Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-02-27 / 9. szám

14

ÁMERÍKAÍ MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPjÁ

AZ ÉN FALUM.

Irta: Gárdonyi Géza.

— Egy tanító feljegyzései. —

MINEK A PÉNZ?

(Negyedik folytatás és vége.)

Tóth Antal belekötötte a pénzt a zsebkendőjébe, és csizmája szárába nyomta.

Azzal rácsapott a tenyerével a szamárnak a tomporára.

Ment a jó vén szamár, mint valami öreg angol. Tóth Antal pipára gyújtott a kapuban és ballagott utána.

Ez reggel nyolc órakor történt. Délutáni két órára vártuk haza. De már be is alkonyo- dott, Tóth Antal nem mutatkozik.

Este egy kocsi zörög el az ablakom alatt. Megismerem a zörgéséről, hogy a Sándor Pál kocsija.

Arra gondolok, hogy ő is az állomáson járt

Délben indult oda az uraság megbizásából. Átizenek hozzá) hogy nem találkozott-e Tóth Antallal ?

— Dehogy nem — volt a felelet. Ott ül a Stájnernál.

— Ki a macska az a Stájner?

— Hát a kocsmáros.

— Hát csak nem iszik talán?

— De bizony. Iszik az, mint a lúd.

A szomszéd falu jó másfél óira hozzánk. Mondom a papnak az ügyünket. Sándor Pálnak vissza kell fordulnia.

—• Főképpen a szállítólevelet vegye el tőle!

— De még a bekecsit is lehúzom! — feleli az ember.

Kis, szőrös, hörcsög ember a mi Sándor Pálunk. De ritkán haragos. Inkább nevetős, jókedvű.

Vártuk mi aztán Sándor Pált is. De az se jött. Vártuk este. Éjjel is hallgatóztam. Semmi hir.

No bizonyosan későn érkeztek haza. Reggel majd jelentkeznek.

Elküldök másnap egy fiút Tóth Antalhoz.

— Nincs még itthon.

Elküldök Sándorékhoz.-— A gazda nem érkezett haza.

Átizenek a paphoz. A pap átizen a bíróhoz'. A bíró küldi a kisbirót gyalog. Hát délfelé megérkeznek mind a hárman. A két ember részegen a

szamaras kordén. A kisbiró is pityókosan szivarozik a kordé mellett.

Lerakta a két részeget a községháza udvarán, aztán elhozta a szállítólevelet.

— Hát mi történt?

— Nagy mulatság volt, — felelte a kisbiró, bortól piros arcczal. Még mikor én odaérkeztem is, ott pikuláztatott Tóth Antal a fülébe. Száz üveg bor állt az asztalon, meg tiz szál gyertya.

— Tyü az irgalmát! Hát Sándor Pál mért nem jött haza?

— Azért, mert már akkor egy krajcár se vót Tóth Antalnál. Előre fizettetett a zsidó mindent. Hát ott maradt, hogy segitsen meginni.

— Hát a Sándor Pál kocsija?

A kisbiró egyet billent a lábán és mosolygott:

— Ott maradt álogba.

(Vége.)

MIÉRT OLVASSUK A REFORMÁTUSOK LAPJÁT.

Az Ifjúságért.

Csak önmagunkat és másokat ámítanánk, ha azt mondanának, hogy a mi felnőtt ifjúságunk éppen oly szívesen olvas magyarul, mint angolul. A száraz igazság az, hogy az itt növekedett ifjúság hasonlíthatatlanul könyebben, tehát szívesebben olvassa az angol szövegeit, mint a magyart, noha nekünk természetes törekvésünk, hogy lelkűkbe beégessük a magyar betű szeretetét is s ezen keresztül közel vigyük lelkükhöz a mi magyar egyházaink problémáit is.

Ez az oka annak, hogy lapunkban, az Ifjúság részére, angol nyelvű közleményeket is hozunk. Ezt sakkal könnyebben veszik kezükbe s ha már egyszer kezeikbe vették: ugyanakkor már ott van a magyar szöveg is, ott vannak előttük közegyházi kérdéseink is. Ez is egyik eszköz arra, hogy elibük vigyük, lelkűkbe “csempésszük” egyházi ügyeinket.

De hogy ezt megtehessük: a lapnak ott kell lennie a házban, a családban, mert ha nincsen ott: hát akkor nem is kerülhet felnőtt fiaink és leányaink kezébe. Ezzel együtt pedig egyházi életünk is teljesen eltűnik szemük elől.

t

Az Ifjúság megtartásáért is szükségünk van tehát a REFORMÁTUSOK LAPJÁRA.