Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-09 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Ujlaky Ferencz lelkész. A GOND ELLENI GYÓGYSZER. IMA: Szeretlek Istenem s mindig azután vágyódom, hogy még jobban szeresselek, mert minden méznél édesebb vagy, minden tejnél táplálóbb, minden világosságnál fényesebb. Óh tűz, szeretet tüze, mely mindig égsz és soha ki nem alszol, gyújts lángra engemet is. Hadd gyuladjak meg tőled egészen, hogy szeresselek egészen. Hadd szeresselek Uram, mert Te előbb szerettél engemet. Add, hogy irántad való szeretetem teljesi bizalmat, hitet, megnyugvást szüljön szivemben. Jézusért. Ámen. BIBLIAOLVASÁS: Filippibeliekhez irt levél 4 rész 6 és 7 versei. Az év első negyedét eltöltöttük. Javulást Ígértek, javulást vártunk. Nem hogy javulás jött volna, hanem a helyzet még nehezebb, a gond még nagyobb. “Lásd Uram leroskadok, lábam már nem bírja... !” Mily sok szívnek a vallomása ez ma. Mily sok életnek volt a vallomása ez mindig. Jézus Galilea városait és falvait járva könyörületességre indult, mert az emberek olyanok voltak, minta pásztor nélküli juhok, szétszóródottak, meggyötörtek. A hegyen •maga előtt látva a gondtól barázdált arcokat, az aggodalomtól bágyadt szemeket, így szólt: “Ne aggodalmaskodjatok... elég minden napnak a maga terhe!” A viharban igy dorgál: “mit féltek ti kicsinyhitüek?!” Az utolsó este igy vigasztalja a szomorkodó, félelemmel telt szivü, tanítványokat : “ne nyugtalankodjék a ti szivetek... bízzatok!” Egyik oldalon gond. Mi van a másik oldalon ? “Semmi miatt ne aggodalmaskodjatok, hanem minden esetben imádsággal és könyörgéssel, hálaadás közben tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt!” A gond, az aggodalmaskodás elleni gyógyszer ez:” minden esetben tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt!” Isten teremtett minket, ismeri természetünket. Látja szükségünket, nehézségeinket, veszteségeinket és mindezeket látva igy szól: miért hordozod mindezt magadban, miért gyötrődsz, aggodalmaskodsz ? Tárd fel kérésedet előttem ! Franklin Benjamin 1787-ben, az alkotmány megszerkesztésére összeült gyűlésen, a következőket mondotta: “Kezdetben, amikor Angliával volt bajunk, mikor veszély érzete eleven volt, naponta imádkozni jöttünk össze ebbe a terembe. Imádságunk meghallgatásra talált. És most elfelejtkezünk a mi hatalmas Barátunkról? Uraim! hosszú életet éltem (84 éves volt ekkor), de minél tovább élek annál jobban meggyőződöm arról, hogy Isten vezeti az ember életét. És ha egy veréb nem eshetik le az Ő tudta és akarata nélkül, akkor felemelkedhetik-é egy állam Ő nélküle?! Tárjuk fel azért kérésünket Ő előtte....” Lord Cairns, az angol felsőház elnöke, nyugodt magatartásáról volt isimert. A mikor megkérdezték, hogy mi nyugodságának titka, akkor azt felelte:” minden reggel Isten elé viszem terveimet, kötelességeimet, gondjaimat és segítségét, vezetését kérem. így cselekedvén, mit aggodalmaskodjam ?” Az ember megteszi azt a mi tőle füg, a többit Istenre bízza, mit aggodalmaskodjon akkor. A gond, az aggodalom meg van. De meg van a gyógyszer is. Alkalmazzuk-é, használjuk-é a gyógyszert? Ha használjuk, az a kérdés: mi az eredmény? Ha követjük az apostol tanácsát és aggodalmaskodás helyett Isten elé tárjuk kéréseinket, akkor az Isten békessége meg fogja őrizni szivünket és gondolatainkat. Más szóval, a mit az aggodalmaskodás nem tud elérni, eléri azt az imádság! Nem ígéri hogy kérésünk teljesitve lesz. Megkapjuk, vagy nem kapjuk meg, a mit kérünk, az eredmény meg lesz, Istennek békessége megszállja, megőrzi sziveinket. Lelkűnkbe béke, megnyugvás, fenntartó erő költözik. Nem mondja, hogy a veréb nem esik le, hanem azt mondja, hogy egy sem esik le az Atya tudta és akarata nélkül. Egy édesanya sokat imádkozott tengerész fiáért. A fiú mégis a tengerbe veszett. Mikor a szomorú hirt közölték vele, könnyben úszó szemmel, de békességes lélekkel, mondotta: “Uram! bizom abban, hogy fiam biztonságban van. Miért volna most kevesebb binztonságban, mint azelőtt? Mi a tenger? Az Isten tenyere. Az Isten kezében van ő!” IMA: Édes Atyám! szükségemben, bajaim, gondjaim között, Hozzád kiáltok, elődbe tárom életemet. Isteniem! ha a gyermek könnyben úszó szemeit atyja felé fordítja, megesik rajta édes szüléjének szive, ekképen fordítom feléd szemeimet én is, kérvem várva, hogy induljon meg rajtam szived. Könyörülj rajtam és a Te békességeddel őrizd meg szivemet. Jézusért, Ámen. MIATYÁNK....
