Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-06-25 / 26. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa„ 1932. junius 25. No. 26. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. AMERIKAI MAGYAR nrrnniiÍTTiPAif i Ann EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 SUBSCRIPTION RATES: KrMIKMA 1 I SIIK LAP A Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Eritered as Second Class Matter on the 10th ol llLl UlilTlil I UUVIi Lili Jfi Publication Office: January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. MAGYAR PROBLÉMÁK. A magyar képviselőház a külügyminisztérium költségvetésével kapcsolatban foglalkozott a külföldi magyarok kérdésével s a vita folyamán Eckhardt Tibor képviselő igen helyesen mutatott reá arra, hogy ennek a kérdésnek a kulcsa első sorban az egyházi, a vallási kérdések helyes megoldásában van. Beszédében egy olyan állítást kockáztatott meg, amely aligha állja meg a maga helyét. Azt mondotta, hogy: “a külföldi magyarság lelkészei igen nagy százalékban olyan emberekből rekrutálódnak, akiknek talpa alatt itthon meleg lett a föld és kénytelenek a külföldre kimenekülni.” Nekünk csak a mi szempontunkból, a reformátusok szempontjából van jogunk ez állításhoz hozzászólani, de ebből a szempontból kötelességünk hozzászólani. Ez a hozzászólás annál könyebb, mert a képviselő ur állítása egyáltalán nem felel meg a valóságnak. A hazulról Amerikába jött magyar református lelkészek két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak azok a régebbi lelkészek, akiket a Konvent hivatalosan küldött vagy bocsátott el Amerikába. Ezek már otthon is vagy rendes lelkészek, vagy segédlelkészek voltak. Mindenképen alátartoztak a hazai egyházi törvényeknek. A hazai egyházi törvények pedig még otthon sem, még önkéntes szándék esetében sem engednek meg egyetlen egy lelkész számára sem helycserét abban az esetben, ha a lábuk alatt esetleg égne a talaj s igy természetszerűleg fegyelmi vizsgálat alatt állanak. Még kevésbbé lehetséges az, hogy a Konvent hivatalosan bocsásson el, vagy küldjön ki akár Amerikába, akár máshova olyan lelkészt, aki hasonló fogyatékosságban szenved. A régebbi lelkészeket illetőleg tehát a Konvent hivatalos tekintélye garantálja, hogy őket az Eckhardt Tibor vádja, amely különben sem általánosított, nem érinti. A másik csoportba tartoznak azok az újabban kijött lelkészek, akik nem a Konvent hivatalos kiküldöttjei gyanánt jöttek Amerikába. Tudomásunk szerint azonban ezek is vagy rendes lelkészek, vagy segédlelkészek voltak, fegyelmi vizsgálat alatt nem állottak s nem voltak rákényszerítve arra, hogy “kimeneküljenek”. Közöttük mégis volt két olyan lelkész, akikre Eckhardt Tibor gondolhatott — ezek azonban saját maguk tették lehetetlenné magukat Amerikában is. Sokkal fontosabb azonban ennél Eckhardt képviselőnek az a megállapítása, hogy a külföldi magyarok kérdésének kulcsa első sorban az egyházi, a vallási kérdések helyes megoldásában van. Nem uj igazság, sőt nagyon régen megállapított igazság, amelyet a református egyház már 30 évvel ezelőtt is érzett, sőt testbe öltöztetni is igyekezett. Ide s tova 30 esztendeje annak, hogy a hazai egyház megkezdte a maga amerikai munkáját, de megkezdte azon az utón, amely sikerre nem vezethetett. Lényegében külön egyháztestet alakitott Amerikában, amelyet csak az egyházi törvények laza szálai, a gyakorlati életben alig érvényesülő szálai fűztek az anyaegyházhoz. Háromezer mértföldről, tényleges végrehajtó hatalom nélkül, nem lehet egyházat kormányozni. A református egyháznál legalább is nem lehet. Ennek a kísérletnek azonban nemcsak ez volt az egyedüli hibája. Az amerikai magyar reformátusok egy része kezdettől fogva érezte azt, hogy őt sorsa, Istennek rendelése és akarata ehhez a földhöz köti. Érezte, hogy neki az itten lakó hittestvéreivel kell kezet fognia, velők együtt munkálkodnia. Meg kell állapítanunk, hogy nem anyagi érdek vezette őket, mert hiszen a hazai egyház, abban az időben, a legteljesebb anyagi támogatást he
