Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-16 / 3. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. ÜZENET. Egy hónap telt el azóta, hogy Nt. Újlaki Ferenc lelkész imája és a 90-ik zsoltár eléneklése bezárták a református nőegyletek kiküldötteinek első konferenciáját Ligonierban. Mintha még most is hallanám, amint szállt az ének hangja fel a magas égbe, az Ur elébe: “Te benned bízunk eleitől fogva. És ezután szétszéledtünk óriási távolságokra, hogy vigyük magunkkal az örvendetes hirt, hogy végre megmozdult a magyar református nők nagy serege és tömörülni óhajtanak országos szövetségbe. Felfrissült lélekkel, erős bizakodással jöttünk haza és elmondhatjuk, nemcsak lelkiekben volt számunkra gazdag december 16-ika, de rendkívüli sok tanúsága mellett alkalmunk volt tapasztalni, milyen testvéri melegséggel, gondoskodó szeretettel vettek körül minket az árvaházban azok, akik az árvák gondozását is oly lelkiismerettel végzik. Kedves nőtestvérem, te, aki ott voltál és meg- bizattál azzal, hogy beszámolj a konferencián tárgyaltakról, megtetted-e jelentésedet egyesületed tagjai előtt? Nagyon fontos, hogy a kiküldött delegátusok megkezdjék munkájukat, hogy az Országos Református Nőszövetség ez esztendőben munkájával bizonyítsa, hogy életképes. Ujesztendő elején, uj reményekkel, uj bizakodással nézünk a jövő elé. Kérlek azért titeket, akik együtt voltunk az első hivatalos találkozón, ragadjátok meg az előttünk levő reménységet és kezdjétek meg munkátokat. Rövidesen a Nőszövetség elnöksége külön is fel fogja hívni az egyleteket arra, hogy jelentsék be a Nőszövetségbe való belépésüket. Melyik lesz az első? (Zsid. 6. r. 10—20.) Addig is az Ur Isten áldását kérem az elvégzendő munkára és a derék munkások életére. Laky Zsigmondné, az Országos Református Nőszövetség elnöknője. “VESZTEK ERŐT Talán sohasem éreztük az erők szükségességét annyira, mint most, amikor olyan sötét felhők gomolyognak a fejünk felett, — és talán sohasem kiáltottunk annyi vágyakozással erő után, mint ezekben a küzdelmes, viharos időkiben. Honnan várhatnánk erőt? Olyan erőt, amely meg tud tartani a legkritikusabb pillanatokban is; amely képessé tesz ma, ihogy bízó, csendes lélekkel járjunk,- bármimt tombol is körülöttünk a vész. Honnan? Egyedül Jézustól. Ő tud egyedül erőt adni, mert Ő az igazi; az egyetlen erőforrás. De hogy ebből az erőforrásból vehessünk, összeköttetésbe kell lépnünk Vele. Keresnünk kell az alkalmakat a Vele való találkozásra. Tanulmány ózni, olvasni kell az Ő igéjében ‘kijelentett akaratát és engedelmeskedni kell annak. És ha igy létre jött közöttünk és Jézus között az élő összeköttetés, akkor érezni fogjuk annak a bőséges és gazdag erőnek az átáradá- sát a mi lelkűnkbe is. Az erőforrás kitárva előttünk, csak merítenünk kell. íme az ígéret: vesztek erőt! Csak meg kell hallanunk! Ezekben a megpróbáltatásokkal teljes időkben százszorosán fontos, hogy erősek legyünk, hogy derekasan megálljuk helyünket. “Vesztek erőt.” A fájdalmak és szenvedések jajjába, a keserű csalódások és veszteségek éjszakájába, mint egy tiszta ezüst harang csendül bele Jézus csendes, szelíd, nyugodt, biztató szava: Vesztek erőt! Vessük hát bele magunkat ebibe az élő erőforrásiba, kapcsoljuk bele életünket Jézuséba, és akkor lesz erőnk és a mi lelkűnkből is kicsendül Pál apostol ujjongó bizonysága: “Mindenre van erőm a Krisztus által, aki engem megerősít.” Takaró Gézáné. BESZÁMOLÓ A LIGONIERI KONFERENCIÁRÓL. A uniontowni egyház Nőegyletét Bányi János- né és Szűcs Gergelyné képviselték a nőegyletek ligonieri konferenciáján. Küldetésükről annak rendje és módja szerint jelentést tettek s Nőegyletük a jelentést örömmel vette tudomásul. Tagsági dij gyanánt elfogadták a tagonként 5 centben megállapított évi dijat. A kiküldöttek az árvaházról is szólották megbízóik előtt. Fontos dolognak tartanák, hogy ha már tanítónői állást tartunk fönt az árvaházban, legyen ott helyi, mindennapos iskola Public School jelleggel, legalább az alsóbb osztályokba járó gyermekek számára, hogy ne kelljen a kicsinyeknek naponként a távoli farmer Public Schoolba jánniok. A Nőegylet a helyes mederben vezetett árvaház segítésében a legnagyobb áldozatra is kész. (A Public School beállításának nem a tanítónő kérdése a legnagyobb akadálya. Sőt a kérdésnek ez a része egyáltalában nem is képezne akadályt. Szerk.)
