Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-05-14 / 20. szám
No. 2o. Szám. Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKEESPORT, PA., 1932. MÁJUS 14. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th oi January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. A PÜNKÖSTI LÉLEK. Csudálatos események kiapadhatatlan, örök forrása! A pünkösti lélek, mely a bátortalan tanítványokat bátrakká tette. Megtanította őket más nyelveken szólni, mint eddig beszéltek. Gyűlölet, halálos ellenségek vették körül őket s a kereszt árnyékában szólták bátran a szeretetnek, a testvériségnek, a békességnek szavát. Csak egyszer volt-é ilyen ereje a pünkösti léleknek? Csak egyszer volt-é keresztre feszítve Krisztusban a szeretet, a jóság, testvéreknek egymásra ismerése? Csak egyszer volt-é szükség arra, hogy a pünkösti lélek békét hirdessen az emberek között... ? Az amerikai magyar reformátusság régtől, talán a kezdet kezdetétől viseli magán a széthúzás keresztjét. Ha olykor-olykor átsuhant is rajta a pünkösti lélek — ha néha-néha, bizony- nagyon ritkán! úgy is tűnt föl talán, hogy megszületik végre az igazi életet adó békessége: az átsuhanó Léleknek szárnyai csak kicsiny köröket érintettek s amidőn egyetemesnek látszott, vagy Ígérkezett is az: előállt az ember a maga földi igényeivel, kicsinyességével, hiú dicsőségével s a béke galambja szárnya-szegetten volt kénytelen tovább szállani. Botorság volna odaállani s közülünk bárkinek is mellveregetve azt mondogatni: Atyám, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek... Ha jövendő üdvünket keressük: balgaság volna előbb áldozatok után kutatni az emberi igazság számára. Jézus nem azért jött, hogy bárkit is elveszitsen, hanem azért, hogy mindeneket megtartson. A magunk részéről ezzel a lélekkel fogadjuk a “Magyar Egyház” legutóbbi számának vezető cikkét, amelylyel szemben ha maradt is fönt talán valami aggodalom, az nem egyéb, mint a tusakodó léleknek kérdése: vájjon a pünkösti léleknek előre vetett sugara-é az? Vjajjon lesz-é annyira átütő ereje, hogy gondolkodóba ejtsen másokat is? Vájjon megértünk-e már annyira, hogy tudjuk meglátni egymásban a testvért, a magyart, a reformátust s együttvéve is: a magyar reformátust? Ha igen: akkor bizonyára megtérünk mindnyájan még a bűnöknek bocsánat- jára is és venni fogjuk a Szent Léleknek ajándékát. Ez az ajándék nem lehet más, mint a szemek megnyilatkozása. Meglátása annak a képtelen helyzetnek, amelyben az amerikai magyar reformátusság tekintélyes része él, már akár közvetlenül, akár csak lelkén keresztül érzi is a sebeket. Meglátása a megoldás lehetőségeinek s meglátása a lehetetlenségnek is. Az élet oly rövid: mi szükségünk van arra, hogy annak napjait hiábavaló tusakodásban töltsük el... ? Csudának látszik talán — de a pünkösti Lélek csudák kutforrása. Vajjön fogunk-é inni ebből a forrásból...? VINTONDALE. Picinyke kis egyház az Allegheny hegység egy völgykatlanában. Évekkel azelőtt még tűrhető számban volt népe, de jött az egyetemes gazdasági válság. Máról-holnapra lezárták a wehrumi bányát s a gyülekezet máról-holnapra elveszítette létszámánek felét. Akik megmaradtak, til-tul ha dolgoznak s aki csak tehette, meneküit a pusztulásra Ítélt kicsiny bányaplace-ről. Van csinos temploma, parókiája s a lelkész-család ma már ködülbelül egy tizedrészét alkotja a gyülekezetnek, amely 8-10 családot ha számlál tagjai között. El lehet gondolni, hogy mily küzdelmek között tartják fönt éltüket. És azért mégis . . . külön cikk élére kerül Vintondale neve. Múlt heti számunkban az Emergency Fundról írva, ezt jelenthettük: “A vintoindalei egyház $5.00, Nőegylet $5.00, Vasárnapi dskola $5.00.” Idézhetjük még a másik, ta-
