Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-06-25 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 Első helyet foglal el a pittsburghi nőegylet a szolgálatban is. Kitűzött céljukhoz képest e 35 év alatt nemcsak egymásra, egymás támogatására, segítésére gondoltak( de cselekvő szeretetüknek állandó tárgyát képezte az egyház, a szülőhaza, szibériai hadifoglyok, hadiárvák és saját árváink is: legújabban a ligonieri árvaház, ahol egy szobának berendezése, egy 500 dolláros alapítvány s az évenkénti adományok hosszú sorozata őrzi a pittsburghi Lorántffyak nevét. És egy egész különös helyen is első helyet foglalnak el a pittsburghi asszonyok: Nőegyletük hosszú 35 év alatt még sohasem jubilált. Nem akarjuk mi csökkenteni a jubileumok értékét, mert szükség van azokra a hálaadásnak, a példaadásnak okáért, — de mégis feltűnő és egyedül álló, hogy a pittsburghi Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet mindig szerényen visszavonulva, csak a szolgálatot nézte s elkerülte a külső ünneplések alkalmait. Annál több ok arra, hogy a többi Nőegyletek most kamatostól adják meg nékiek azt a szerete- tet és elismerést, amelyet méltán megérdemelnek. Ne legyen Amerikában egyetlen egy magyar református nőegylet sem, aki legalább lélekben együtt ne ünnepeljen velük e hó 26-án. Gondoljanak arra, hogy most Pittsburghban az úttörők jubilálnak. Azoknak, akiknek legelső helyet adja a történelem s akiknek számára a legelsők közt biztosit helyet a 35 év alatt elvégzett munka. Tényleg és valóságban csak kevesen lehetnek ott, hiszen nagy távolságokban élünk egymástól szétszórva, de legyen gondja arra mindenik Nöegyletnek, hogy legalább egy levél, vagy egy rövid távirat elvigye hozzájuk üdvözletüket. A pittsburghi Nőegylet nekünk is nénénk és anyánk: két évvel idősebb, mint a REFORMÁTUSOK LAPJA. Mi is küldjük hát üdvözletünket és kérjük Istent, hogy adjon nekik még sok, sok esztendőket a további szolgálatra. TEGYÜK EGYSÉGESSÉ AZ IFJÚSÁG MUNKÁJÁT! (Folytatás a 4. oldalról) Ez megint csak kiküldendő képviselők utján történhetik. A képviselők kiküldése pedig pénzbe kerül, amiből lehetőleg kevés van mindenütt. De ahol 300 valóban törekvő, komoly ifjú van együtt, ott még ezt a kérdést is játszva lehet megoldani. Tegyenek össze 300-an csak 50-50, vagy 25-25 centet s Pittsburghból már vígan indíthatnak egy-két autóbuszt 25-30 képviselővel! Válasszanak meg mindenünnen 1-2-3 képviselőt a helyi ifjúság nagysága szerint s legyenek rajta, hogy a vidék minél teljesebb mértékben legyen képviselve Lackawan- nán! — Ez a képviselet egyik legnagyobb eredménye lesz a ligonieri táborozásnak! MAGYAR SZEMLE. A NATIONAL GEOGRAPHIC MAGAZINE júniusi számában két nagyon értékes ismertetés jelent meg Magyarországról. Harmadik cikknek tekinthető az a pompás, színezett képsorozat, amely oly teljes mértékben mutatja be a magyar népéletet. Az első cime “Hungary, a Kingdom Without a King” (“Magyarország, a király nélküli királyság”) Elizabeth P. Jacobi-tól. Magyarország vidéki városait és a falusi élet festői jeleneteit vonultatja fel előttünk a szerző élénk előadásban és meglepően hü leírásban. A cikket huszonhárom ügyes fény- képfelvétel díszíti. A cikk szövegébe bele van illesztve egy huszonhét szines képből álló sorozat Hans Hildebrandtól. A sorozat cime “Rainbow Hues from Hungary” (“Magyarországi szivárvány- színek.”) A másik ismertetés Budapest leírását adja J. R. Hildebrand tollából “Budapest, Twin City of the Danube” (“Budapest, a Duna iker-városa”) cimen. Ez a cikk is, éppúgy mint a fentebbi, a szerző alapos tájékozottságáról, tárgyilagosságáról és jóakaratu megértéséről tesz bizonyságot. Nekünk, magyaroknak, egyik legnagyobb bajunk az, hogy nem ismernek bennünket. Ezért igazi gyönyörűséggel látjuk ezt a két szép ismertetést a National Geographic Magazine-nek, ennek a magas színvonalú folyóiratnak hasábjain és hisz- szük, ez a két cikk hozzá fog járulni ahhoz, hogy a külföld megismerje országunkat és megértő jóindulattal forduljon felénk. Mindkét cikk megemlékezik Magyarország megcsonkításáról. Talán egyetlen aggályunk az volna, hogy a képek anyaga nagyobbrészt a népies, vidéki életből van merítve és igy az éretlen elmékben esetleg azt a benyomást kelthetné, hogy Magyarországon ezek a népies, kedvesen primitiv elemek még ma is túlsúlyban vannak a nyugati, európai civilizáció vívmányaival szemben, Szerencsére azonban a National Geographie Magazine olvasóközönsége az értelmesebb elemekből áll. Kérjük nyári iskoláink vezetőit, el ne mulasz- szák a gyermekekkel megismertetni ezt a két pompás cikket. A gyermekek nagy érdeklődéssel fogják olvasni a dúsan illusztrált leírásokat, és mindkét cikk kiválóan alkalmas arra, hogy megértő sze- retetet ébresszen bennük az óhaza iránt. (Cz.) Az ember csak azt viszi magával a sirba és a siron túl az Isten elé, amit másoknak adott. NAGY FERENC,
