Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-06-11 / 24. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1932. junius 11. No. 24. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th of January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG, McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. ITT MÁR CSAK AZ IMÁDSÁG SEGÍT. Magyarország egyik legismertebb és igen sokáig vezető szerepet betöltött íöura súlyos anyagi gondok közé került. A gazdasági életnek ij- jesztő leromlása nemcsak a kis vagyonok és a vagyontalanok között végzett jóvátehetetlen pusztulást, hanem itt-ott hatalmas vagyonokat is tönkre tett. Herczeg Festetich Tasziló kénytelen volt a legutóbbi időkben Budapest melletti verseny- istálóját árverezés alá bocsátani. Az árverésen a budapesti vágóhid lett a nyertes, mely halálra Ítélte a nemes állatokat. Megtudva ezt a Budapest környéki tehetősebb kisgazdák, magukhoz váltották — mivel pénzük nem volt — kukoricával, babbal, krumplival a hites versenylovakat, hadd maradjon fenn legalább az utolsó töredéke egy porba hullott nagy vagyonnak, melyet a gazdasági szélvész söpört el . . . * * * Románia talán az egész világ összes államai között a legkeservesebb szegénységgel küzd. A földek, melyek Ígérnék a dús termést, bevetetlenül maradnak, mert tulajdonosaik nem képesek a vetőmagot megvásárolni. Iparosok, akiknek eddigi életük két kezük keresetében volt, hónapok óta már sorfalat állanak, hogy néhány órai várakozás után legalább egy ebédre való könyörado- mányt vigyenek haza az éhező családnak. Most azután rátelepedett a végső nyomor jele is az országra, mert maga az ország jelentett csődöt. Eddig ha elkésetten is, de legalább ki tudta fizetni tisztviselőit, most már azonban ennek a kötelezettségének sem tud teljesen megfelelni. A legújabb kormányintézkedések egyike váratlanul beszüntette az összes állami nyugdíjas tisztviselők és alkalmazottak nyugdijának kifizetését. Erre a rendeletre egy eddig ismeretlen, borzasztó mélysége nyílt meg a kétségbeesett emberi léleknek: az igy kereset és megélhetés nélkül maradt öregek egy szivszaggató kéréssel fordultak az állami hatalmasokhoz, melyben könyörögnek, hogy ha már mindent elvettek tőlük, ne engedjék, hogy éhen haljanak, hanem végeztesse ki őket az állam, mert ők nem birják tovább az életet . . . * * * Csöndes méltósággal szelte egy óceánjáró a tenger hullámait, melynek fedélzetén nyugodtan sétált egy rendkívül kegyes beszédű asszony. Mindenkinek, akivel nehány szót váltott, tudott mondani egy-egy idézetet a Bibliából. Egyszerre azonban haragosra fordult az idő. A hajót hegyma- gasságu hullámok hajigálták ide s tova. A kegyes beszédű asszony is elvesztette higgadtságát és szorongva kérdezte a kormányost, hogy van-é remény a megszabadulásra. A viharhoz szokott tengerész nyugodt hangon válaszolt: “Asszonyom, mindnyájan Isten kezében vagyunk.” Rémült kiáltás tört ki erre az asszonyból: “Jézus, Mária! hát már ennyire vagyunk?!” . . . * * * Pittsburgh városában él egy hittel teljes keresztyén lelkipásztor. A nagy város nyilt és rejtett nyomora egyaránt nyilvánvaló előtte. Sokáig gondolkozott rajta, hogyan lehetne az egész világra reá ereszkedő megpróbáltatáson segíteni, mig végre megtalálta az egyetlen utat. Minden este könyörgő imádságra gyűjtötte össze gyülekezetét a templomban. Nem a hatalmasok elleni gyűlölet fegyverét, hanem a Leghatalmasabb előtt való könyörgés fegyverét, — nem a test, hanem a lélek kardját, — nem e világnak segítségét, hanem egy másik világét akarja ez a gyülekezet lekönyörögni az Istentől, mert semmi más, de az még tud segíteni . . . * * * A fenti történetekben a magunk élete és lelke néz velünk farkas szemet. Hány amerikai magyarnak a háza felett, aki évekkel ezelőtt még nyugodt, boldog öregség felé nézett, ütik meg az árverés dobját és lesznek koldus szegények? Hány családnak kell sorfalat állani a napi kenyérért, mert már az ínség végső sürgetése kopog az ajtókon? Hány lélek gondolta magáról azt a nyu-
