Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-02 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S CSENDES ÓRÁK. írja: Ujlaky Ferencz lelkész. “AZ Ő NEVE HOMLOKUKON LESZ.” Az év elején. ÉNEK: 39. dics. 1, 2. “Az Urnák jóvolta . . .” IMA: Édes Atyám! Hozzád jövök és lábaidhoz borulva, hálás szívvel csókolom meg kezedet. Egy egész éven át vezettél, áldottál, a megpróbáltatások között, a nehéz napokban fenntartottál. Itt állok egy uj év elején. Nem tudom, mi vár rám, mi vár szeretteimre, öröm, szomorúság, éhezés, megpróbáltatás, vagy talán maga a halál? Ki tudná megmondani! Csak egyet tudok: bármerre vezet is utam, nemi megyek egyedül! Velem van, velem lesz Istenem! Csak egyet kérek: az év elején fogd meg kezem, vezess mindvégig és éreztesd meg, hogy azoknak, a kik téged szeretnek mindenek javokra vannak. Jöjj és az év elején jelentsd ki akaratodat, mutasd meg ösvényedet. Jézusért, ámen. BIBLIAOLVASÁS: Jelenések 22:3—5. Egy serdülő leányka nagyapjához ment és igy szólt: Nagyapa! Valamit nem értek. Olvastam a bibliát és az azt mondja: halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajszó, sem fáradság. Óh milyen jó! És letörül szemükből minden könnyet. Milyen vigasztaló! De ezt is mondja: “Az Ő neve homlokukon lesz!” Mit jelent ez? Ki irja oda a Jézus nevét? . . . “Ők maguk.” Felelte a nagyapa. “Ők maguk? Hát hogyan?” “Nincs ebben semmi különös. Mindennap felírjuk homlokunkra mesterünk nevét. Szomorú tévedést csinál és a bűnnek szolgál valaki, a biin rányomja bélyegét az ő szolgája arcára, homlokára. Vannak, akik engedik, hogy az aggodalmaskodás úrrá legyen felettük és a gond redőket barázdál homlokukra. Gyűlölet, önzés, harag, féltékenység, öröm, mind-mind ott hagyja nyomát az arcon. Azoknak pedig, akik Jézust választják mesterül, neki szolgálnak, a homlokukra Íródik a Mester képe, neve, jelleme. A leányka ránézett nagyapja becsületes, jóságos arcára, belenézett nyilt tekintetű, szelíd szemébe és igy szólt: most már értem. Mi magunk írjuk oda a homlokon levő nevet és senki más. Mi választjuk ki azt, akit, vagy amit szolgálni akarunk. Szenvedély vagy tisztaság, gyűlölet vagy szeretet: szolgáld, amelyiket akarod, de légy elkészülve rá, hogy bélyegét odanyomja homlokodra. Jézus végignézett a köréje gyülekezett sokaságon. Látta gondterhes homlokukat, látta arcukon, egész megjelenésükön a jövőtől, a holnaptól való félelmet, látta őket, akik olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. Látta, megszánta és igy szólt: “Jöjjetek én hozzám ... én megnyugtatlak. Vegyétek magatokra az én igámat.” Jézus végignéz rajtunk, a jövőtől, annak titokzatosságától, ránk szakadható veszedelmeitől rettegő gyermekein, megszán és az év elején elénkba állva igy szól: “Jöjj hozzám! Fogd meg a kezemet! Fogadj el társadnak, mesterednek és ebben az évben járjunk ketten együtt!” Ha elfogadjuk a meghívást, Reá bízzuk magunkat, akkor békét., örömöt ad nekünk. Örömöt, amelyet nem változtathat meg a külső körülmény változása, alakulása. Örömöt, melyre Ő maga mondta: “örömötöket senki sem fogja tőletek elvenni.” János 16:22. örömöt ad, amely olyan, mint a tenger mélyére lefektetett kábel, zúghatnak, tájtékozhatnak felette a hullámok, tombolhat a vihar: békén marad. Ez az öröm eltölti egész életünket, kisugárzik beszédünkből, cselekedeteinkből, kisugárzik szemünkből, arcunkról. Az év elején vagyunk. Útra indulunk. Mit hoz az év? Annak eseményei mit írnak arcunkra? Egy év múlva mi lesz homlokunkra írva? . . . Attól függ, hogy most, az induláskor kit választassz magad felett urnák? Ha Őt, akkor egy év alatt is sok fog az Ő nevéből odairódni homlokodra. IMA: Édes Atyám! Ha végignézek magamon, szivemen, lelkemen: nyomokat, felírásokat látok. Ott van a bánat, a csalódás, a gond, a munka, ott van a bűn nyoma. De ha nehezen kivehe- tőleg is, de ott van a Te nyomod is. Atyám! Itt, az indulásnál megígérem neked, hogy mások szolgáljanak bár más urat, én és az én házamnépe neked fogunk szolgálni. Téged vá- lasztlak Királyomnak, Uramnak. Vezess, oltalmazz, munkálkodj bennem. írd rá arcomra, ird rá homlokomra a Te nevedet és add meg azt a dicsőséget, hogy egykor én is ott lehessek, a hol szolgáid szolgálnak neked, és neved homlokukon lesz. Ámen. MI ATYÁNK . . . ÉNEK: 40. dics. 4. “Adj minekünk...” A ki hiszen a Fiúban, vagyon annak örök élete; a ki pedig nem hiszen, a Fiúnak, nem látja az életet, hanem az Istennek haragja marad rajta. (Ján. III. 36.)
