, have very grave problems. — Before we can consider such a topic however, we ought to know our mission fields. What are the mission fields of the Reformed Church, and those of the Presbyterian Church? When we look at the reports of our Boards we find our Hungarian Reformed Churches in last place as to their missionary giving. Why is it so? Not because we could not do better, but our membership knows next to nothing of the missionary work of our Church and
