Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-03-05 / 10. szám
Vol. XXXÍII. ÉVFOLYAM. No. 10. SZÁM. McKeesport, pa., 1932. március 5. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th oi January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. AZ MÉG MIND SEMMI! Egyik gyülekezetünkben időről-időre hevesebbek voltak úgy a presbiteri, mint a közgyűlések. Különösen hangoskodtak a testvérek akkor, ha a lelkész valami ujitást akart behozni. Most is éppen egy ujitásról, a boriték- rendszer behozataláról volt szó. No hiszen, éppen csak ez kellett! Olyan tüzbe jöttek a közgyűlés igen tisztelt résztvevői, mintha nem templomban és nem is Istentisztelet után lettek volna, hanem valami kocsmában, hol nem áhitatos imádkozásban és szivhez szóló építő beszédnek hallgatásában, de .napokig tartó ivogatásban vettek volna részt. A Nt. ur szörnyen restelte és fájlalta, hogy hívei még ily fontos és az egyházra, a gyülekezet tagjaira is előnyös újítás behozatala felett is képesek vitatkozni, sőt még veszekedni is. Mikor nagy nehezen szóhoz juthatott, elkezdi, hogy: “Kedves testvérek, ha az én nyolc évi fáradozásomnak, önfeláldozó munkámnak csak ily gyümölcsei teremnek itten, hogy önök minden gyűlésen készek összeveszni, minden jószándéku és hasznos újítás behozatalát megakadályozni, akkor semmi értelme sincs annak, hogy én önöknek tovább is papjuk legyek...” Még akart valamit mondani, de nem folytathatta tovőbb, mert egy öreg nénike közbevágott és a lelkész minden tiltakozása ellenére is követelőleg kért szót magának. A lelkészt meglepte a nénike minden áron való beszélni akarása. Hisz ez a nénike még sohasem beszélt eddig a gyűléseken. Mit akarhat mostan ? .. . . Látszik a lelkészen, hogy harcot viv magával. Engedjen, vagy .ne engedjen? Ezt a nénikét köztisztelet és közszeretet vette körül. Nem tette elbizakodottá, nyeglévé az, hogy már régen kiemelkedett a napszámos asszonyok sorából s dacára annak, hogy az egyik fia bankdirektor, a másik ügyvéd, a harmadik tanító, oly kedvesen és közvetlenül el tudott beszélgetni a gyülekezet asszonyaival, aprajáival és nagyjaival, mintha még most is ott lakna a régi magyar negyedben és velők együtt sietne munkába, mint régen. Nemcsak a lelkész, de a közgyűlés minden egyes tagja ámulva hallgat el, siri csend támad, hogy mégis beszélni kezd. « “Tisztelendő ur, kezdi a nénike, azt tartják, hogy az asszony neve hallgass, hát most megbocsássanak édes leikeim, de már én se tudok tovább hallgatni és engedjék meg, hogy megmondhassam a mi már régen a szivemen fekszik. Hát bizony kedves testvérek én sajnálom a mi kedves tisztelendő urunkat, sokszor elcsudálkoztam már én azon, hogy mily csodálatosan nagy jóakarattal és nagy béketüréssel kell az Istennek megáldani egy lelkészt, hogy az mindég kész legyen mosolyogni, örömmel dolgozni és mindeneket türelemmel végig hallgatni gs elfeledni. Azért hát kedves tisztelendő ur, mert nem sikerült magának nyolc évi itt léte alatt még megváltoztatni ennek a népnek szokásait, gondolkozás módját, nem illik és nem is szabad azon elkeseredni, elcsüggedni. Mert higyje el nekem kedves tisztelendő ur, hogy az még mind semmi, hogy maga .nyolc év alatt nem tudta megváltoztatni a mi gondolkozásunkat és szokásunkat. Én már harmincnyolc éve prc>- bálom az apjuk gondolkozását és szokását megváltoztatni, hogy az ujasát oda tegye vissza, ahonnan elvette és tudja kedves tisztelendő ur, hogy még máig se sikerült ezt vele elérnem. Már három hete, hogy levetette magáról a nadrágját és még most is ott van a padlón a hová tette, mert megmondottam a menyemnek, hogy fel ne vegye, hát ha tán igy megjön az apjuk esze? Tisztelendő ur, sokszor prédikálja, hogy Isten akaratán meg kell nyugodni. Én már megnyugszom. Belátom, hogy Isten akarata az, hogy ne csak falábú emberek legyenek a2 Ő teremtett világában, de fafejü emberek is. Tisz
