Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-06-25 / 26. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA thundering rapidity down—down 150 feet—each ending in a boomerang of minute mist—pure, white and glorious. Then glance over to the greatest of all—the Horseshoe Falls. True to its title, this arch, far more splendid than mind can conceive, is now in the bright sunlight a glistening bed of jewels— rubies, opals, garnets and emeralds—all molded into a rainbow veil of mist of many delicate hues. Let us not neglect the whirlpool whose swirling waters lie hundreds of feet deep and on whose surface barrels will continue turning round and round for days and the whirlpool rapids whose turbulent waves froth and foam over each other. To gain a false glory many men have vainly tried to vanquish these two in barrels, etc. Next to the grandeur of the Falls the most marvelous thing is its effect on you. You are in turn, awed, frightened and calmed by this scene of majestic beauty and power. Even the most frivolous must pause for a moment of real thought. And each of us realizes that there is something deep within us—something finer than our ordinary selves that commonly walk, laugh, cry and desire —perhaps the thrilling climax of all these responding in profound reverence to something above us. Read with us next week all about Niagara in the shadows of the night. Virginia A. Esterhay. MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. MIT VÉGEZTÜNK EBBEN AZ ÉVBEN? A Nőegyletek Szövetségének nagy tevékenységű elnöke, Nt. Laky Zsigmondné nem szűnik meg zörgetni azokon az ajtókon, amelyek látszólag lassanként nyílnak meg csupán. Körlevelet körlevél után küld ki a Nőegyletekhez s ezeknek a sürgető leveleknek meg is van az eredménye, ha italán itt és ott még mindig tovább kell zörgetnie. Ezeknek a körleveleknek mindegyikében van valami uj gondolat s ahol azokat komoly lélekkel megtárgyalják, mindenütt jobban és még jobban meggyőződnek arról, hogy a Nőegyletek Szövetségének testbe öltözése egyik legfontosabb követelménye egyházi életünknek. Legutóbbi körleveléből kiemeljük azt a gondolatot, hogy a Nőegyletek az augusztus 29. és 30. napjaira tervezett ligonieri konferencián tegyenek jelentést arról, hogy mit végeztek ebben az esztendőben s micsoda terveik vannak a jövőre nézve. Ha semmi egyéb célja nem volna a Nőegyletek Szövetségének és a Szövetség gyűléseinek, mint hogy kicseréljék egymással gondolataikat és számot adjanak egymás előtt munkájukról: ez magában véve is elég lenne ahhoz, hogy a Szövetség tényleges megalakulását a magunk részáről is a leghatározottabban sürgessük. Nincs olyan alakulat, a mely csak egyedül önmagára támaszkodva, teljes és tökéletes munkát végezhetne. Nincs olyan Nő- egylet, amely ne tanulhatna valamit a másiktól. Ha ő tanulhat valamit: abból csak neki van haszna. Ha őtőle tanulhatnak valamit: abból sokaknak van haszna. Mindenképen méltó és érdemes dolog tehát, hogy egymással találkozzanak. Legyen arról meggyőződve minden Nőegylet, hogy az a csekély tagsági dij — minden tag után 5 cent egy esztendőre — és az a kevés kiadás, amibe az évi gyűléseken való megjelenés kerül: bőséges ellenértéket hoz abban, amit egymástól mindnyájunknak s leg- főképen magyar református Sionunknak javára tanulhatnak. A magunk részéről is sürgetjük, hogy az országos elnöknő körleveleit tárgyalják meg, fogadják el mindenütt a Nőegyletek s készüljenek elő az augusztusi ligonieri találkozóra. AZ ELSŐ ASSZONYOK. Történelmi nevezetességű jubileum szinhelye lesz a pittsburghi egyház jövő vasárnap, vagyis e hó 26-án. Ekkor ünnepli fennállásának 35-ik évfordulóját a Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet, amely Amerikában időrend szerint a legelső magyar református Nőegylet. A történelmi jelentőséget tehát nemcsak az adja meg, hogy immár 35 év munkálkodását tudja maga mögött, hanem különösen az, hogy most a legelső amerikai magyar református nőegylet tartja jubileumát. A legelső nőegylet, amely cselekedetben mutatta meg már a kezdet kezdetén, hogy az egyház és a magyar református testvériség szolgálatában a nőknek is tömörülni kell. Egy jubiláló egylet ünnepélyén rendesen az alapitó méltatása szokott előtérben állani s kétségtelenül megilleti a kegyeletes hódolat a pittsburghi Lorántffyak első szervezőjét, néhai Ferenczy Ferenc lelkészt, akinek sírja mellett e nőegylet tagjai ma is évről-évre hálás emlékezéssel rójják le a kegyelet adóját. De amilyen méltán ileti elismerés a gondolat megteremtőjét: éppen olyan méltók az elismerésre, a tiszteletre s ha elköltöztek már: a hálás kegyeletre azok az asszonyok, akik a gondolatot testbe öltöztették s első zsengéi lettek annak a hatalmas eredménynek, amely ma már a nőegyletek sokaságában áll előttünk. Az a pittsburghi 26 magyar református asszony, akik nemcsak odaállottak a zászló alá, de egyenesen megteremtői, megalkotói ennek a zászlónak, az első helyet foglalja el a nőegyletek asszonyainak sorában.
