Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-03-05 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. EGYHÁZTAGJAINK KÖTELESSÉGEI. (Dr. J, M. G. Darms nyomán.) A fentebb részletezett egyházi berendezkedésünk szerint érthető, hogy a mi erősségünk tagjainknak a megértésétől, hűségétől és cselekedeteitől függ. A “tag” szónak az értelmét legelőször Pál apostol magyarázta meg (Róm. 12:4, I. Kor. 12:12), de legteljesebben Jézus fejezte ki a mi vele való összeköttetésünket, amikor Önmagát szőlőtőnek, minket pedig venyigéknek nevezett. (János ev. 15 r.) Ma már 630 millió keresztyén él a világon, ebből 200 millió protestáns, 35 millió tartozik a reformátusok családjához, amelynek több mint fél millió tagja ebben az országban él. Nagy tisztesség és nagy kiváltság reformátusnak lenni, de viszont ez az isteni kiválasztás nagy felelősséget és kötelességeket jelent minden egyes tagunk számára. A Református Egyház Konstituciójának 6. paragrafusa magyarázza meg legteljesebben, hogy mire vagyunk mi reformátusok elkötelezve, ha egyháztagoknak valljuk magunkat. Az alábbiakban magyarázhatjuk meg az emlitett paragrafus értelmét. Minden tag kötelessége: 1. Örömmel bizonyságot tenni Jézus Krisztusról. “Lesztek nékem tanúim”, mondotta Jézus. (Ap. Csel. 1:8.) Épen ezért a keresztyén egyház egy “élő tanúbizonyság” a Jézus Krisztusról, az Isten egyszülött Fiáról, az emberiség Megváltójáról. Krisztus az egyháznak a feje, az egyház az Ő látható teste és ennek a testnek vagyunk mi a tagjai. Az egyház, mint bizonyságtévő, a Krisztus tulajdona és századokon át valóban úgy éltek és munkálkodtak hitünk ősei, mint Krisztus hűséges tanúi e világban. Épen az teszi szentté a mi tagságunkat, hogy mint egykor elődeink a mártirságot, mi a megszégyenitést is eltűrjük a világtól, csak tanúságot tehessünk az Úrról. Nem mi választottuk Krisztust, hanem Ő választott ki minket Magáéinak, mekkora örömmel és boldogsággal kellene megbecsülnünk ezt az isteni méltóságot! 2. Őszinte keresztyén életet élni. Valahányszor a hitünkről beszélünk, mindig Krisztusról teszünk bizonyságot. Valóban gyönyörű dolog hitvallást tenni Istenről, de néha egész megszokottá válik a mi számunkra és a mi szánkban Isten neve. Megváltónk mondotta, hogy nem elég csak mondani “Uram, Uram”, hanem cselekednünk is kell a mi Mennyei Atyánk akaratát. Az életünk és cselekedetünk teszi az őszinteség pecsétjét a mi hitvallásunkra. Az őszinte, a valóságos keresztyén élet a biztositéka és aranyértéke annak, hogy amit hirdetünk és vallunk azt hisszük is. Törekedjünk tehát őszintén arra, hogy a Krisztusnak a lelke igazgassa és vezesse minden lépésünket és tettünket. 3. Folytonosan növekedni a kegyelemben. “Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk Jézus Krisztusunknak az ismeretében” -— mondja az Ige. (2. Péter 3:18.) Minden keresztyénnek naponként kellene növekedni és erősödni az Isten kegyelmének ismeretében. Ahogy a gyermek naponként növekedik testben, úgy nekünk, a hitben gyermekeknek, folyton növekedni kell az Isten kegyelmének és jó akaratának értékelésében. Legtöbbünknek a keresztyén ismerete, Istenről való tudása megállt a konfirmációi káté tanulásánál, pedig mint egyháztagoknak ezer drága alkalmunk van a lelkészeink tanitásán és pré- dikálásán keresztül mennyei ismereteket gyűjteni, mert ők kitárják előttünk a Szentirást s abban Istenünk akaratát. Ha igazán növekedni akarnánk a kegyelemben, akkor naponként több és több vonzó értéket és kívánnivalót találnánk a keresztyén életben, és bizonyosan mindnyájan legelőször azt tanulnánk meg, hogy mily fontos, mily megbecsülésre méltó és milyen értékes minden egyházi munka. Olvassuk hát egyházi lapunkat és vegyünk részt azokon a jó alkalmakon, amiket lelkészeink a mi számunkra készítenek, hogy ezáltal valóban megértsük az egyházunknak értünk végzett szép munkáit. 4. Értelemmel olvasni az Isten Igéjét. “Tudakozzátok az írásokat, mert ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” -— írja az evangélista. (Ján. 5:39.) Az Istennek az Igéje nyújt né- künk hathatós segítséget abban, hogy növekedjünk a keresztyén életben. A Szent Lélek megvilágítja annak értelmét előttünk. A Biblia az egyházunk tankönyve, amely “az élet útját” tanítja nékünk. Nem csak a vasárnapi kegyeskedő templomi órára való olvasmány tehát ez a Könyv, hanem álladóan tanumányoznunk kell azt hittel és mély megértéssel. Ismerkedjünk meg mi magunk — s nem csak a templomi prédikáción keresztül — az Isten gondolataival és az Ő igazságával. Vegyünk részt az egyházunk Biblia-körein. Gazdagítsuk magunkat az írás tanításaival és alkalmazzuk azokat az igazságokat a saját életünkre. Kezdjük meg még ma, hogy a Biblia tanításait valóra váltsuk mindennapi életünkben, egyszerűen és becsületes, igaz módon. (Folytatása következik)
