Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-04-09 / 15. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1932. április 9. No. 15. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the .Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Eritered as Second Class Matter on the 10th of January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. EGYHÁZAK ÖSSZEVONÁSA. A mostani depressziós világ ezernyi nehézség elé állít minden egyes embert. Nehéz kérdések elé állítja az emberekből álló társadalmat, a legkülönbözőbb intézményeket, az egyházakat is. Alig van olyan gyülekezetünk, amely ne küzdene szinte erejét meghaladó föladatokkal, nehézségekkel, amelyeket pedig le kell győznie, ha megmaradni, élni, fejlődni akar. A depresszió azonban elmúlik s ha a nyomorúságunknak idején híveink hite, áldozatkészsége és komolysága megállta helyét: valamikor csak mint valami rossz álomra gondolunk majd vissza a mostani nehéz időkre. Egyházainkat azonban nemcsak a depresszió sújtja. Még csak nem is az örök-ellenség: a bűn, a közönyösség az, amely halálos veszedelmet jelent több gyülekezetünkre. A depresszió elmúlik, a bűnnel, a közönyösséggel szemben vívott harc pedig állandó föladata az egyháznak. Depresz- szión, bűnön felül van egy másik veszedelmünk: sok egyházunknak elnéptelenedése. Ma már ne keseregjünk azon, hogy igen sok esetben már a kezdet kezdetén nem lett volna szabad külön egyházat alakítanunk. Az a vágy azonban, hogy saját templomunk, saját lelkészünk legyen: egészen kicsiny számú telepeken is arra vezette a mi testvéreinket, hogy külön egyházat alakítsanak. Egyházi életünk demokratikus berendezkedése s aztán azok a segélyek, amelyeket legelső sotban amerikai barátainktól nyertünk és nyerünk: lehetővé is tették ennek az óhajtásnak kielégítését. Külön gyülekezetek alakultak olyan alacsony taglétszámmal, amelyből ha egy kevés is elmarad, vagy a kereseti lehetőségék csak egy kissé is csökkennék: egyszerűen képtelenné válnak az egyház fönntartására. Bekövetkezett mindkét veszedelem. Vannak egyházaink, amelyekben alig van együtt 15—20 család. A munkák megszűnték és igen sok helyen még csak reménység nincs arra, hogy újból meginduljanak. Egy gyárnak, vagy bányavállalatnak üzemcsökkentése vagy teljes bezárása azt eredményezték, hogy az emberek elköltöztek s akik megmaradtak, éppen hogy tengetni tudják életüket. Még csak beszélni is képtelenség arról, 'hogy egészséges, erőteljes egyházat tudjanak fenntartani. Még ha csonkítás nélkül kaphatnánk a régi segélyeket, még akkor sem tudnák fenntartani. Nekünk pedig nemcsak egyházi, hanem magyar szempontból is első rangú érdekünk az, hogy ezek az egyházak el ne pusztuljanak. Minden erőnket, lelkesedésünket s ami ennél több: ön- mérséklésünket is elő kell vennünk; hogy megmentsük, megtartsuk őket. Hiszen minden bezárt templom, minden elnémult harang csatavesztést jelent. Egyetlen megoldás és lehetőség fekszik előttünk : a kezdetben is kicsiny s azután még kisebbé lett egyházaknak össze kell állniok vagy csatlakozniok kell valamelyik szomszédos nagyobb gyülekezethez. Ez az egyetlen útja és lehetősége annak, hogy ezek a gyülekezetek megmaradjanak. Jól tudjuk mi, hogy ez a megoldás igen sok erkölcsi áldozatot kíván. Az érdekelt egyházaknak le kell mondaniok a külön állásról. De bármily nehéz legyen is a lemondás: ezt az áldozatot saját érdekükben meg kell hozniok. Még mindig jobb, ha testvér fog kezet a testvérrel, semmint álbüszkeségből és álszemóremből elnézzük azt, hogy lassanként megsemmisüljünk! Minden kicsiny gyülekezet megérzi és megérti e sorokat, ha rája tartozik. Ne szégyenkezzenek! Ne rejtegessék sebeiket! Mutassák meg azokat ott, ahol azokat a sebeket gyógyitani lehet: mutassák meg az egyházmegyéken és keressenek orvoslást addig, áruig nem késő! Mindnyájunknak egyforma érdeke, hogy ezt megcselekedjék.
