Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-30 / 18. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAP JA A FALÁBÚ EMBER. Irta: Gárdonyi Géza. A kocsmáros udvarán két napszámos ebédel. A földön ülve esznek, az istáló fala mellett s első pillantásra azt lehetne vélni, hogy földet esznek. De nem földet esznek: kenyeret. Az udvaron üres hordók hevernek szanaszét, s a levegőt dohos borszag hatja át. Ezek a napszámosok hordót mosnak itten. De ne gondolja senki, hogy én a hordómosással, meg az ehető földdel a piaci szocializmusnak szállítok -ezúttal hangokat. Ezek a napszá- moskodó paraszt emberek nem értenek más munkát, csak amit kézzel, testi erővel lehet dolgozni, s nemhogy morognának az aljas munkára, sőt áldják a szerencsét, hogy éppen őket bízta meg ezzel a korcsmáros. S ha valaki azt mondaná nekik: Emberek, ne egyétek azt a sületlen kenyeret, hanem ime, az urak asztaláról egy tál osztriga! — bizony az orrukat fintorítanák reá. Az a rut parasztkenyér Ízlik nekik; annyira Ízlik, hogy két pofára eszik, s bár minden orvos fejet csóválva nézné ezt az e- vést, ők bizony jól berakodnak, és nem kell nekik utána se Seidlitz-por, se karlsbadi kúra. Az egyik negyven esztendős lehet. Nehézkes, négyszög ember, noha nem nagytermetű. Arca: bárgyú, kifejezéstelen. Ámbátor az is lehet, hogy nem bárgyú, csak éppen, hogy széles az arca és hogy szőke, azért látszik kifejezéstelennek. A másik valamivel fiatalabb, hosszu-nyaku és lógó-bajuszu emberke. A ballába térden alul bot: falábú. Ruhája foltos, mint a társáé. Csakhogy a társa bekecse elől foltos az ujj belső felén, emezé meg könyéken is. Ebből látszik, hogy amaz nem ér rá könyökölni. A falábú ember fején elviselt katona-sapka kéklik. Ez már értelmesebb arcú, elevenebb mozgású ember. De lehet, hogy itt is csalódunk: a fekete szemű, sovány arcú emberek mindig eszeseknek látszanak. Ámbátor mi szükség észre faluhelyen? A kocsmáros kutyája (megláncolt fekete-fe- hértarka komondor) ott ült előttük amennyire csak a lánca nyulott, és a nyálát csurgatva nézte, hogyan rakja a két ember a falatot a szájába. A falábú vetett neki a kenyeréből. A másik nem állhatta meg szó nélkül: — De bőven vagy! A falábú szemhéja megrándult: — Nem sokra keresek: jut belőle ebnek is. Amaz hat gyermekért dolgozik; emez afféle rideg-legény. (Falábú emberen nem kapnak a lányok.) Ismét vetett a kutyának. — Látod, — mondotta, — ez a kutya olyan, mint a báró: mindenkit megmorog. — Hát aztán? — Morgó fellegből hull az áldott esső. És a combját veregetve fordult ismét a kutyához : — Gyér ide Bosnyák! A kutya a farkát csóválta. — Meg is simogatom. — Nem tanácsolnám, — szólt a másik szinte meghökkenve. Mert dühös, ember-faló dög volt az az eb. Éjjel, mikor szabadon járt-kelt az udvaron, maga a zsidó is kiszólt neki előbb, mielőtt kitette volna a lábát, nehogy a kutya félreismerje. A falábú közelebb mozdult a kutyához: még egy falatot nyújtott neki, aztán megveregette a fejét. A kutya engedte: nyájasan, szinte hódolattal nézett az emberre. A falábú aztán visszaült a társához és elrakta a maradék-kenyeret a tarisznyájába. —- No, — mondja vigan, — erre most a pincéből lenne jó inni egyet. A másik mélyet pillantott: —■ Nem is hi minket többet a zsidó! Ez azt jelentette, hogy aki a zsidónál dolgozik, illenék innia. De ő nem költ borra, mert gyermekei vannak, a másik meg azért nem költ, mert válogatós a dologban: sem aratni nem jár, se kapálni. Az ilyennek úgy kell szorongatnia a garast, hogy eltartson egyik könnyű munkától a másikig.-— Hát én .nem iszok, — mondta a falábú, — mert ennek a Mózesnek nincs igazi bora. Ha igazi bora volna, nem ilyenkor mosatná a hordót, hanem ősszel. A másik meg evett, s evés közben megállt a tekintete a társán: mindég csodálta az okosságát. Ama folytatta: — Van pedig igazi bora is. Van. De abba nem mártod a nyelved. S hogy a másik még falatozott, tovább beszélt : — Van ebben a pincében egy kis penészes hónom-alja hordó. Husz-huszonöt literes legfeljebb. Hanem abban ám olyan bor van, hallod Áb- ris, hogy térdepelve innád meg, ha ugyan ihatnád. — Hm, — mondotta Ábris. A falábú elővette a pipáját, és szivarvéget morzsolt belé, — útfélen fölszedett szivarvéget. (Folytatása következik)
