Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-05-07 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Ujlaky Ferencz lelkész. JEFTE LEÁNYA. A szülei szeretetre emlékezés napján. IMA: Édes Atyám! Az élet harcteréről jövök hozzád. A harcot, a küzdelmeket hátam me- gett hagyva, veled akarok lenni, Istenem! Előtted akarom kipanaszolni szivemet, mert általjárta azt az éles tőr, megzebezte az élet, az emberek hálátlansága, szeretetlensége, megsebezte a bűn. Reád és azokra akarok emlékezni, akik igaz, őszinte szeretetükkel olyanok lelkemnek, mint a lankadó virágnak a harmatcsepp. Jöjj azért hozzám! és ne bocsáss el addig, mig meg nem áldasz, míg el nem látsz elégséges utravalóval. Ámen. BIBLIAOLVASÁS: Bírák 11:36. Egy kinai legenda szerint a császár olyan harangot akart öntetni a pekingi templomba, amelynek hangja felülmúljon minden más harangét. .Maga elé hivatta az udvari harangöntőt és azt mondotta neki, hogy fényes kitüntetésben részesíti, ha kívánságát teljesiti, ellenkező esetben halállal lakok A harangöntő munkához látott. Megöntötte a harangot, de összetörte, mert nem volt megfelelő. Újra próbálkozott, de nem sikerült. Minden reményről lemondva várta a halált. Mikor a harangöntő lánya megtudta apja szomorúságának okát, elment a jóshoz, a ki azt mondotta, hogy a harang csak akkor fog sikerülni, ha egy ártatlan leány vére keverekedik az öntvény közé. A leány hazaérve bement apja műhelyébe. Az éppen a harangöntéshez szükséges anyagot olvasztotta. Forrt, sistergett az érc a hatalmas üstben. A leány belevetette magát az izzó, folyékony ércbe. Vére belekeveredett a harang anyagába és a harang olyan szép hangot adott, hogy ámulatba ejtett mindenkit. Az önfeláldozó szeretet hangja csendült ki belőle. A mi emberi életünkbe is belekeveredett, beleolvadt az önfeláldozó szeretet vére. Édes apánk, édes anyánk, önfeláldozó szeretete, beleolvadt a Krisztus önfeláldozó szeretete. Minél több olvadt bele, annál szebben cseng életünk harangja. Ezért mondotta ennek az országnak egyik nagy embere “Mindent, a mi van, édesanyámnak köszönhetek!” Akár tudsz róla, akár nem véredbe, lelkedbe, szivedbe, gondolkozásodba, bele van olvadva szüleid szeretete és Jézus szeretete. Ez csendül ki belőle. E nélkül repedt, kongó harang az életed. Erre az életünkbe beleolvadt szülei szeretetre emlékezünk ma. De nem elég csak emlékezni. Többet kell tenni. Azt, a mit Jefte lánya tett. A szeretetért viszont szeretettel fizetni. Az igaz szeretetnek első gondolata nem önmaga, hanem szeretetének tárgya. A Jefte lánya szerette édesapját. Tudta, érezte, hogy apja életének vigasztalása, öröme, ereje ő. Annyira szerette apját, hogy életét adta érette. A csendes estéken Jefte ölébe véve leányának fejét, haját simogatva, beszélgetett vele Izrael nagy veszedelméről, elmondta fogadalmát. És mikor atyja a győzelmes csata után boldogan jön haza, először lányával találkozik. A lány tudta, hogy mit jelent ez. Szivét hősi elszántság tölti el és igy szól: “úgy cselekedjél velem, amint fogadtad az Urnák.” Szereted szüléidét? szereted anyádat? mit tudnál áldozatul hozni érettük? Jefte lánya megtanulta azt, hogy a gyermekeknek részt kell venni a szülők áldozathozatalában. Mily kevesen gondolnak erre. A gyermekek egészen természetesnek veszik azt, hogy a szülők fáradjanak, küzdjenek érettük, de hányadik gyermek gondol arra, hogy neki is dolgozni, áldozni kell szülőjéért?! Neki is ki kell venni részét a teherhordozásból?! Sok gyermek van, a ki, mikor szárnyaira kél és kirepül a családi fészekből, mert eléggé megerősítette a szülei szeretet, akkor elfelejtkezik a fészekről, elfelejtkezik a nevelő, gondoskodó szeretetről. Jefte hőslelkü leánya példaképe az igazi gyermeki szeretetnek. Kérhette, követelhette volna a szabadulást, de visszautasította. Az apja becsülete az ő becsülete is. Inkább meghalt, de nem akarta, hogy apja áthágja fogadalmát. “Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja . . .” Annak adni, akit szeretünk, nem teher, hanem kiváltság, boldogság. A kit igaz szeretettel zártunk szivünkbe, azért még meghalni is boldogság. Ilyen szeretettel szeretjük-é szüleinket? — Szeretjük-é azt, a kinek szeretete felülhaladja a szülői sziv szeretetét, szeretjük-é Istenünket? Szeretsz? Igen? Miben mutatod meg? IMA: Istenem! áldott légy minden áldásodért, de különösen áldott légy a családi élet puha, meleg fészkéért, a legnagyobb földi szeretetért, a szülői szív szeretetéért. Istenem! tudom, hogy szeretteim is egyre vágynak, Te is egyet kívánsz, azt, hogy viszont szeresselek. Segíts, óh Jézusom, hogy őszinte szeretettel szerethessem azokat, akiknek önfeláldozó szeretete beleolvadt az én életembe, segíts, hogy szeresselek Téged. Ámen. MI ATYÁNK...
