Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-05-28 / 22. szám

_L AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. A LELKIISMERET SZAVA. Jób 18:11. ELÖIMA: Irgalmas Isten, könyörülő Atyánk! Félelmek vesznek körül bennünket mindenfelől s a leg­nagyobb félelem bennünk lakozik. Borzadva gon­dolunk bűnös voltunkra s keresvetkeressük a szabadulást. Hol találhatnánk meg azt Rajtad kívül... ? Óh jöjj tehát s légy nekünk segít­ségünkre, a Jézusért. Ámen. TANÍTÁS. A szent hirében álló öreg gyű­rűt ajándékozott királyi hercegének. A gyűrű nagy értéket képviselt. De nem az tette értékes­sé, hogy gyémánt, rubin és drága gyöngy ékesí­tette, hanem az, hogy volt annak egy titokzatos tulajdonsága. Ha viselőjének ugyanis valami go­nosz vágya, indulata vagy gondolata támadt, nyom­ban összébb húzódott ujja körül és fájdalmas nyomást gyakorolt rája, intve, figyelmeztetve ez­által gazdáját a bekövetkezendő veszedelemre. Ez a mesebeli gyűrű maga a lelkiismeret. Is­ten ajándékozta ezt mindnyájunknak. Ha engedel­meskedünk szavának: békességet nyerünk. Ha nem hallgatunk reá: szenvedni fogunk. Shakespeare a világirodalomban a lelkiismeret rajzolásának legnagyobb mestere. Machbet cimü müvében leirja, hogy a nagyravágyó Machbet és még nagyobbra vágyó felesége miként gyilkolják meg királyukat csak azért, hogy a trónt ők fog­lalhassák el. Nemsokára ezután bűneik tudatára ébrednek s a nagy drámairó ekkor valami megka­pó hűséggel és csudálatos erővel irja le Machbet és felesége borzalmas lelkifurdalását. Ez a sze­rencsétlen gyilkos szinte irigyli királyát, mert az már halott. Felesége pedig révedezve nézegeti kezeit és borzadva kiált fel: “Itt van! itt van szaga a vérnek mindig! Óh e kicsi kezeket Ará­biának minden illata sem teszi többé kedvessé!” Nincs fájdalmasabb valami ezen a világon, mint mikor az emlékezés visszanyúl a múltba és a lelkiismeret itélőszéke elé idézi az elkövetett bűnt. És a lelkiismeretnek van szava. Tud beszél­ni. Nézd csak: most is itt áll előtted és beszél. Mikor Lincoln Ábrahám még csak ügyvéd volt, mindenki tudta róla, hogy nincs az az em­ber a világon, akinek ügyét elvállalná, ha az igaz­ság nem az ő oldalán van. Egyszer egy gazdag ember meg akarta őt ügyvédjének fogadni. Meg­hallgatta az embert és igy szólt: “Ha a törvény rideg betűjét vesszük, önnek nyert ügye van. De ha az erkölcsi igazságot nézzük: akkor menthetet­lenül el van veszve. Keressen magának más ügy­védet, aki önnek ezt az ügyet megnyerje. Én nem tehetem. Mert mig az esküdtek előtt az ön érdekében beszélnek, állandóan ez motoszkálna fe­jemben: Lincoln, te egy semmirekellő gazember vagy!” Lincoln nem volt hajlandó, még jó fizetésért sem, lekiismeretét elaltatni. Pedig tudta, hogy csak a törvény rideg betűjét kellett volna szem előtt tartania és az ügyet kényen megnyerte vol­na. De ő előtte az erkölcsi igazság sokkal több, mint a formaság. Lelkiismerete azt mondta neki, hogy az igazság ellen ne cselekedjék, — és nem cselekedett. Óh igen! a lelkiismeretnek van szava és tud beszélni! Ezer és ezer könyvet írtak már a tu­dósok erről a láthatatlan bíróról: a lelkiismeret­ről s valamennyien megegyeznek abban, hogy a lelkiismeretnek szava az Isten szavának susogása az emberi lélekben. Olyan ez mintha az ember szünet nélkül örökké hallaná, hogy valaki emlé­kezteti őt azokra a mindent látó szemekre, ame­lyek elől nem lehet semmit eltakarni; azokra a mindent halló ffiilekre, amelyek elől nem lehet sem­mit eltitkolni, és az ítélet könyvére, amelyben minden cselekedet föl van jegyezve. A kisértés órájában megszólal a lelkiismeret és figyelmeztet. A habozás percében már elitéi. Az elbukás pillanatában pedig lesújt és kérlelhe­tetlenül büntet. Óh a gonosztevő előtt nem ok­vetlenül szükséges a börtönt, a korbácsot, a hó­hér báróját mutogatni! Kiséri őt állandóan a legfélelmesebb bosszúálló: a büntető lelkiismeret. De megtörténhetik az is, hogy a lelkiismeret kiég és elhallgat. Ez aztán már örök kárhozatot jelent. Mindaddig, amíg suttogása ha bágyadtan is, de hallatszik: van remény. Addig még meg­találhatod és megmentheted magad, mert az utol­só alkalom még nem repült el. Vigyázz, hogy ezt el ne szalaszd! Jusson eszedbe, hogy amikor a lelkiismeret beszél: Isten az, aki beszél! Fogadd meg szavát. Ne fordulj el tőle. Állj meg a bűnnek utján. Térj vissza Hozzá. Ne bocsásd el füled mellett a lelkiismeret kérő, intő, figyelmeztető szavát, mert.jaj lesz neked, ha már az Ítéletet mondja ki feletted! Ember! Szállj magadba, mielőtt halá­los Ítéletedet hallanád. Ámen. UTÓIMA: Hálát adunk neked, jóságos Isten, hogy szóltál mi hozzánk és megértetted velünk, hogy a lelkiismeret szava a Te beszéded a mi lel­kűnkben, amely álandóan int és figyelmeztet bűneinkre. Óh őrizz meg minket attól, hogy lelkiismeretünket valaha is elaltassuk. Sőt cse­lekedő, hogy annak szava szóljon a mi lelkűnk­ben mindenkor és mi mindig hallgassunk inté­seire. Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents