Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-16 / 16. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. HA ÉN PAP VOLNÉK... (Első válasz a múlt számban felvetett kérdésre.) Nagy tiszteletű Szerkesztő Ur| Az olvasott kérdésre szeretnék én is néhány szó választ adni: 1. Ha én pap volnék, nem hívnám az egyháztagoknak “világiaknak”. Sok református egy- iháztag önként lesz tagja az egyháznak, teljesen elszakadva a világtól, azért, hogy Isten országát keresse. Ezek is Isten gyermekeinek hivatnak tehát s így szerintem Isten gyermekeit helytelen, világiaknak nevezni. 2. Különösen ha' én egyházmegyei elnök lennék soha sem hanyagolnám el az egyházaknak a látogatását. Ha valamikor, úgy ez a mostani világ ezernyi nehézség elé állit minden egyes embert s igy természetesen az agyházakat is. Honnan meríthetne jobb és méltóbb biztatást egy egy elcsüggedt egyház s annak lelki vigaszt kereső tagjai, mint épen ezekből a vezető lelkészi látogatásokból. Talán nagyon egyszerűen hangzik mind a két válaszom, de nekem fontos és mindenesetre jó indulattal Írom. Testvéri szerettei Orosz Ferenc, columbusi elöljáró. EGYÜTT ÉS EGYMÁSÉRT! Az együtt-tartásra, egymás terheinek viselésére mindig szükség volt és mindig szükség lesz. Szükség van arra az amerikai magyar református egyházi életben különösen most, amikor nemcsak a gazdasági válság, hanem a rohanó idő is fenyeget bennünket, fenyegeti egyházi életünket Ismételten szóvá tettük már a kisebb egyházak helyzetét, amelyeket szinte lehetetlen feladatok megoldása elé állított Istennek akarata. Egyenesen létfenntartásukról van szó s arról, hogy templomaikban ne némuljon el Isten igéjének hirdetése s azzal együtt ne veszítsen el egy-egy őrhelyet az amerikai magyar reformá- tusság. Föntmaradásuk nemcsak a saját érdekük, hanem egyetemes és igen fontos érdeke mindnyájunknak. A kérdés megoldására mi csak egy módot látunk: a kisebb egyházaknak össze kell állaniok s igényeiknek kevés mérséklésével közösen kell gondoskodniok jövőjükről. Sorsukat, jövendőjüket azonban nem szabad pusztán rájuk hagynunk. Helyesebben fejezve ki magunkat: nem szabad megengednünk, hogy problémáik megoldásánál magúkra maradjanak. Segítségükre kell sietnünk. Segitségükre kell menniök a nagyobb egyházaknak s a nagyobb gyülekezetek lelkészeinek. Ez a segítség első sorban nem anyagiakban áll. Az egyházakat illetőleg első sorban abban áll, hogy saját lelkészük számára .nyújtsanak időt, alkalmat és lehetőséget arra, hogy az esetleg hozzája forduló kisebb testvér-egyházak kiszolgálásáról gondot viselhessenek. Talán nekiek is, az erkölcsi segítséget nyújtó nagyobb gyülekezeteknek is hozniok kell egy kis áldozatot. Talán le kell mondaniok arról, hogy a hét egyik vagy másik napján, vagy egy vasárnap délután vagy este otthon tartózkodjék a lelkész. De ezt az áldozatot, ha kell, meg kell hozniok! Micsoda testvériség volna az, amelyik még ennyi áldozat meghozatalára sem volna hajlandó?! Áldozatot kell hozniok a lelkészeknek is: munkában, időben, fáradságban. Áldozatot kell hozniok anélkül, hogy ez ellenében saját maguk javára anyagi hasznot, vagy legalább is lényeges anyagi hasznot várjanak és akarjanak. Tudomásunk szerint a legtöbb egyházmegyénkben intézkedés van arra nézve és abban az értelemben, hogy a lelkészi fizetés minimuma a rendes mellékjavadalmazáson kívül a legkisebb egyházban is $1500.00, társegyházaknál pedig, ahol tehát a lelkésznek több gyülekezetét kell kiszolgálnia, külön költségein kívül legalább $1800.00. A kisebb egyházak gondjának fölvétele ne szolgáljon külön alkalmul egyéni jövedelmek halmozására, mert ez az az áldozat, amit az amerikai magyar reformátusság jövője minden lelkésztől joggal megvár. Együtt és egymásért, szolgálatra kész, áldozatos lélekkel igényeinknek lehető mérséklésével : itt van a kulcsa minden nehézségünk megoldásának. (M.) Yonkers, N. Y. Állandóan szinültig telt templom s adományokban közel 100 dollár tesz bizonyságot itteni testvéreink hitéről és áldozat- készségéről. Ez utóbbi annál inkább figyelemre méltó, mert a mostani húsvéti adományok ösz- szege mindössze $2.40-el kevesebb, mint a múlt évben. — Az iskolatermet zsúfolásig megtöltő közönség előtt adták elő a derék műkedvelők a “Biró lánya”- cimü színdarabot, méltó elismerést aratva ügyes játékukkal.
