Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-05-07 / 19. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A LELKÉSZEK KÉRDÉSE. (Folytatás a 4. oldalról) tarthatna számot az amerikai magyar református- ság Megváltójának címére, mert akkor egész bizonyosan ott rejtőzne nála a többi nagy kérdések megoldása is. Sajnos, ezzel a képességgel nem áldott meg bennünket az Ur s alig hisszük, hogy akadna közöttünk egyes ember, aki erre és a többi kérdésre megnyugtató feleletet tudna adni. Amire azonban egy ember nem képes: azt sokkal nagyobb reménynyel adhatja meg a közös tanácskozás. Az a bizottság, amely a Tóparti Egyházmegye határozata alapján remélhetőleg nemsokára összejön, bizonyára találni fog erre a kérdésre is megoldást, hiszen amint mondani szokták: több szem többet lát. És mennél több szem: annál többet lát. Vessük hát szemünket mindnyájan a kérdésre és igyekezzünk megoldást találni. Olvasóink köréből nagyon szivesen veszünk javaslatokat nemcsak erre, hanem az összes szóban forgó kérdésekre nézve s ha ilyen vélemények, javaslatok érkeznek be: annak igen nagy hasznát látja majd az összeülendő közös bizottság is. REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. E rovatban szivesen közlünk minden feleletet a föltett kérdésre: mit csinálna a világi, ha ő pap volna? — és mit csinálna a lelkész, ha ő világi ember volna? Egyetlen kérésünk, hogy a feleletek rövidek és tárgyilagosak legyenek. Vagdalkozó,. sértegető válaszokat semmiesetre sem közlünk. A fölmerült gondolatokkal pedig külön cikkekben fogunk foglalkozni. — Szerk. Ha én világi volnék ... 1. Nem ismernék külön papi és egyháztagi erkölcsöt, mert ilyen; nincs. 2. Komolyabban venném az egyetemes-papság elvét, tudván azt, hogy minden keresztyén köteles életével és szavával az Evangéliumot hirdetni. 3. Úgy tekinteném az egyházamat, mint amely nem csupán engem szolgáló intézmény, hanem a- rnelyet elsősorban nekem kell szolgálnom. 4. Azt várnám lelkészemtől, hogy igehirdetésében ne politikai, társadalmi és gazdasági problémákat igyekezzen megoldani, hanem az Igét hirdesse. 5. Érezném mindég, hogy amint a lelkészen ott van az egész gyülekezet szeme, úgy az én életemet is figyelik mindnyájan:, ezért nagyon is kötelességemnek tartanám a példás, jó életet. Szivesen olvasnám e helyen az említett gondolatokra egyháztag testvéreim megnyilatkozásait: Draskóczy István lelkész, Leechburg, Pa. KÉRDÉSEK — FELELETEK. Pavlóné testvérünk (Whiting, Ind.) irja: “...az Evangélium a mi hitünknek a kősziklája s ugyanakkor sajnálattal kell látnom, hogy ez a szép elnevezés “evangéliumi reformált” lassan elmúlik, mind gyakrabban Írják az egyszerű “református” nevet lelkészeink, holott ez nem adja meg teljesen a mi vallásunknak az értelmét...” Válasz: a mi vallásunk valóban “Evangélium szerint reformált”, azaz. a Szent írás tanítása szerint megtisztított, megújított hitvallás. Egyházaink és templomaink hivatalos elnevezésénél régebben csaknem rendszeresen s újabban már inkább elvétve találjuk ezt a nevet “Ev. ref.” Ez a két röviditett név azonban azt jelenti, hogy “evangélikus és református” és nem “evangéliumi reformált”. A Luther tanítását és a Kálvin tanait követő protestánsoknak az c- gyesült gyülekezetét, vagy templomát nevezték az “ev. ref.” közös névvel. Ahol tehát csak reformátusok vannak egy gyülekezetben, ott nincs értelme az “ev. ref.” névnek. Orosz Ferenc (Columbus, O.) presbyter a lápunk 16-ik számában kifogásolja, hogy miért ne vezzük az egyháztagokat “világiak”-nak. Válasz: Igazi értelme szerint ez egyszerűen csak megkülönböztetés a lelkészek és hívek között. A lelkészek az Urnák a felszentelés által hivatalossá vált lelki munkásai s mint ilyenek lelkiek, szemben a megtért és Isten rendelései szerint élő hívekkel, akiknek élethivatása a világban van, azaz “világiak”. De mivel lelkész és hivő egyaránt Istennek gyermeke s valóban mindnyájan egyek és örökös- társak a Krisztusban:, egyikre sem alkalmazható többé világias értelemben a “világi” elnevezés. Vájjon nem tudnánk mi is az angol “layman,” elnevezéshez hasonló jó nevet találni híveink számára a mi nyelvünkben? Gergely Imre (Fords, N. J.) a zsoltárokon és dicséreteken kivül semmi más éneket nem énekeltetne. Válasz: Alig van vallásosabb tárgyú ének a zsoltároknál. Össze gyűjtöttek a Szent írásban is. De ahogy Dávid király Istentől ihletett énekiró volt, épugy a Lélektől ihletett kegyes emberek írták a dicséreteket is, de itt sem állunk meg, mert hiszen folyton fejlődik a vallásos ének gyűjtemény. Milyen kár és tévedés tehát kegyes maradiságból elzárkózni a méltó uj énekek megismerése elől, csupán azért, mert azok újak. Pocsik Mihályné (Pocahontas, Va.) megjegyzését az egyházi helyiségben való italárusitásról és káromkodásról minden egyháztagnak jóvá kell hagynia. Jézus kevesebb bűnért űzte ki a jeruzsá-
