Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-05-14 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 6. Közös terveket dolgozhatnának ki a jótékonyság gyakorlására, mint a szegények, öregek, árvák fehérneművel, esetleg ruhával, cipővel való ellátására, tejalap létesítésére stb. Mindegyik egylet tesz valami jót, közölné a másik egylet tagságával, annak okulására, hogy mit tesz. 7. Béke és Revíziós napokat rendezhetnének. Milyen sokat tehetnének a Krisztus leikétől ihletet nők arra, hogy a béke és igazság ügye előmozditassanak. 8. Kerületi gyűlések rendezése és az azokon való megjelenés kitűnő alkalmat ad a testvéreknek, nem ritkán szomszédos testvéreknek a találkozásra, a megismerkedésre, egymás buzditására. 9. A magyar vallásos és szépirodalom valamint a költészet munkáival való foglalkozás vagy foglalkoztatás a hazafias és vallásos életben való növekedés ügyét szolgálná. A fentiek javaslatok. A legközelebbi évi nagy gyűlés dönt véglegesen. Elvesznek a javaslatokból, vagy hozzátesznek. De a fentieket tárgyalják gyűléseken, hogy elkészülve jöjjenek a nagy gyűlésre. Eddigi megállapodások szerint a nagy gyűlés Ligonierban, augusztus 29. és 30-án lesz. REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. “EV. REF.” Otthon, főleg a felvidéken, több olyan gyülekezet van, amelynek hívei vegyesen adódnak ösz- sze evangélikusokból és reformátusokból. Régebben a két közegyházinak külön egyezménye is volt ezekre a gyülekezetekre nézve s noha ez az egyezmény ma már nincs érvényben, maguk az egyházak a valóságban még mindig megvannak s előszeretettel nevezik magukat evangélikus és református — röviden ev. ref. egyházaknak. Hivatalosan azonban ma már még ezekre az egyházakra nézve sem áll az “ev. ref.” elnevezés s még kevésbbé áll fent a református közegyházra nézve, amelynek régebben szintén “ev. ref.” volt a hivatalos neve. Ebben az esetben az “ev. ref.” evangélium szerint reformált egyházat jelentett. Ez az elnevezés azonban igen nehézkes volt s szükségesnek látszott, hogy egyházunk neve egv- szerüsittessék. A zsinat meg is cselekedte azt és a közegyház nevét egyszerűen református egyház névben állapította meg. Ettől fogva az “ev. ref.” jelzés a közegyházra nézve is megszűnt s többé nem mondjuk, hogy “ev. ref. egyház”, vagyis: e- vangelium szerint reformált egyház, hanem egyszerűen igy: református egyház. Az öntudatos református ember azonban nagyon jól tudja, hogy az ő egyháza az evangélium szerint van reformálva s hogy az egyszerű “református” névben már benne van az “evangélium szerint reformált” értelem. Ebben az értelemben büszkén viseli azt, mert tudja, hogy az ő református egyháza a legtökéletesebben hirdeti és tanítja Krisztus Evangéliumát. UJ GAZDÁT KAPNAK A “CSENDES ÓRÁK”. Három esztendeje írja már lapunkban Uj- laky Ferencz toledoi lelkész a “Csendes Órákat”. Három hosszú esztendeje, hétről-hétre nyitja föl előttünk lelkének gazdag forrásait s az örök írásnak tengeréből három esztendeje halászgatja mindnyájunk javára azokat a drága gyöngyöket, amelyek rendelkezésére állnak ugyan mindenkinek, de jó búvár legyen, aki ez elrejtett kincseket biztos szemekkel látja meg, ihletett s elhívott lélekkel száll alá a mélységekbe, az írás mélységeibe s kiválasztja számunkra a legdrágábbakat. Ujlaky Ferencz a legjobb búvárok egyike, aki nemcsak napvilágra hozza, hanem művészi lélekkel ki is csiszolja, keretbe is teszi a felhozott gyöngyöket anélkül, hogy azok bármit is veszítenének abból az értékből, amit egyedül Istennek lelke kölcsönzött számukra. írásai absolut értékek s nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy azoknál jobbakat sem külső formára, sem belső tartalomra nézve, hazai egyházi lapjainkban sem olvashatunk. Három évi szakadatlan munka után pihenőt kért a maga számára s teljes mértékben megszerezte a jogot erre a pihenésre. Mi hálásan köszönjük eddigi munkálkodását s tudjuk, hogy ha más téren is, de munkaerejére ezután is mindig számíthatunk. Ujlaky Ferencz helyét a “Csendes Órák” írásában Tóth Mihály detroiti lelkész foglalja el, akit a REFORMÁTUSOK LAPJA olvasói előtt ,nem kell bemutatni. Ő is egyike a legélénkebb igehirdetőknek, aki főleg pompásan alkalmazott hasonlatai, mindig találó megjegyzései révén vezet bennünket közelebb és közelebb az Igazság megértéséhez. Szívesen köszöntjük szükebb körű munkatársaink sorában s szeretettel ajánljuk őt olvasóink figyelmébe. — KI A SZEGÉNY és ki a gazdag? Ha ebben a városban bárkihez odamennétek azzal: Építs fel egy templomot! — megdöbbenve válaszolna: szegény vagyok hozzá! Viszont legtöbb református templom gerendáját a szegénység erdejéből vágták, tégláit Ínségesek szenvedéseinek tüzében égették. Azok azt mondották: akármilyen szegények vagyunk is, elég gazdagok vagyunk arra, hogy Istennek áldozzunk. Muraközy Gyula,
