Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-11-14 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. NŐEGYLETEK, PAPNÉK KONFERENCIÁJA. Amerikai magyar református egyházi életünk ma már meglehetősen szervezett egyházi élet. A gyülekezetek az egyházmegyékben, illetőleg a Presbyterian Church kebelében a magyar Presbyterian Konferencián, presbitereink a különféle presbiteri konferenciákban, ifjúságunk a magyar C. E. Szövetségben, lelkészeink a Lelkészegyesületben időről-időre találkoznak egymással és kicserélik gondolataikat. Szervezkedésünk azonban még távolról sem teljes. Különösen hiányzik még a Nőegyletek Szövetsége s a Papnék Konferenciája. Mindnyájan tudjuk, hogy egyházi életünknek valóságos kovászát képezik a Nőegyletek. Nincs egyház, amely nélkülözhetné az asszonyok munkáját s ha egyszer az asszonyok “sztrájkba” mennének: ezt a munkabeszüntetést aligha bírnák ki egyházaink. A papnék pedig mindenütt éltető lelkei, vezetői és tanácsadói ezeknek a Nőegyleteknek éppen úgy, mint a lelkészek a gyülekezeteknek. És a szervezkedésből éppen e nagy fontosságú tényezők hiányoznak. A Nőegyleteknek, a papnéknak nincsen még közös szervezetük, noha ismételten történtek már kisérletek arra, hogy ez is megszülessen. Most a Református Egyesület veszi kezébe a Nőegyletek szövetségének megteremtését. A Református Egyesület, amely mint mindeneket magában foglaló, egyesitő intézmény, ha nem iá formailag, de lényegben hivatott arra, hogy kezdeményező lépéseket tegyen egyházi életünk fejlesztésének mezején. Sokszor hangzik el a panasz, mi is szóvá tettük már, hogy Egyesületünk református jellege nagyon halvány. Ezt a református jelleget az Egyesület éppen azáltal teszi élő valósággá,, ha mennél erősebben nyúl bele az egyházi életbe. A közel jövőben jelenik meg a Református Egyesület meghívója, amelyben az összes Nőegyleteket fölhívja, hogy December 16-án, szerdán reggel közös konferenciára jöjjenek össze a ligonieri Árvaházban, ahol az Árvaház örömmel ajánlja föl vendégszeretetét a kiküldötttek számára. Ezzel egyidejűleg napvilágot lát a Lelkészegyesület meghívója is, amely ugyancsak akkorra s ugyancsak az Árvaházba hívogatja a papnékat avégett, hogy alakítsák meg a Papnék Egyesületét. Úgy a Református Egyesület, mint a Lelkészegyesület lélek szerint vannak elhiva és elkötelezve arra, hogy ilyen kezdeményező lépést tegyenek. Semmi helye nincs itt az illetékesség vitatásának. A lényeg nem a külső illetékesség, hanem az, hogy valahára létre jöjjön közéletünknek e két fontos tényezője: a Nőegyletek Szövetsége és a Papnék Egyesülete. Mi bizalommal nézünk elébe a két meghívónak s hisszük, hogy örömmel fogadják majd azt az illetékes nőtestvérek is. FÖLAJÁNLÁS — ÁLDÁS — HIRDETÉSEK. (Folytatás a 4. oldalról) A hirdetéseknek semmi közük az Istentisztelethez. Nem tartozik Istennek imádásához az, hogy a gyülekezetben pl. eljegyzés történt, vagy hogy Péter és Pál ennyit meg ennyit adott Istennek dicsőségére. Még kevésbbé tartozik ide, hogy ekkor és ekkor, itt és itt, táncmulatság lesz, aminthogy az efajta hirdetések lassanként teljesen ki is maradnak. Nincs is annak semmi helye sem a kathedrában, sem a gyakorlatban. Az amerikai gyakorlatban az Istentiszteleti sorrend legutolsó száma nem záró ének, hanem az áldás. Ennek elhangzása után a gyülekezet még nem távozik el azonnal, hanem bent marad iS az egyháztagok rendesen eszmecserékbe fognak s még jó, ha ennek a tárgya maga az Istentisztelet, az elhangzott prédikáció. Előttünk kedvesebb, ha az Istentiszteletet egy záró ének fejezi be, amelynek elhangzása alatt a gyülekezet szép rendben eltávozik. Az eszmecserére sokkal alkalmasabb a templomnak valamelyik másik helyisége. * * * Ezekben ismertettük a lelkészegyesület által elfogadásra ajánlott Istentiszteleti sorrendet. Lehet, sőt valószinü, hogy ennek egyes részei nem egyeznek meg kivétel nélkül mindenkinek gondolatával, Ízlésével, — de egészen bizonyos, hogy ez a sorrend komoly megvitatásnak, komoly érveléseknek leszürődött eredménye, amely joggal tart igényt arra, hogy az egység, a jórend kedvéért meghajoljon előtte még az ezzel ellenkező egyéni vélemény is. Mi óhajtanánk, hogy e sorrendet az egyes egyházmegyék is tárgyalják meg, fogadják el s igy üssék reá a maguk hivatalos pecsétjét is. LAPUNK MÚLT HETI SZÁMÁNAK egy része géptörés következtében hibásan jelent meg. A hibás számokat utánna nyomattuk s kérjük mindazokat, akik ilyen számot kaptak, hogy jelentsék be azt, s a legnagyobb örömmel pótoljuk azokat.
