Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-06-18 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. A NEVETŐ ISTEN. ÉLŐIM A. Igazságos Isten! Jöjj a mi segítségünkre és ne engedd, hogy a hiábavalóságok foglalják le minden gondolatunkat. Teremts mibennünk uj szivet és uj lelket, hogy szólhassuk a Te nevedet félelemmel és örülhessünk néked reszketéssel. Busulásod haragját fordítsd el rólunk, hogy láthassuk a Te arcodon a szent elégedettség édes mosolyát s halljuk a Te Fiad ajkairól: “Jól vagyon jó és hiv szolgám, menj be a te Uradnak örömébe!” Amen! TANÍTÁS. Csudálatos kép: a nevető Isten! Talán megbotránkoztató is? Hiszen Istent kapcsolatba hozhatjuk tán mindennel e világon, csak a nevetéssel nem. Nem, mert szentségtörésnek tűnik fel. Pedig az alapige ezt mondja: “Az egekben lakozó neveti.” Mit vagy kit nevet? A gonoszságot. Vagy ha személy szerint akarjuk megnevezni, akkor a Sátánt. A keservbe merült sziveknek nagy vigasztalás az, hogy az egekben lakozó Isten nevet, mert ez a nevetés képezi az ő igazi orvosságukat. Érdekes, hogy a szomorúság központjába mindig és minden gondolkozás nélkül odaképzeljük az Istent, de rettegünk még csak a gondolatától is annak, hogy kapcsolatba hozzuk a vigassággal. Viszont a Sátánt meg ott látjuk mindenütt, ahol az embereknek öröm és vigasság az osztályrészük. Pedig ennek a megforditottja az igaz. Mert minden fájdalomnak van egy messzire visszanyúló oka és ezzel mindig kapcsolatba lehet hozni a bűnt, vagy más szóval a Sátánt. Viszont minden örömnek ugyancsak van egy messzire visszanyúló oka, amellyel meg mindig kapcsolatba lehet hozni magát a szerető és gondviselő Istent. Most már a mi elménknek minden gondolata lehet az Istené, de lehet a Sátáné is. Attól függ, hogy ki uralja elménket? Kinek a befolyása jut itt érvényre? A Sátán itt diadalra törekszik. Isten azonban elvárja tőlünk, hogy győzzük le és mi arassunk felette diadalmat. Lelkünket is meg akarja győzni a Sátán. És itt is nekünk kell a harcot véle megvívni és győzni. Mert ez az Isten terve. És az Isten bizik bennünk. Bízik rendületlenül. És Istennek nem szabad bennünk csalatkoznia! Hiszen ha Isten akarná, hát egy pillanat alatt végét vetné a Sátán hatalmának. De Isten ezt nem akarja. Mert nincs is rá szüksége. Isten tudja, hogy a Sátán hatalma csak látszólagos és tehetetlenségét előre látja. Tehát neveti, sőt még meg is csúfolja. Ennek a fejvesztett világnak ez a legnagyobb vigasztalása! És azután Istennek van bizalma a végső diadalban. Tudja, hogy az ő országa jön és az ő akarata meg lesz ezen a földön csak éppen úgy, mint odafenn a mennyekben. Éppen ezért nem esik kétségbe a végső diadal miatt. Isten országának eljöveteléért millió és millió lélek imádkozik és dolgozik s ennek az imának és munkának a jutalma csak diadal lehet. Az igazságért való küzdelem nem oly kockázatos, mint azt az első pillanatban elképzeljük. Mert bár van különbség a menny és a föld között, de ez a különbség csak ott jön be, hogy mig a mennyben Isten akarata mindig érvényesül, addig a földön csak akkor érvényesülhet, ha az ember akarata nem szegül ellene. Tudnunk kell ugyanis, hogy Isten az embernek szabad akaratot adott itt ezen a földön a jó és rossz cselekvésére. Tehát csak amikor az ember már annyira tökéletes lesz, hogy a jót minden körülmények között főbbe tudja helyezni a rossznak: csakis akkor lesz Isten akaratának szabad folyása ezen a földön. Ebből világosan kitűnik az, hogy Isten a világot csak úgy győzheti meg, ha az egyén akarata összhangba kerül az ő akaratával. Az igazság tehát akkor fogja a világot meggyőzni, amikor saját akaratunkat, minden fenntartás nélkül, alárendeljük Isten akaratának. Kezünkben van hát a siker kulcsa s ha igaz keresztyének vagyunk: szent bizalommal tekinthetünk Istennek nevető arcára! De Istennek nevetése a bátoritásnak szentsé- ges jele is egyúttal. Megmondotta prófétái által, hogy velünk lesz és nem hagy el bennünket; hogy oltalmazónk lesz és megment minket a veszedelmek közepette. Hiszen ő a mi teremtőnk, megtartónk, megváltónk és védelmezőnk. Nincs nekünk senkiben másban menedékünk! Az ő prófétái mondják: tűzön visz keresztül minket s nem égünk meg; vizen visz átal és nem merülünk el; jobbjával jobbunkat fogja és nem tévedünk el; utunkat megvilágítja és nem bukunk el. A vigasztalásnak, a bizalomnak, a bátorságnak és a végső diadalnak szent hitével vessük hát tekintetünket a nevető Isten arcára és szaggassuk le magunkról a világ bilincseit, dobjuk el köteleit, szolgáljuk az Urat félelemmel és örüljünk reszketéssel ! Mert boldogok azok, akik az Urban bíznak és tudnak igy kiáltani: legyen meg a Te akaratod! Ámen! UTÓIMA. “Szent, szent, szent a seregeknek Ura Istene, a menny és föld teljes az ő dicsőségével!” Óh legyen is szent a Te neved, örök Isten, és legyen neked dicsőség, tisztesség és hálaadás nemcsak odafent a magasságban, hanem idelent a földön is, hogy légy Ura az uraknak, Királya a királyoknak, nekünk pedig légy vigasztalónk, biztatónk és bátoritónk most és minden időkben! Ámen!
